Nemrégiben egy számomra szomorú bejelentéssel értesültem az egyik sorozatokkal kapcsolatos weboldalon. Nem folytatódik a RTL streamingszolgáltatóján debütált Nagy fehér főnök, amely azzal hívta fel magára a figyelmet a magyar nyilvánosságban, hogy direkt buzizással és cigányozással akart érzékenyíteni, illetve megmutatni, hogy milyen is igazából az élet egy feltételezett borsodi kisvárosban. Azaz a vidéki Magyországon úgy általában.
A csatorna nagy plakátokkal hirdette a szériát azzal a címszóval, hogy nem beszélünk písziül, amelynek okán nagy várakozás előzte meg. Később azonban kapott is kritikát érte eleget. A cikkek és a kommentek nagy része bírálta az alkotást, különösen az érzékenyítés címen alkalmazott trágár szavak használatát és az egyébként kiváló színészi tehetséggel megáldott Rujder Vivien transznemű szerepét, amelynek során előkerült az az érv is, miszerint a szintén az RTL Klubon futó Drága örökösök és Mi kis falunk után itt egy újabb műsor, amely sztereotip képet ad a vidéki társadalomról. Azaz a magyar vidékről, ahol csak korrupt polgármesterek és részeg közmunkások vannak.
Noha bevallom, a széria első része bennem is hagyott kételyeket (nekem is sok volt a csúnya beszéd gyakori, sokszor logikátlan elővétele), ám a második rész már meggyőzött, és most már kimondottan sajnálom, hogy nem készülnek újabb epizódok belőle.
A készítők ugyanis alkalmazhattak volna kliséket. A Mi kis falunkból eltanult (egyébként szerintem vicces) karakterábrázolásokat, mint a már idézett korrupt polgármester, az iszákos közmunkások, kiábrándult pap és a szókimondó kocsmáros, ám mégsem ezt tették. Helyette embereket ismerhetünk egy történetben, amely bármelyik borsodi vagy baranyai településen játszódhatott volna, és amelyben a szereplők hús-vér, emberi karakterként szórakoztattak.
Bepillantást nyerhettünk a múltjukba, a lélektanukba, azaz láthattuk, hogy senki sem a semmiből lett rasszista, tolvaj vagy kezdett el vonzódni a saját neméhez, nota bene, nem egyik napról a másikra ébredt rá, hogy rossz testbe született. Emberi sorsokat láttunk, a főszereplő Nándi (Lengyel Tamás) esetében pedig egy kimondott fejlődéstörténetet, amellyel bár nem kell szimpatizálnunk, de érthetővé vált az első évad során a trágár beszéde és viselkedése, amellyel csak komplexebbé tette a karaktert és vele a történetet.
Ezen fejlődéseknél pedig elkerülhetetlen a fikciós elemek alkalmazása, az olykor meseszerű fordulatok maximális kiaknázása, amelyek véleményem szerint a széria sikeréhez is hozzájárultak. A látottak ugyanis elérték azt a célt, amit a sorozat kitűzött: hogy elgondolkodtasson és közben egy mulatságos, ámde tanulságos történetet is lássunk.
Mindez pedig újszerű volt az apolitkus Barátok közt és a direkt politikai utalásokat tartalmazó Aranyélet után. Egy kellemes arany középút volt, amely szerethetővé vált, és ami a legfontosabb számomra mint úgynevezett vidéki magyarnak: egyáltalán nem volt sértő az ábrázolásmódja. A látott beszédmód és viselkedés ugyanis nagyon is létezik, így a sorozatban rekonstruált helyzetek, mint a kiközösítés, a verbális és fizikai erőszak nagyon is megtörténhetnek a való életben. Nézzük csak meg az első fél órát valamelyik kereskedelmi televízió híradójából az esti vacsora mellett! Emiatt is kár, hogy nem készülnek új évadok, amelyekben további dilemmák és élethelyzetek sokaságán töprenghetnénk, nevethetnénk vagy épp háborodnánk fel.
