Évtizdek óta álmodnak arról a tudósok, hogy állandó telepet hoznak létre egy másik égitest, a Hold vagy a Mars felszínén. A holdraszállást követő években sokan gondolták úgy, hogy már csak egy-két évtized választ el bennünket attól, hogy állandó bázisaink legyenek az égi kísérőnk felszínén, ám ehhez a célhoz azóta sem sikerült sokkal közelebb kerülnünk. Az odajutás nehézsége, az alacsony gravitáció, a készletek folyamatos biztosításának igénye és a magas sugárzás jelentette akadályokat eddig nem sikerült legyőznünk. Az ötletelés azonban nem állt le. A kutatók újabb és újabb elképzelésekkel rukkolnak elő, melyek egy-egy részproblémára nyújthatnak megoldást.
Nemrégiben például egy régi ötlet újrahangolását végezték el a kutatók. Arra a nehézségre kerestek megoldást, hogy a Mars és a Hold felszínén is nagyon magas sugárzásnak lennének kitéve az ott tartózkodó emberek. A felszínen megépítendő állomásoknak ezért vagy vastag szigeteléssel kell rendelkeznie, vagy olyan helyen kell helyet kapnia, ahol eleve kisebb a sugárzás mértéke. Egy az Astromomy magazin által ismertetett, nemrégiben megjelent tanulmány az utóbbi megoldás mellett érvel, és azt ajánlja, hogy a Mars és a Hold felszíne alatt húzódó lávabarlangokban verjünk tanyát.
Ezek a lávacsöveknek nevezett képződmények a Földön is léteznek. Úgy alakulnak ki, hogy a felszínen hömpölygő láva felső rétege a hidegebb közeggel érintkezve gyorsan megszilárdul, az alatta lévő láva viszont továbbcsordogál. Ezek a csövek akár több kilométer hosszúak is lehetnek. A Föld leghosszabb ismert lávacsöve a Hawaii Nagy-szigetén található 65 kilométer hosszú Kazumura-barlang. A Holdon és a Marson található lávacsövek azonban még ennél is hosszabbak lehetnek a kutatók szerint.
A bolognai és a padovai egyetem tudósai korábban már vizsgálták a Mars és a Hold viszonyai között kialakult a lávahasadékokat, és arra jutottak, hogy azok még kedvezőbb feltételeket nyújtanának a bázisok számára, mint a Földön kialakult hasonló képződmények. A földi csövek átmérője általában 10 és 30 méter között mozog, míg a marsi és holdi csövek az alacsonyabb gravitáció miatt akár százszor, ezerszer szélesebbek lehetnek.
A csövek lakóhelyként való alkalmazása több okból is vonzó elképzelés lehet, például a már említett sugárzás elleni védelem miatt. De ezen felül a barlangok a túlzott hőmérséklet-ingadozásoktól is megóvnák a telepeseket, továbbá természetes pajzsot képeznének a mikrometeoritokkal szemben, amelyek az űrruhákon és az épületek falain is képesek áthatolni.
– Egy építmény létesítése egy lávacső belsejében tudományos fantasztikumnak tűnhet – mondta Laura Kerber, a Jet Propulsion Laboratory (JPL) fizikai vulkanológiára szakosodott kutatója az Astronomy-nak. – Azonban a technológia és az űrkutatás fejlődésével egy ilyen bravúr lehetséges lehet. A lávacső belsejében egy építmény megépítése nem lenne nehezebb, mint a Hold felszínén. Sőt, a kedvező hőmérsékleti viszonyok miatt talán még könnyebb is lenne – tette hozzá.
Kerber már ki is dolgozott egy tervet, amely a jelenlegi technológia segítségével is képes lenne megvizsgálni a Hold barlangjait és a lávacsöveket. A Moon Diver névre keresztelt koncepció azt javasolja, hogy egy a JPL által kifejlesztett extrém terepjárót küldjenek be az egyik ilyen mélyedésbe. A szerkezet egy csörlő segítségével leereszkedne a falon, hogy feltárja a bazaltkitörések belsejét, és kiderítse, alkalmasak lennének-e egy bázis befogadására.
Nem mindenki van azonban meggyőződve arról, hogy ezek a barlangok megfelelő helyet tudnának adni a telepeknek. A kritikusok leggyakoribb érve az, hogy ezek nem elég stabilak. Az olvadt kőzet gyors lehűlése és megszilárdulása során keletkezett lávacsövek falai üvegszerű anyagból állnak, amely kifejezetten törékeny. – A lehűlés során a kőzetben feszültségek és törések halmozódnak fel, ami a lávacsöveket rendkívül instabillá és összeomlásra hajlamossá teszi – vélik az elképzelést szkeptikusan szemlélők.
Pascal Lee, a Mars Institute társalapítója és elnöke, és a SETI Institute bolygókutatója szerint az előre nem látható geológiai bizonytalanságok miatt a barlangok alapos mérnöki felmérés nélkül nem használhatók telepek létesítésére. Bár azt elismeri, hogy a robotok által végzett feltárás értékes adatokat szolgáltathat más égitesteken található barlangokról, azonban még a legfejlettebb robotok sem tudnak átfogó építőmérnöki felméréseket végezni, vagy meghatározni, hogy egy barlang alkalmas-e emberi lakhatásra.
