2012 és 2021 között nagyjából hétezer púpos bálna halt éhen a Csendes-óceán északi térségében, és egy most publikált kutatása eredményei szerint a haláluk összefüggésbe hozható a 2013-2015 között fennállt, és az óceán vizét példátlanul felmelegítő tengeri hőhullámmal, amit „a Pacának" (Blob) neveznek. Ez volt a világszerte valaha leírt legsúlyosabb tengeri hőhullám, de valószínűleg csak ideig-óráig lehet rekorder, hiszen a jövőben jelentősen nőni fog az efféle szélsőséges időjárási események valószínűsége.
E hétezer elhullott állat a térség púposbálna-populációjának húsz százalékos csökkenését jelenti. Minthogy korrelációs vizsgálatról van szó, nem lehet bizonyítani, hogy a hőhullám okozta a tömeges halálozást, de az egybeesés eléggé árulkodó. A Pacáról már számos más kutatásban kimutatták, hogy tömeges pusztulást okozott például a tengerimadár-populációkban is.
A púpos bálnák a bálnavadászat hatására majdnem kihaltak: 1900 és 1976 (a bálnavadászat betiltása) között több mint 31 ezer állatot öltek meg, és így globális egyedszámuk mindössze 1200-1600-ra csökkent. A múlt század utolsó negyedében azonban valószínűleg dinamikus növekedésnek indult az egyedszámuk, bár a bálnák populációbecslése nem olyan egyszerű, amit az sem segít, hogy az óceán mélyén élnek, és csak ritkán jönnek a felszínre levegőt venni.
Ausztrál és amerikai tengerbiológusok a bálnanépszámlálást megkönnyítendő olyan mesterséges intelligencián alapuló programot írtak, amely elemezte a felszínre bukkanó bálnákról az elmúlt húsz évben készített fotókat, és azok ujjlenyomatszerűen egyedi farokúszó-mintázatai alapján azonosította az egyedeket. Összesen 132 684 megfigyelés képeiből több mint 30 ezer egyedet azonosítottak.
Az évezred első évtizedében folyamatosan (évi átlagos hat százalékkal) nőtt a púpos bálnák száma, de 2012 után a trend megfordult, és tíz év alatt 7000 állat tűnt el. Ezzel egyidőben emelkedett az óceán hőmérséklete 2-5 Celsius-fokkal az átlag fölé, és a meleg víz négymillió négyzetkilométeres térséget terített be az Alaszkai-öböl és Mexikó között.
A három évig tartó hőhullám algavirágzást és a halpopulációk hektikus változásait eredményezte (számos halászott hal állománya is összeomlott ez idő alatt). A felmelegedő vízben számos hideg vízhez szokott élőlény képtelen volt életben maradni. Így a púpos bálnák táplálékállatai is eltűntek, ezért halhattak éhen tömegesen ők is. Ez azért is aggasztó, mert a klimatológusok várakozásai szerint a mai szélsőségesnek számító hőmérsékletek húsz év múlva már normálisnak fognak bizonyulni a tengerekben.
