Nem szeretnénk rontani a bajor vadhústermelés hitelét, de egy új kutatásból kiderült, hogy az ottani vaddisznókból vett húsminták 88 százalékában a radioaktív céziumizotópok szintje meghaladja a német egészségügyi határértéket. Már évtizedek óta tudott, hogy a bajor vaddisznók valamiért akkumulálják a radioaktivitást, de egészen eddig nem volt egyértelmű, hogy miért csinálják ezt. Most kiderült: a szarvasgomba a bűnös.
A csernobili atomerőmű 1986-os katasztrófája után hatalmas radioaktív felhő került az atmoszférába, amely nyugat felé sodródott, és például a bajor erdőket is sugárzó céziummal fertőzte meg. Konkrétan a cézium 137-es, reaktorokban használt izotópjának koncentrációja ugrott meg a környezetben. Ennek az izotópnak a felezési ideje 30 év, vagyis ennyi idő alatt csökken a felére a sugárzás mértéke. Csernobil óta már 37 év telt el, így a bajoroszági környezeti céziumsugárzás szintje is lecsökkent mára. Kivéve a vaddisznókat, amelyek továbbra is erősen sugároznak. Ezt a jelenséget, amelyet eddig senki sem értett, „vaddisznó-paradoxonnak” nevezték el.
Mitől maradt meg a vaddisznók erős sugárzása, holott körülöttük szinte mindené lecsökkent? A Hannoveri Leibnitz Egyetem környezetradiológusai 11 bajor járásból származó 48 vaddisznóból vett húsmintát elemeztek. Főképpen a 137-es és a 135-ös radioaktív céziumizotópok bennük mérhető arányára voltak kíváncsiak. A cézium-135 is radioaktív, de ez nem a reaktorokból szabadul fel, hanem az atomfegyverkísérletekből. További különbség, hogy nem 30, hanem 2,3 millió (!) év a felezési ideje, vagyis praktikusan örökké sugározni fog.
A cézium-135 és 137 aránya a mintában olyan, mint egy ujjlenyomat: elárulja, hogy a szennyeződés milyen forrásból származik. Márpedig kiderült, hogy a bajor vaddisznók nagyrészt nem reaktorból, hanem atomfegyverekből származó céziummal szennyeződtek. Természetesen Bajoroszágban nem robbantottak atombombát, de a hidegháború idején végzett számos nukleárisfegyver-kísérlet során felszabadult szennyeződések szerte a világon szétterjedtek a magas légkörben, és leülepedtek a talajra, vízre, mindenre.
Hogyan szennyeződhet egy 21. századi vaddisznó a múlt század közepe táján felrobbantott atomfegyverekből? Nos, a radioaktív szennyeződés leülepedett, majd az esővízzel együtt beszivárgott a talajba, és az eszméletlenül hosszú felezési ideje miatt mind a mai napig ott van. A talajlakó szarvasgombák felszívják a vízzel és a tápanyagokkal együtt, és az évek során felgyülemlik bennük az izotóp, és ezzel együtt a radioaktivitás. A vaddisznók pedig imádják a szarvasgombát, és remek orruk is van hozzá, ezért is keresik e szörnyen drága csemegét gyakran idomított disznókkal.
Így hát az elfogyasztott szarvasgombából kerül át a cézium a vaddisznóba, onnan pedig az emberbe, ha elfogyasztja a húsát. Azt nem lehet tudni, hogy ez jelent-e egészségi kockázatot az emberre, ahogy az sem ismert, hogy maguk a vaddisznók szenvedtek-e károsodást sugárzó eledelük miatt.
