Szeptember 29-e, péntek átlagos napnak indult. Sokan elmélázva, fáradtan, ugyanakkor a hétvége közeledte miatti higgadt derűvel indultak munkába. A villamosok boldogan csilingelve szállították utasaikat, a nemzet benzinkútjain és irodáiban a hétzáró rutinná vált Orbán-interjút hallgatták az emberek, az ELLE magazin horoszkópja pedig a kosoknak fantasztikus híreket, a rákoknak munkahelyi szerelmet ígért aznapra.
Sokáig úgy tűnt, minden a régi, ez a hét sem lesz más, mint az eddigiek. Bár a politikai évad elkezdődött, továbbra is olyan száraznak és unalmasnak bizonyult a közélet, hogy miközben rátekintettünk a hírekre vagy a politikusi csörtékre, éreztük, ahogy szálanként nő a hajunk. Persze, ha nem hullott még ki az országban tomboló gazdasági és egzisztenciális válságtól, valamint társadalmunk nap mint nap érzékelhető mentális megborulása miatt. És akkor este történt valami. A lassan csírázó téboly tetejébe megérkezett Hajdú Péter vadonatúj műsora az interneten, ahol az éppen hozzá beköltöző Majkával tárgyalták ki az élet nagy kérdéseit. Ebből természetesen az aktuálpolitika sem maradhatott ki.
Normális esetben talán nem is érdemelne kommentárt a két dicső múltú tévéceleb hosszúra nyúlt tereferéje, ugyanakkor a beszélgetés egy pontján Hajdú és Majka olyan méhkasba nyúltak bele, ami mindannyiunk számára tanulságos lehet 2023-ban, a NER-be való kényelmes belefásulásunk közepette. A közös főzőcskézés vége felé ugyanis, miután Majka a műsorvezető kedvéért csípőssel bolondította meg a készülő vacsorát és utóbbi akadémiai szintű értekezését is meghallgathattuk a politikáról – „K.vára nem lehet azt mondani, hogy az egyik oldalnak több kutyája van, mint a másiknak!” –, az ózdi rapper egyik rendszerkritikus dalára terelődött a szó, mire Hajdú közölte; nem érti, Majka ugyan miről beszél, hiszen Magyarország semmilyen szegletében nincs diktatúra. Ennek legordítóbb bizonyítéka pedig nem más, mint hogy ma esti alvópartnerét sem rúgták még ki a Tv2-től az ereszen való lecsúszást és a nép pénzén való dőzsölést felemlegető slágere miatt.
Komoly gondolatok egy embertől, aki éppen egy darab saját bögréjét ígéri ajándékba a hetvenezredik YouTube rajongójának, mégis jól bejáratott fideszes sláger köszön vissza szavaiból: „Elnyomás, autokrácia? Itten aztán soha! – Ti láttátok valahol, Kati? – A szólásszabadság és demokrácia bölcsője vagyunk, hiszen Orbán alatt senkit nem tesznek lapátra, ha szidja a kormányt, vagy tüntetni megy. Bezzeg a kommunizmusban… Sőt ott még dutyiba is zártak, ha nem viselkedtél b..meg.”
Ha félretesszük az indulatokat és elfogadjuk az újra és újra visszaköszönő cinikus kioktatást, azaz örülnünk kellene, amiért még van munkahelyünk, annak ellenére, hogy négyévente nem a narancs mellé húzzuk az ikszet, a kétely ugyanúgy velünk marad; Hogyan is lehet ennek bármilyen szintű igazolása, ha egy tömegek által imádott sztárt nem rúg ki a fideszes tévé a hangutánzós celebműsorból? (Nagyobb kérdés az ennyire rendszerkritikus Majka folyamatos jelenlétének oka, Tóth Gabi és Köllő Babett ölelgetésén vagy a jólesően sistergő bankjegyeken túl.)
Másfelől, ha kicsit jobban megvizsgáljuk a magyar közállapotokat, és Hajdú Péter egy pillanatra leveszi a szemellenzős napszemüveget – bár ki tudja, talán alapos vizsgálat után írták fel neki –, akkor bizony láthatóvá válik; maga az állítás is halva született. Nem az jelenti a lopakodó autokráciát, ha Majka vasárnaponként esetleg nem integethet többé a Tv2-n, sokkal inkább az, hogy nem is olyan régen tankerületi atyaúristenek magyar tanárokat rúgtak ki a kormány megbízásából, amiért azok példát mertek mutatni diákjaiknak bátorságból; soha ne legyenek kussoló, éhbérért dolgozó rabszolgák.
De a demokrácia hiánya ott sajog a megyei médiák teljes megszállásában és a már fideszesek által is elismert köztévés és filmintézetes tiltólistákban is. A sarokban ordít, amikor vidéken előadásokat és beszélgetéseket törölnek el, ha ezekben ellenzékhez köthető művészek, netalán műsorvezetők neve is felbukkan. Végül pedig egyre szürkülő kispolgári hétköznapjainkban érhető tetten; amikor 34 évvel a rendszerváltás után arról beszélget otthon a család, hogy Apu-Anyu elveszti-e az állását a kórházban vagy a kormányhivatalban, ha olyat lájkolt, posztolt a Facebookon, ami valakinek nem tetszik odafönt.
Márpedig valószínűleg sok minden nem tetszik. Több is, mint amiért szó érné a ház elejét, de Orbán Tours-i Szent Márton akar lenni támogatói képzeletében. Ez a jóságos megmentő a legenda szerint köpenye egyik felét karddal levágta, majd azt a kirabolt koldus vállára terítette, aki hamarosan megkeresztelkedett. A mesében hasonló elem, hogy a ruhadarab másik része a püspöknél maradt, mint ahogy Orbán is csak a felszínen szeretné láttatni, itt mindent szabad, ám a sztori egy másik ponton megbicsaklik; a szent persze nem maga rabolta ki az áldozatot, mint ez a rezsim az országot. Igaz, kis hazánk esetében a koldus analógia lassan helytállóvá válhat, a történet pedig másképpen is véget érhet. Például ha Orbánnak már köpenyre sincs szüksége, hogy a fejekbe ültesse, kíváncsi ránk és jót tesz velünk, amíg itt van neki erre az udvartartás, vagy a két Péter. Nem Szijjártó, még csak nem is Márki-Zay, hanem a Hajdú és a Majoros.
