A velem szemben ülő 29 éves vidám, mosolygós fiatalember Iránból érkezett, immár uszodamesterként dolgozik egy budapesti sportközpontban. Davról senki sem mondaná meg első látásra, hogy menekült, akinek el kellett hagynia a hazáját, mert veszélyben forgott az élete.
Az Iránból érkezett Dav problémái hazájában akkor kezdődtek, amikor kijelentette, hogy nem hisz az iszlámban. Addig jól kereső munkája volt a kormánynál, és a sportban is szép eredményeket ért el, mint profi birkózó. Csakhogy ezután teljesen eltiltották a sporttól és a munkavállalástól. „Börtönnel fenyegettek, amennyiben nem vonom vissza a kijelentéseimet és tanúsítok bűnbocsánatot. Az életem is veszélybe került” – mondja Dav (biztonsági okok miatt kéri, hogy így nevezzük), aki ezután döntött úgy, hogy maga mögött hagyja a hazáját.
Szerbián keresztül 2015 tavaszán négy-öt afgán fiú társaságában érkezett meg Szegedre, ahonnan a hatóságok vonattal szállították át őket az akkor még működő debreceni menekülttáborba. „A kaja nem volt rossz. A szobát, amit kaptam tisztán tartottam, de más helyiségek, a közös fürdő, a WC nagyon piszkosak voltak. Katasztrófa! De tudtam, hogy csak pár hónap. Azzal biztattam magam, hogy ez csak egy rövid ideig lesz így” – emlékszik vissza nevetve Dav.
Akadt, aki csak 1-2 hétig volt a menekülttárborban, aztán elment Ausztriába, de Dav maradni akart. Ezért még Debrecenben benyújtotta a menedékkérelmét a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatalhoz. Ezt először visszautasították, a férfit pedig haza akarták küldeni Iránba, mondván, hogy ott nincs háború. A fiatalember ezért a Magyar Bírósághoz fordult, másodjára pedig már sikeresen megkapta a menekültstátuszt; az eljárás tíz hónapig tartott.
Mára sok minden megváltozott. Először is több tábort, többek között a debrecenit is bezártak. A migránsok most a két tranzitzónában, a szerb-magyar határ mentén, Röszkén és Tompán várakozhatnak, amíg az eljárás folyik.
Április elején a röszkei
tranzitzónában járt Szél Bernadett és Szabó Szabolcs független parlamenti
képviselő. Videójukban több problémáról
is beszámoltak: például a menedékkérelmük jogerős elutasítását
követően idegenrendészeti eljárás alá vont embereknek a hatóságok nem
adtak enni, de az egészségügyi ellátással is gondok akadtak.
Megváltozott a menekültügyi eljárás időtartama is – míg korábban hosszú hónapokig, vagy akár évekig is eltartott, amíg a jogerős határozat megszületett, mára mindössze 60 nap alatt elbírálják a beérkezett kérelmeket. És hogy miért rövidült le ennyire a folyamat?
– Mert a hatóságok legtöbbször nem is vizsgálják, hogy megalapozott-e a menedék iránti kérelem, csak azt nézik, hogy az illető áthaladt-e valamilyen biztonságos országon, útban Magyarország felé. Ebben az esetben az itthoni menekültügyi eljárást nem indítják meg, azaz nem vizsgálják, hogy az érintett menedékkérő kérelme megalapozott-e vagy sem, a hazájában, ahonnan útnak indult, valóban veszélyben volt-e az élete vagy sem – mondta a Magyar Hangnak Simon Ernő, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosság (UNHCR) budapesti képviseletének sajtóreferense.
A menedékkérők több mint 90 százaléka Szerbián keresztül érkezik, ami biztonságos országnak számít. Az UNHCR szerint, bár való igaz, hogy Szerbiában fizikai veszélynek nincsenek kitéve menekültek, de az ottani menekültügyi rendszerben bőven mutatkoznak hiányosságok. Volt olyan év például, amikor egy menedékkérőt sem ismertek el menekültként.
Nincs migrációs válsághelyzet Magyarországon | Magyar Hang
Csak néhány kétségbeesett és kiszolgáltatott embert látott szögesdrótok mögé zárva – mondta Budapesten az ENSZ jelentéstevője.
A menekültek szempontjából ennél még itthon is jobb a helyzet. A Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal statisztikái szerint tavaly 68 ember kapott menekült-, 281 oltalmazott-, és 18 ember befogadott státuszt, 595 kérelmet azonban így is elutasítottak.
Akik itt maradhatnak, azoknak nagyon fontos, hogy megtanuljanak magyarul, de legalább angolul. Így a munkavállalási lehetőségeik is bővülnek. Dav érkezése után először egy étteremben dolgozott napi 10 órát, de a tulajdonos csak 8 órát fizetett ki. Aztán egy keresztény egyesület, a Kalunba segített neki megtalálni a mostani, uszodamesteri munkáját, és magyarul, angolul is jobban megtanult. Szereti a magyarokat: miután menekültként elfogadták, Püspökladányba ment birkózni, mert egy ottani edző felfedezte a tehetségét.
A tréner ingyen lakást biztosított neki, kettejük között kifejezetten családias viszony alakult ki. Dav-ot is érték nálunk rossz élmények, és vannak olyan iráni vagy afgán barátai, akik nem szeretnek itt lenni az atrocitások miatt. De ő azt vallja magáról, hogy nyitott gondolkodású és szeretne beilleszkedni. „Két hónapja benyújtottam az állampolgársági kérelmet is. Most már csak a válaszra kell várni” – zárja boldogan a beszélgetésünket.
