– Érvénytelenül zárult az úgynevezett gyermekvédelmi népszavazás. Az eredményben nagy szerepe volt a sikeres ellenkampányt folytató Amnesty International Magyarországnak is. Önök most azt követelik, hogy az Orbán-kabinet vonja vissza a tavaly nyáron elfogadott „gyermekvédelmi törvényt”. Miért?
– Elsősorban azért, mert a kormány maga hangsúlyozta többször, hogy népszavazás tétje a gyermekvédelminek nevezett, valójában a homoszexualitás a pedofíliával összemosó törvény. És a választók többsége jelezte, hogy nem kér a putyini mintájú homofób propagandából: vagy úgy, hogy érvénytelenül szavazott – amit több mint 1,7 millióan tettek meg – vagy úgy, hogy nem is voksolt: voksolt.
Az emberek 58 százaléka a nem támogatta a kormány kirekesztő politikáját. Innentől az említett jogszabálynak nincs demokratikus felhatalmazása, azt vissza kell vonni.
– És mennyire számít az említett, demokratikus felhatalmazás? A választás utáni nemzetközi sajtótájékoztatón Orbán Viktor már arról beszélt, hogy nem jogi, hanem „politikai kötelezettségnek” tekinti a mintegy 3,6 millió, a kérdésekre nemmel szavazó választópolgár akaratának teljesítését.
– Persze, megtehetik, hogy figyelmen kívül hagyják a választói akaratot, bár ez szerintem nem lenne racionális döntés. A kormány helyében hallgatnék a magyar emberekre. Ám lehet, hogy az ellenségkeresés most is fontosabb lesz.
– Az úgynevezett gyermekvédelmi törvénynek része a pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépés is. Ennek visszavonása nem lenne problémás az Amnesty szerint?
– Külön kell választani az orvosi értelemben vett pedofíliát és a gyermekek ellen elkövetett szexuális bűncselekményeket. A bűncselekményt szigorúan büntetni kell és üldözni kell, a pedofília – elkövetés nélkül – viszont egy deviancia és pszichés állapot, ami kezelésre szorul.
A törvény elfogadása előtt hatásvizsgálatot tartottunk volna szükségesnek, hogy kiderüljön, a szigorítás milyen várható eredményekre vezet, csökkenti-e a gyermekek ellen elkövetett szexuális bűncselekmények számát. Azt pedig semmi sem indokolja, csak aljas politikai húzás, hogy a szexuális elkövetők szigorúbb büntetése egy törvényben szerepel a meleg, biszexuális és transznemű emberek nyilvánosságból történő kizárásával.
– Januárban a miniszterelnök is rájátszott a két téma összemosására, egy Kossuth rádiónak adott interjúban azt mondta: „… a homoszexualitás is jelen van a világban aztán, hogy ez elvezet-e a pedofíliához vagy nem, arról van egy nagyon nagy vita.” Tud ilyen vitáról?
– Tudományos vita nincs ebben a kérdésben, aki mást állítana, hazudik. Viszont magam is olvastam olyan kutatási anyagot, amely szerint a gyerekeket szexuálisan bántalmazó elkövetők a legtöbb esetben heteroszexuálisok. Ráadásul családtagról vagy családhoz közel álló személyről van szó. Ilyen körülmények között azt sugallni, amit népszavazás első kérdése – hogy a szexuális nevelés kizárólag a család dolga és nem a közoktatásé, – elképesztően kilátástalan helyzetbe hozza az otthoni közegben bántalmazott gyerekeket. Még az iskolában sem lesz egy pszichológus, szociális munkás vagy előadó, aki azt mondhatná nekik: „ami veled történik, az nem normális”.
A felvilágosítás azért is fontos lenne, mert így rengeteg iskolán belüli megaláztatástól kímélhetnénk meg a gyerekeket. A Háttér Társaság felmérése szerint az LMBTQI-fiatalok 82 százaléka élt meg szóbeli vagy fizikai bántalmazást osztályában a vizsgálatot megelőző évben. Most őszintén, kinek jó az, ha betiltanak egy programot, ami arra tanít: „ne verd meg az osztálytársadat, ha azt hiszed, hogy meleg”? Kevés kártékonyabb dolgot tudok elképzelni ennél.
– Szervezetük, más civil jogvédő csoportokkal összefogva komoly országos kampányt folytatott a népszavazás érvénytelenségéért. Hányan vettek részt ebben a munkában, és merre jártak?
– Összesen 14 résztvevőről van szó, a Háttér Társaság és az Amnesty Magyarország voltak a főszervezők. 400 önkéntessel jártuk az országot, mintegy 10 nap alatt kétezer kilométert tettünk meg, és 20 városban jártunk, köztük Pécsen, Nagykanizsán, Győrben, Debrecenben, Székesfehérváron, és persze Budapest sem maradt ki. Volt ahol utcafórumot tartottunk, máshol a helyi tévé műsorába hívtak meg minket, vagy éppen az utcán, tereken standoltunk. Persze volt egy erős digitális része a kampánynak is: négy videót és 11 fotósorozatot mutattunk LMBTQI emberek szüleinek, munkatársainak és barátainak főszereplésével. Ezek milliós nézettséget hoztak a közösségi médiában.
– Milyen üzeneteket próbáltak átadni, és hogyan fogadták akciójukat?
– Mikor indult a kampány, azt hittem, fogunk kapni hideget-meleget. Ehhez képest minden állomáson odajöttek hozzánk szülők, nagyszülők, nem túlzok, ha azt mondom, hogy tucatjával álltak meg a standjainknál. Sokaktól hallottuk, hogy nagyon szeretnék, ha a gyerekjogokról kialakulna egy normális, konstruktív vita, de a gyermekvédelmi népszavazás formáját erre alkalmatlannak érezték, a felsorolt négy kérdést pedig értelmetlennek.
A beszélgetések során rákérdeztünk, vajon tényleg megérte milliárd forintot elkölteni erre a népszavazásra, és még sok-sok milliárdot a reklámkampányra – vajon tényleg ezek a legfontosabb kérdések a gyermekvédelemben. De arra is emlékeztettünk, hogy a kormány homofób és transzfób kampánya szóról szóra megegyezik a Kreml 2013-as, 2014-es, propagandájával. Ez sokakat gondolkodóba ejtett – még olyanokat is, akik nagyon nem értettek velünk egyet.
– Ők hogyan viselkedtek?
– Mindenki a vérmérséklete szerint. Odakiáltottak nekem, hogy szégyelljem magam, nem vagyok magyar Vagy, hogy „mi buzit csinálnánk mindenkiből az országban”. Volt, aki odaköpött mellém, más prospektusunkat gyűrte össze és vágta hozzám. Sokkal jellemzőbb volt azonban, hogy még a kampányunkat kritizálók többségét is megtudtuk szólítani. Ott maradtak, bíráltak minket, de beszéltünk egymással. Ez nagyon fontos dolog: ha át tudsz lépni a kormány által kreált ideológiai árkok felett, ha el tudod fogadni, hogy melegként beszélgetek veled az ország ügyeiről, akkor máris van közös nevezőnk, van dolgunk egymással. De ez csak azokkal sikerült, akik képesek voltak bennünk meglátni az embert.
A néha parttalan viták mellett pedig nagyon értékes tapasztalatokat is gyűjtöttünk, főként a velünk szóba elegyedű tanároktól, szociális munkásoktól: harminc-negyven éve a pályán dolgozó pedagógusok akadtak ki azon, hogy milyen felesleges és káros a gyermekvédelmi törvény és az ezt megerősítő népszavazás. Egy győri tanár például azt mondta, a népszavazási kérdésekkel az kormány az ő kompetenciáját kérdőjelezi meg, hiszen az Orbán-kabinet nem bízik abban, hogy a tanárok, iskolaigazgatók megfelelő forrásokból tájékoztatják a diákokat. Egy pécsi történelemtanár azt mondta: ha a rendszerváltás időszakáról tart órát, a gyermekvédelmi törvény miatt nem mutathatná be a Fidesz ikonikussá vált, 1990-es választási plakátját, amin Brezsnyev és Honecker csókolózik, mivel ez a homoszexualitás népszerűsítésének számít. Szerintem ez téves jogértelmezés, de mutatja, milyen abszurd és ártalmas a tabusítás gyakorlata, ami már most öncenzúrára kényszeríti a tanárokat.
– Voltak az ön számára méltányolható ellenérvek, aggodalmak?
– Ha valaki abból indul ki, hogy a szexuális felvilágosítás az, hogy közelebb akarjuk vinni a gyerekeket a melegekhez és transzneműekhez, akkor értem, hogy vannak kérdéseik – még ha ez a tévhit a kormánypárti propaganda manipulációjából is ered.
A felvilágosító programok azonban nem erőltetnek senkire szexuális orientációt. Egyszerűen bemutatják heteroszexualitást és a szexuális, illetve nemi kisebbségeket, és tudatosítják, hogy utóbbiaknak is van helye, létjogosultsága a világban. Amikor én 16-17 éves voltam, senkitől nem kaptam olyan impulzust, hogy milyen homoszexuálisnak lenni Magyarországon. Csak a heteroszexuális létről volt tudásom. Ennek ellenére lettem meleg. Nem hiszem, hogy az identitás az alapján változik, hogy milyen információkat kapunk egy 45 perces órán.
Az is megértem, ha valakit zavar, hogy az LMBTQ-közösség társadalmi arányaihoz képest felülreprezentáltan jelenik meg a médiában, és úgymond „provokálunk”. De lássuk be, hogy a hatalom számára minden, az övétől eltérő szándékú mozgalom léte provokációnak számít. Száz évvel ezelőtt a női szavazati jogokért folytatott társadalmi harc is provokáció volt, akárcsak „az egyenlő munkáért egyenlő bért” elvéért való küzdelem. A Magyar Hang puszta léte nem provokáció? Egy maroknyi ember összefogott, mert nem volt hajlandó eltűrni, hogy a hatalom elvette tőlük az újságot, elvette a hangjukat és hivatásukat.
– Tud olyan államilag akkreditált civil szervezetről, ami engedéllyel tart szexuális felvilágosítást iskoláknak?
– Úgy tudom, jelenleg nincs ilyen. Azért sincs, mert a „gyermekvédelmi törvény” szerint az Emberi Erőforrások Minisztériuma által kiadott rendelet kell meghatározza, hogy ezeket a szervezeteket milyen feltételek és eljárás szerint regisztrálják. Ám a rendelet máig nem jelent meg, ergo lehetetlen jelentkezni is. Így szervezetként most vagy nem tartasz felvilágosítást, vagy – ha egy tanár meghív az órájára- figyelmen kívül hagyod a joghézagot, és bemész előadni. A jogalkotó tavaly július óta nem teljesített kötelezettségét.
– Az országgyűlési választást elsöprő többséggel nyerte meg a Fidesz. Mire számít az Amnesty a következő 4 évben, a hazai homoszexuálisok, leszbikusok, transzneműek helyzetét tekintve?
– Az elmúlt 12 év alapján azt várom, hogy az emberi jogokat védő intézmények tovább gyengülnek Magyarországon, és folytatódik a politika, ami diszkriminatív szabályokat hoz nem csak az LMBTQ- közösséggel, de más társadalmi csoportokkal szemben is. Ismétlem, csak remélni tudom, hogy meghallották az érvénytelen népszavazás üzenetét.
Mi mindenesetre folytatjuk munkánkat, függetlenül attól, ki van kormányon. És továbbra is az emberi jogi egyezményben lefektetett jogok védelmében fogunk kiállni. Eddig is ott volt a homofóbia, transzfóbia a parlamentben, ezután is ott lesz, mi pedig küzdeni fogunk ellene, és egy olyan világért, ahol az emberi jogokat mindenki tiszteli.
– A Nemzeti Választási Bizottság visszaélésszerű joggyakorlásnak nevezte az érvénytelen népszavazásra buzdító kampányt és több százezres vagy épp milliós büntetést rótt ki a résztvevő szervezetekre, köztük az Amnesty-re is. Befizetik a bírságösszeget?
– Az összesen közel 9 millió forintos bírság annak a hatalmas közösségnek az elhallgattatását célozza, amelyik élve a szabad véleménynyilvánítás jogával, demokratikus úton buktatta meg a kormány propaganda-népszavazását.
Ez a bírság nyilvánvalóan jogellenes, ezért minden lehetséges fórumon keresni fogjuk az igazunkat.
