Az édesapámmal kapcsolatban elhangzott vádakat nemtelen támadásnak tartom. Méltatlan helyzet, ami – lévén a családomról van szó – komoly fájdalmat okoz. Azt tudom elmondani, hogy a rendszerváltást megelőzően mint a legtöbb magyar számára, úgy a mi családunkban is tabu volt a múlt – nyilatkozta a Mandinernek Sulyok Tamás, kedden hivatalba lépett köztársasági elnök. Állítása szerint apja, Sulyok László „szociálisan érzékeny, hazafias, filoszemita ember volt”, így elképzelhetetlennek tartja, hogy ő írt volna náci hangvételű cikket 1944-ben.
Mint ismert, a múlt héten Karsai László történész a hvg360-on írt arról, hogy szerinte Sulyok Tamás korábban valótlan információkat közölt a nyilvánossággal az apjáról. Az új államfő még az Alkotmánybíróság elnökeként nyilatkozott a kolozsvári Krónikának, azt állítva, hogy édesapját 1946-ban távollétében halálra ítélte a népbíróság, és leginkább azért, mert székesfehérvári válóperes ügyvédként elvállalta egy olyan asszony ügyét, akinek a férje később a város párttitkára lett. Karsai állítása szerint viszont Sulyok László székesfehérvári ügyvédet soha senki, így a népbíróság sem ítélte halálra. Azt igaznak nevezte, hogy Sulyok László bujkálni kezdett, de már 1945 tavaszán, mivel 1944. június 17-én a Fejérmegyei Naplóban Zászlóbontás címmel cikket közölt, melyben Baky László és Pálffy Fidél nemzetiszocialista pártjához való csatlakozásra szólított fel. Karsai szerint érthető, hogy a háború után Sulyok László elbújt, de e cikkért a korabeli népbírósági gyakorlatot ismerve legfeljebb pár hónap börtönbüntetésre ítélték volna. Ügyét egyébként 1949-ben újra elővették, de 1950-ben megszüntették a nyomozást, mivel több ügyvéd kollégája azt vallotta, hogy a cikket nem ő, hanem egy cisztercita nyilas pap írhatta Sulyok neve alatt.
Karsai után Ungváry Krisztián történész közölt a Telexen véleménycikket Sulyok Tamás édesapjáról. Szerinte „nem volna szükség ezekre a hazugságokra, ha Sulyok nem próbálná a kommunizmus áldozatának beállítani saját magát és apját”. A történész arra is kitért, hogy halálos ítélet helyett még a vádemelésig sem jutnak el a hatóságok, majd aztán 1949-ben is csak azért porolják le az ügyét, hogy végleg ad acta tegyék.
A Mandinernek Sulyok most így fogalmazott a történészek állításai kapcsán: „a mai napig létezik egy családi legendárium, amely úgy őrizte meg az édesapámmal kapcsolatos történeteket, ahogyan ezt korábban nyilatkoztam. Ezt ismételni nem kívánom, értelmetlen vitákkal megterhelni a közéletet nem szeretném. A parlament engem, és nem a rendszerváltás előtt elhunyt édesapámat választotta meg köztársasági elnöknek”.
