Egyre több helyen gyakorlatilag buborékban tartják a vendégmunkásokat – monták el a Népszavának nyilatkozó szakszervezeti vezetők.
Különösen igaz ez a minősített kölcsönzőkön keresztül felvett ázsiaiakra, akiknek a munkáltatójuk nem az a cég, ahol éppen dolgoznak. Külön munkásszállásokon helyezik el őket, külön buszokkal szállítják a telephelyre, esetenként külön csarnokban, másik műszakban, más gyártósoron kapnak munkát. Az étkezés is a magyaroktól eltérő időben szerveződik. Egy-egy cégnél a magyar és az ázsiai munkások gyakorlatilag nem is találkoznak egymással. Egyelőre ez a külön buborék a szabadidőben is működik. A Mongóliából, Fülöp-szigetekről hozott vendégmunkások nem vegyülnek szabadidejükben sem a helyiekkel, nem jellemző a külső párkapcsolat sem, így lakossági konfliktusok még nem igen vannak. De persze akadnak történetek a városka vadkacsáit levesbe főző vendégmunkásokról és a munkásszállók is sokakat zavarnak – írta a lap.
A vezetők elmondták, hogy a szakszervezeteknek vendégmunkás tagjaik is vannak, több százas nagyságrendben is. „Jelenleg Zalaegerszegen, Sárváron, Pápán, Jászberényben és Győrben vannak a legtöbben. Többnyire határozott időre - 2, 2+1 évre – veszik fel őket, ami rövid időnek tűnhet szakszervezeti szempontból, de a hazai foglalkoztatási viszonyok között ez tartósnak számít, a feldolgozóiparban nem ritka a 30-35 százalékos fluktuáció. Így az ázsiai munkások néhány éves foglalkoztatása munkaadói és szakszervezeti szempontból is tartósnak számít” – mondta László Zoltán, a főleg feldolgozóipari munkásokat tömörítő Vasas Szakszervezet alelnöke.
– Minden, Magyarországon dolgozóra a magyar Munka törvénykönyvében foglaltak az érvényesek, akár a határon túlról vagy éppen Ázsiából, Afrikából érkeznek, akár itt születtek – tette hozzá László Zoltán. A munkabér egyébként az ázsiai és a magyar munkások esetében azonos, holott a vendégmunkások alkalmazása szerinte többe kerül, hiszen a toborzás, az utaztatás, az elszállásolás milliós költséget jelent a munkaadónak.
A vendégmunkásokkal kapcsolatos céges hozzáállásról elmondta, hogy az ázsiaiak szinte mind család nélkül érkeznek, így a magánélet és a munka egyensúlya egyáltalán nem fontos. Nem kell a gyerekért menni az óvodába, nincsenek családi programok, haveri sörözések, időigényes hobbi, feltöltődést segítő sportolás, a szabadidő inkább nyűg, hiszen nem ismernek senkit. Többségük számára az egyetlen cél, hogy minél többet keressenek, amelynek javát azután hazaküldik. Így extrém mennyiségű túlórát vállalnak, nem számít a hétvége és az ünnepnap sem. A magyar munkavállaló azonban élni is szeretne a munka mellett. Ez a kettősség kétségtelenül kelt némi feszültséget. Az ázsiai cégek középvezetői között egyre erősödik az a nézet, hogy „a magyar munkavállaló lusta”. Már az is elhangzott, hogy a vendégmunkások jobb munkaerők „mert nincs bajuk a kölykeikkel”. Azt viszont teljesen természetesnek veszik, hogy a muszlim munkavállalók naponta kétszer imaszünetet tartanak – mondta a szakszervezeti alelnök.
Egyelőre csak szórványos jelenség, de később mélyülő ellentéthez vezethet az is, hogy a határozatlan időre felvett magyar munkásoktól olcsóbb megszabadulni, mint a határozott időre idehozottaktól, nekik ugyanis ki kell fizetni a szerződés teljes idejére szóló bért, míg a magyaroknak legfeljebb néhány hónapot – tette hozzá László Zoltán.
