Kényszermunka? Kritikák kereszttüzében az orvosokat állami munkára kötelező rendelet

Kényszermunka? Kritikák kereszttüzében az orvosokat állami munkára kötelező rendelet

A Szent János Kórház felújított és ódon folyosója (Olvasónk felvétele)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

A kormány honlapjára nemrég felkerült rendelettervezet szerint a működési engedélyük megújításához a magánellátásban dolgozó orvosoknak is havi húsz órát kellene dolgoznia az állami ellátásban, amit Kunetz Zsombor "kényszermunkának" nevezett. Kovácsy Zsombor egészségügyi jogász szerint alkotmányossági problémát is felvethet a rendelkezés, amely szerinte szakmai köntösben és következetlenül próbálja meg kezelni az orvoshiányt.

Az egészségügyi törvénymódosítás újabb szabályait tartalmazó rendelettervezetek két nappal ezelőtt kerültek fel a kormány honlapjára. Ezekben szerepelnek részletek többek között arról, hogy zajlana az ellátás szervezése megyei szinten, és szerepel benne az is, hogy a működési engedélyük megújításához a magánellátásban dolgozó orvosoknak is havi húsz órát kellene dolgoznia az állami ellátásban. 

Szijjártó László, a Magyar Orvosi Kamara győri elnöke éles kritikát fogalmazott meg az utóbbi rendelettervezet kapcsán az RTL Híradónak, szerinte „sunyi, alattomos módszerrel, erőszakosan próbálják a kollégákat az állami ellátásba behozni."  –Nyilvánvalóan lehet kényszeríteni bárkit, ezt úgy hívjuk, hogy rabszolgamunka – fogalmazott.

Továbbképzésre eddig is szükség volt az orvosi engedély meghosszabbításához, de ahhoz évi hatvan órát kellett dolgozni, miközben most havi 20 óráról van szó. 

A magánellátásban dolgozó orvosok húsz órás kötelező munkavégzését az állami egészségügyben korábban "tizedként" , most a Magyar Hangnak egyszerűen “kényszermunkaként” minősítette Kunetz Zsombor egészségügyi menedzser, hiszen az orvosokkal szerinte ebben az esetben olyan szerződést íratnak alá, amelyet nem akarnak aláírni.

Kovácsy Zsombor egészségügyi jogász szerint akár Alaptörvénybe is ütközhet a mostani formájában ez a rendelkezés, mert sérti a munkahelyválasztás szabadságát. 

Szerinte az a probléma, hogy a jogszabály az ellátási gondokat nem ellátásszervezési eszközökkel, hanem szakmai köntösbe bújtatva próbálja megoldani, amikor havi húsz órás, az állami ellátásban végzett munkához kötné a szakvizsga fenntartását, vagyis a továbbképzésekhez hasonló szakmai kötelezettség lenne az orvosok számára a közfinanszírozott ellátásban való részvétel.

– Annak, hogy egy orvos magánintézményben vagy állami intézményben dolgozik, semmi köze ahhoz, hogy birtokában van-e annak a szakmai felkészültségnek, amely a szakvizsgája fenntartásához szükséges. Az egészségügyben szektorsemlegesnek kellene lennie a szakmai szabályoknak és a továbbképzéseknek is, hiszen az orvos szakmai tudása ugyanolyan fontos a magánellátásban, mint a közfinanszírozott ellátásban – magyarázta a Magyar Hangnak Kovácsy Zsombor.
 
– Ott lóg ki igazán a lóláb, hogy a jogszabály úgy rendelkezne, hogy ügyeleti ellátásban tíz órában is le lehet tudni a húsz órás munkavégzést. De miért lenne az ügyelet szakmailag kétszer olyan értékes, mint az osztályos betegellátás? – vetette fel Kovácsy. Szakmailag szintén nem indokolható szerinte, hogy a külföldön praktizáló orvosokra nem, csak a Magyarországon magánellátásban dolgozókra vonatkozik ez a kötelezettség, vagyis a jogszagbály logikája szerint a külföldi munka alkalmas az orvosi gyakorlat fenntartására,  a magyarországi magánellátás viszont nem.  
 
– Jobbnak tartanám, ha őszinten szembenéznénk azzal, hogy nincs elég orvos, és bizonyos körben vezényelnék az orvosokat. Erre a egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvény is lehetőséget ad. De a legjobb az lenne, ha vonzó lenne az állami ellátás az orvosok számára – foglalta össze Kovácsy.

December 7-én már elfogadta a palament azt a törvénymódosítást, amely jelentősen átalakítja az egészségügyi ellátást: többek között a megyei kórházak dönthetnek arról, hogy a megyében dolgozó orvosokat melyik kórházba rendelik ki, ám Kunetz Zsombor szerint ez sem fogja megoldani az orvoshiányt, ehelyett újabb anomáliákat okoz majd az elkövetkező években – nem csak a kórházi, hanem a járóbeteg ellátásban is.

 –Ez oda vezethet, hogy a megyei kórház, amely szintén érdekelt abban, hogy ellátást tudjon nyújtani, elszívja a munkaerőt a városi kórházakból és a járóbeteg ellátásból. Vagyis ha például a mezőtúri szakrendelőből a fül-orr gégészt a megyei kórház kirendeli Szolnokra, nem lesz fül-orr gégészeti rendelés Mezőtúron, Szolnokon viszont lesz – magyarázta.

Ez Kunetz szerint nem csak humán erőforrás-, hanem finanszírozási kérdés is. A megyei kórházak azt is mérlegre teszik majd, hogy finanszírozás szempontjából a saját intézményüknek hogyan éri meg legjobban megszervezni az ellátást.

– Igaz, hogy így megyei szinten legalább egy kórházban biztosítva lesz a ellátás, viszont egyes kórházak és szakrendelők akár be is zárhatnak – vetítette előre Kunetz.

Az egészségügyi menedzser korábban a szülészetek kapcsán a Magyar Hangnak is hangsúlyozta: szerinte is szükség lenne arra, hogy bizonyos helyeken központosítsák az ellátást annak érdekében, hogy legalább a megyeszékhelyen folyamatos legyen az ellátás. Ám már akkor is hangsúlyozta: vannak kórházak, amelyeket egy ilyen átszervezés során sem lehetne bezárni, mert nincs megfelelő távolságban más ellátó.

Az új törvény azonban semmilyen megkötést nem tartalmaz azzal kapcsolatban, hogy a megyei kórház az ellátást hogyan szervezze meg, sőt, a megyei kórházzá válás feltételeit is tágan adta meg a jogszabálytervezet: 21 szakterületből ötben kell 24 órában ellátást nyújtani egy megyei kórháznak, azzal kapcsolatban azonban nincs megkötés, hogy melyik öt területet, ami Kunetz Zsombor szerint azt jelzi, hogy az egészségügy átál “kínálati üzemmódra” - Hiába lesz szüksége valakinek intenzív terápiára, ha adott kórház ezt az ellátást nem tudja biztosítani, ezért másikat választ a listáról – érzékeltette a helyzetet.

A szakértő szerint nem csak az a probléma, hogy az ellátás szervezését nem független szervezetre bízták, hanem az is, hogy túl nagy a szakemberhiány ahhoz, hogy az ellátásszervezést megyei szinten oldják meg, szerinte regionális szinten sokkal jobban lehetne gazdálkodni a szakemberekkel, és legalább minimális szinten biztosítani lehetne az ellátást.

Hozzátette: ezt természetesen meg kellene fizetni. Szerinte az orvostársadalom is elfogadna egy ilyen rendszert – amely Nyugat-Európában is több helyen működik – ha ezt a munkáltató bérben, az utazási költségek megtérítésében és munkaidőben is tisztességesen kompenzálná.