Mindenki érzi az igazságtalanságokat, főleg a lakáspolitika terén, ami állami feladat lenne, de igazi, érdemi, állami lakáspolitika sajnos nincs. És úgy tűnik, hogy a lakhatási helyzet kicsit mindig súlyosbodik – mondja Szabó Ádám, az Utcajogász Egyesület aktivistája. Az utcajogászok azoknak nyújtanak jogi segítséget, akik önerőből nem tudnák ezt finanszírozni. Rendszeresen kivonulnak közterekre, ahol bárkinek ingyenes jogi segítséget nyújtanak. Április 30-án lejárt a kilakoltatási moratórium, ezután bárkitől elvehetik a lakását, akinek felhalmozódott a tartozása. Ezért maratoni ügyfélfogadással készülnek pénteken.
– Vasárnap lejárt a kilakoltatási moratórium, ennek van valami specifikációja a többi moratórium végéhez képest?
– Ez most fog kiderülni. Pénteken lesz az Utcajogász Maraton, amit pont azért tartunk, hogy hatékonyan tudjunk foglalkozni azokkal az ügyekkel, amelyek a kilakoltatási moratórium lejártával összefüggésben kerülnek elő. Idén már a moratórium alatt, januártól április végéig nagyjából dupla annyi ügyünk volt, mint tavaly ugyanebben az időszakban. Az előző Utcajogász Maratonon körülbelül 40-50 üggyel foglalkoztunk, de most sokkal többre számítunk. Feltehetően az élelmiszer-infláció miatt szaporodtak meg ennyire az ügyek. Azt is látjuk, hogy nagyon sok a tartozással kapcsolatos végrehajtási ügy, ezek most fognak révbe érni, most fogjuk majd megtudni, hogy milyen típusú lakáskiürítési esetek lesznek túlsúlyban. Országosan éves szinten nagyjából 3000 lakáskiürítés történik – szerintem mondhatjuk, hogy szociális válságban vagyunk.
Az Utcajogász Maratonon pénteken 14-től 20 óráig lesz ügyfélfogadás a Blaha Lujza téren, de rendezünk lakhatásról szóló vitaszínházat is este nyolc órától az Aurórában, és kiállítást is az ügyfélfogadási idő alatt, szintén a Blahán, azoknak a gyerekek az alkotásaiból, akik a vers-, prózaíró és rajzpályázatunkra jelentkeztek – szóval olyanokat is nagy szeretettel várunk, akik egyszerűen csak érdeklődnek szervezetünk munkája iránt és szívesen beszélgetnének velünk.
– A Blaha Lujza térre a szegénység szimbólumaként is lehet tekinteni, hiszen ott voltak az ételosztások, és sok hajléktalan él a környéken. Tudatos döntés volt, hogy ezen a helyen fogadják az ügyfeleket?
– A legelején a Batthyány téren volt az ügyfélfogadás. 2010. óta működik az Utcajogász, akkor még A Város Mindenkié csoporttal közösen dolgoztunk. 2015-től külön egyesületként működünk, ekkor költöztünk át a Blaha Lujza térre, és ez tudatos döntés volt. Amikor felújítottak a teret, akkor egy időre a Rákóczi térre mentünk át, de utána egyöntetű döntés volt, hogy visszaköltözünk a Blahára – elsősorban a frekventáltsága miatt, de a szimbólumértéke is közrejátszott. Sok-sok éve működik az egyesület és vannak visszajáró ügyfelek, ők is megszokták már, hogy a Blahán találnak meg minket.
– Mikor csatlakozott az utcajogászokhoz és miért?
– Fél éve. Alapvetően politológus-közgazdász vagyok, az állami szférában is dolgoztam több helyen. Jelenleg jogot hallgatok az egyetemen, és úgy éreztem, hogy tenni akarok valamit az igazságtalanságokkal szemben. Az önkéntesség is vonzott, és tapasztalatszerzésnek sem rossz ez a munka.
– A többiek milyen indíttatásból csatlakoztak az egyesülethez?
– Mindenki érzi az igazságtalanságokat, főleg a lakáspolitika terén. A lakhatási problémák megoldása állami feladat lenne, de érdemi állami lakáspolitika sajnos nincs. És úgy tűnik, hogy a lakhatási helyzet kicsit mindig súlyosbodik. Többen a covid időszak után csatlakoztak az egyesülethez, látva az egyre súlyosbodó lakhatási válsághelyzetet, ami miatt sok családnak került veszélybe az otthona.
– Jogászokon kívül kik segítik az egyesület munkáját?
– Joghallgatók, koordinátorok és olyan segítők, akik érintettek a hajléktalanságban – utóbbiak a jogászok munkáját támogatják az ügyfélfogadások alkalmával. Tehát elég vegyes társaság vagyunk.
– Az utcajogász aktivistái minden pénteken 2 órán keresztül nyújtanak ingyenes jogi segítséget a Blaha Lujza téren. Tapasztalatuk alapján, mik a leggyakoribb kérdések és jogsérelmek?
– Az eseteink kétharmada végrehajtási ügy. Növekvő számban vannak önkormányzati bérlakásokkal kapcsolatos jogviták, mivel az önkormányzatok piaci árazású lakásaik bérleti díjait eléggé megemelték, ezért több lakbéremeléssel kapcsolatos ügyünk van jelenleg. Kisebb arányban vannak lakcímmel és szociális ellátással kapcsolatos ügyek, például igényelt valaki egy ellátást, de elutasították. Fontos, hogy mi nem vállalunk el mindenféle ügyet, csak azokat, amik kifejezetten szociális vagy lakhatással, végrehajtással kapcsolatos ügyek. Akiknek nem tudunk segíteni, azokat olyan szervezetekhez irányítjuk, ahol kifejezetten az ő problémájukkal foglalkoznak.
– Milyen szintig viszik el az ügyeket?
– Általános jelleggel nem vállalunk peres képviseletet. Stratégiai peres ügyeket igen, amelyek emberek nagyobb számát érintik vagy precedenst teremthetnek, hiszen ezekkel tudunk rendszerszintű változtatásokat elérni. Az ügyfeleinknek az okiratait nem szerkesztjük meg, viszont segítünk nekik megszövegezni a beadványaikat és ha választ kapnak, akkor megint felkereshetnek minket újabb tanácsért. Érdemes itt megemlíteni a régi állami tulajdonú bérlakások problematikáját és a Kincsem parki esetet, amely egy a fontos stratégiai pereink közül. A házban a Lovi egykori dolgozói béreltek szolgálati lakásokat, ezt a lehetőséget béren kívüli juttatásként kapták alacsony fizetésük mellé. Csak közben jött a rendszerváltás, és jogilag nem rendezték ezeknek a lakásoknak a sorsát. Az állam most eladta a Kincsem Park házának lakásait egy cégnek, az új tulajdonos pedig a háromszorosára akarja emelni a lakbéreket. Azért, hogy ezt ne lehessen megtenni, nyolc ott lakót képviselünk a bíróságon. Ez egy rendszerszintű probléma, a Kincsem Park csak egy eset, de több hasonló ügy is van országszerte.
– Mik a leggyakoribb okok, amik végül kilakoltatáshoz vezetnek?
– Nagyon sok hibát elkövetnek az emberek például egy bérleti szerződés megkötésekor. Volt olyan ügyünk például, ahol az ügyfelünk évekig bérelt egy lakást szerződés nélkül. Kilakoltatáshoz vezethet a tartozások felhalmozódása is. Lehet ez közüzemi tartozás, de gerjeszti ezt az infláció és az élelmiszerár-emelkedés is. Az egyik ügyemnél például a felhalmozódott lakbérhátralék és közüzemi tartozások miatt akarják az ügyfeleimet kiköltöztetni az önkormányzati bérlakásból. Egy rokkantnyugdíjas házaspárról van szó, betegek és rászorulók. Körülbelül 100 ezer forintos tartozás miatt indult meg ellenük a lakáskiürítési per. Ez azért történhet meg, mert sem a lakástörvényben, sem az önkormányzati lakásrendeletben nincs meghatározva, hogy mekkora tartozás után lehet felmondani a lakásbérleti szerződést. Ráadásul, hiába fizetik vissza az eljárás közben a tartozást, a lakókat akkor is ki lehet költöztetni a törvény szerint. Az Utcajogász azt képviseli, hogy ha valaki visszafizeti az adósságát, akkor ne kerülhessen utcára. Véleményünk szerint meg kéne határozni erre egy minimum összeget, hiszen ha ez nincs, akkor bármilyen kis összegű tartozásnál veszélybe kerülhet a bérlő lakhatása. Ha valaki lakástulajdonos, és tartozást halmoz fel, akkor árverésre kerül sor. Ha az ingatlan értéke magasabb, mint a tartozás mértéke, akkor a különbözetet megkapja a lakástulajdonos. De ha alacsonyabb, akkor az illető nemcsak a lakhatását veszíti el, hanem tovább görgeti maga előtt az adósságát, akár élete végéig.
– Mennyire méltányos áron árverezik el ezeket az ingatlanokat?
– Maradjunk annyiban, hogy vannak anomáliák. Például vannak ügyfeleink, akik nem értenek egyet az értékbecslés eredményével, ezért fordulnak hozzánk. Erre van jogorvoslati lehetőség, de fontos, hogy ezt időben kell kérni.
– Hogyha valaki elveszti a hazát, akkor utána milyen lehetőségei vannak?
– Sajnos nincs túl sok mozgástere annak, aki elveszíti az otthonát. A szociális védőháló leépült, ezt tudjuk jól. Ilyenkor maradnak a civil szervezetek, de azért az nincs rendben, hogy ezek szervezetek próbálják meg kevés sikerrel átvenni az állami feladatokat.
– Amikor valakinek a lakhatása kerül veszélybe, az minden bizonnyal lelki válságot okoz, ez az érzelmi állapot mennyire gátolja ezeket az embereket abban, hogy tovább küzdjenek?
– Sok esetben teljesen reményvesztettek, ami sajnos látszik is rajtuk. Mi nem ígérünk pozitív eredményt, de azt igen, hogy az eljárás során végig támogatjuk őket. Próbáljuk az embereket olyan irányba terelni, hogy elsősorban az eljárásra összpontosítsanak és valamilyen megoldást találjunk. Van, amikor már egyáltalán nincs remény, ilyenkor próbáljuk megoldani az ügyfeleink átmeneti lakhatását, hogy legalább ne az utcára kerüljenek.
– Milyen érzelmi reakciókkal találkoznak?
– Van, aki már rögtön az elején pánikba esik, mert kap egy okiratot és nem tudja, hogy mit jelent. Ezért jobb a személyes ügyfélfogadás, mert úgy jobban meg tudjuk nyugtatni az embereket. Amikor már valaki nagyon a végén van, akkor szokott jönni egy erős közöny, a teljes lemondás. Akad, aki úgy fordul hozzánk, hogy csak ránk támaszkodik és bennünk látja az utolsó reményt.
– A lakhatási válságra milyen állami válaszlépések jöhetnek, amik orvosolhatnák ezt a helyzetet?
– A 90-es években készült lakástörvény a lakóingatlanok bérbeadását szabályozza. Nagyon sok bizonytalan rendelkezés, kétértelműség van benne, így sok esetben ebből adódnak a jogviták. A lakástörvény felhatalmazást ad az önkormányzatoknak, hogy rendeletben szabályozzák a tulajdonukban álló lakások bérbeadását. Ezeket mindenképpen átláthatóbbá kellene tenni. A végrehajtási törvényben is sok a furcsaság. Most van egy beadvány az Alkotmánybíróság előtt, aminek az Utcajogász Egyesület írta a szakmai részét, és a végrehajtási törvénynek a szerintünk alaptörvény-ellenes rendelkezéseiről szól. Az ingó- és ingatlanárveréseket lerövidítették. A végrehajtási eljárásban ugyan létezik egy végrehajtási kifogás elnevezésű jogorvoslati lehetőség – ám ennek sokkal hosszabb az elbírálási határideje, mint az árverések időtartama. Így jelenleg elképzelhető, hogy az ingatlanárverés már le is folyt, mire elbírálja a bíróság a végrehajtási kifogást, így pedig sérül a tisztességes eljáráshoz való jog.
– Milyen megoldási javaslataik vannak?
– Jelenleg a rendszer nem biztosítja az utcára került emberek elhelyezését, ezt kellene először megoldani. Állami lakáspolitikára lenne szükség, ami most nincs. Ez jelenthetne bérlakásépítést vagy felújításokat. Be kellene szüntetni a hajléktalanság kriminalizálását is: Magyarországon 2018 óta büntetik az életvitelszerű tartózkodást a köztereken, tehát tulajdonképpen a szegénységet. Ehelyett a megbélyegző látszatintézkedés helyett el kellene ismerni, alaptörvénybe kéne foglalni, hogy a lakhatás alapvető jog. Ha ez sikerülne, az államnak biztosítania kellene mindenki számára a méltó lakhatás feltételeit.
– Látnak politikai akaratot ezeknek a megvalósítására?
– Az utcajogászok nyitottak a megkeresésekre. Több kerület és a főváros is meg szokott minket keresni, valamint különböző lakhatással és szociális jogokkal foglalkozó szakmai munkacsoport munkájában is részt veszünk. A szakmai partnerség megvan. De a kormány felől nem igazán látunk nyitottságot. Mi úgy gondoljuk, hogy erősíteni kellene a szociális védőhálót, a szociális törvény módosítása viszont ezzel ellentétes gesztus volt a kormány részéről, hiszen áttolta a felelősséget az egyénre, a családra, az önkormányzatokra. (2022-ben fogadták el a Lex megdöglesz néven elhíresült törvényjavaslatot, amiben kimondják, hogy: az ember szociális biztonságáért elsősorban önmaga felelős, utána a családja, majd az önkormányzat, és csak ezt követően az állam – a szerk.)
– Ennek milyen következményei lesznek?
– Egyelőre nem tudjuk, mert még nem láttuk a gyakorlatban, de a szabályozás mindenképpen vitatható. De a mostani változtatás valójában csak az eddigi gyakorlatot szentesítette.
– Mi volt a legmélyebb pont az ügyfeleik életében, az elmúlt 12 évben, amióta az utcajogász működik.
– A covid utáni helyzet. A járvány időszakában a kilakoltatási moratóriumot meghosszabbították másfél évre, ami az állampolgároknak persze jó volt, de abban az időszakban sokan rengeteg tartozást halmoztak fel és többen el is vesztették közben az állásukat. Ezek az esetek a moratórium végével egyszerre szakadtak rá az emberekre és az őket segítő civil szervezetekre. Véleményem szerint most új mélypont várható, amely már a gazdasági válság következménye lesz – de egyelőre ezt nem tudhatjuk pontosan.
– Az önkormányzati bérlakások csak átmeneti megoldásként szolgálnak vagy jelenthetnek hosszútávú megoldást?
– Jelenthetnek megoldást. Az önkormányzati bérlakásoknál gyakran az ingatlanok minősége szokott problémát okozni. Ezeket a házakat állami támogatásból fel kellene újítani – ez sokak számára lehetne segítség. Bizonyos önkormányzatok például lakásügynökségeket hoztak létre. Ez úgy működik, hogy az önkormányzat magánszemélyektől bérel üresen álló ingatlanokat, majd ezeket bérbe adja rászorulók számára. Ez azért jó, mert az önkormányzat szociális szempontokat is figyelembe véve hasznosítja az üresen álló ingatlanokat. A szociális bérlakásoknál a bérleti díjat egyéni élethelyzetek alapján állapítják meg, így jóval a piaci ár alatt is hozzájuk juthatnak azok, akiknek szükségük van rá. Az önkormányzat pontrendszer alapján dönti el, hogy ki kap ilyen lakást. Itt a legnagyobb probléma a lakások száma: nem jut mindenkinek, akinek kellene, hogy jusson.
– A rászorulók mennyire vannak tisztában azzal, hogy van lehetőségük szociális alapon lakást bérelni?
– A hozzánk fordulók meglepően tudatosak, képben vannak vele. De ha mégsem, akkor mi szólunk nekik. Ugyanakkor, ahogy korábban már említettem, a szociális bérlakások száma igen alacsony, ezért a legtöbb embernek, akinek szüksége lenne rá, nem jut.
– A jövőben milyen tendenciákat lát a lakhatás terén?
– Nem úgy tűnik, mintha a közeljövőben csökkenni kezdenének a lakbérek, de ha mégis így lenne, az ügyfeleink akkor sem engedhetnék meg maguknak, hogy piaci áron lakást béreljenek, tehát a helyzetük nem javulna ettől. Az előttünk álló időszak kihívásai, különösen az egyre súlyosbodó szociális és lakhatási válsághelyzet nem kecsegtet túl sok reménnyel a jövőt illetően.
