Növekvő kereslet, szűkülő kínálat és egyre magasabb árak jellemezték a budapesti albérletpiacot az elmúlt időszakban. Több felmérés is azt támasztja alá, hogy a fővárosban szinte lehetetlen a jövedelmekhez képest megfizethető lakást találni. És az elszálló bérleti díjak – a szakértők szerint – a jövőben várhatóan még tovább emelkednek.
Állítólag Ausztráliában egyre elterjedtebb szokás, hogy fiatalok – a takarékosság jegyében – a közösen bérelt szobában felváltva használják ugyanazt az ágyat. (Nyilván ehhez az kell, hogy ne egyszerre legyenek otthon.) Bár nálunk egyelőre még ismeretlen fogalom az ágymegosztás, ha az elmúlt évekhez hasonló ütemben emelkednek az albérletárak, akkor elképzelhető, hogy itthon is népszerűvé válik – ahogy angolul nevezik – a hot-bedding.
A The Economist 35 európai várost magába foglaló vizsgálata alapján arra jutott, hogy a lakhatási költségek jövedelmekhez viszonyított arányában Budapesten a legdrágább a lakásbérlés. A felmérés során abból indultak ki, hogy egy személy jövedelmének legfeljebb 30 százalékát szabadna lakbérre költeni. A Magyar Nemzeti Bank árnyalja a képet, de az ő értelmezésükben sem sokkal biztatóbb a helyzet. A tavaly novemberi lakáspiaci jelentésük szerint a fővárosban egy egyszobás lakás bérléséhez a magyar átlagkereset közel fele szükséges. Ezzel a budapesti albérletipiac – a jegybank számításai alapján – Európa legdrágább harmadába tartozik.
Egekben az albérletárak
Az albérletárak ügyében megkerestük az egyik vezető hazai ingatlanközvetítő céget, az Otthon Centrumot, ahonnan azt a választ kaptuk, hogy a drasztikus drágulás az átlagkereset utóbbi években végbement jelentős emelkedésén túl annak is köszönhető, hogy a koronavírus-járvány elmúltával, valamint a turizmus és az Airbnb visszatérésével csökkent a hosszú távra kiadó lakások száma, miközben nőtt a kereslet (különösen a jó állapotú és központi fekvésű ingatlanok iránt), ez pedig óhatatlanul felfelé nyomta az árakat. További okként említik, hogy az infláció megfékezése érdekében megemelt alapkamat miatt a hitelfelvétel is megdrágult. „Sokan, akik korábban vásárlásban gondolkodtak, nem tudtak lépni, viszont lakniuk továbbra is kellett valahol, így közülük is egyre többen megjelentek a bérleti piacon. Ezzel a keresletnövekedéssel nem tudott arányosan bővülni a kiadó lakások száma, ami ugyancsak az árak emelkedéséhez vezetett” – fogalmaztak megkeresésünkre.
A drágulás nem egyformán érintette az egyes városrészeket és lakástípusokat. A KSH–Ingatlan.com-lakbérindex tavaly decemberi adatai alapján egy év alatt a fővárosi kerületekben átlagosan 10–12 százalékkal emelkedtek a lakbérek, mindeközben a budai hegyvidéki részeken 14 százalékos volt a drágulás. Felmérések szerint Budapesten az I., a II. és az V. kerületben a legmagasabbak az albérletárak: a legjobb lakásokért akár egymillió forint feletti havi díjat is elkérhetnek a tulajdonosok, míg a külkerületekben ennek a töredékéért is bérelhetünk lakást. A KSH szerint a tavalyi legolcsóbb és legdrágább albérlet díjai között 34-szeres volt a különbség.
Az árak alakulását nyilvánvalóan a kereslet és a kínálat befolyásolja leginkább, az Otthon Centrum szerint azonban mindegyik városrész más okokból drága. „Az V. kerület a főváros központi része, amely a legtöbb sétáló utcával és a legszebb budai hegyekre néző panorámával rendelkezik. Különösen az ilyen jó adottságokkal rendelkező lakások növelik jelentősen az átlagbérleti díjat a kerületben. Az V., VI. és VII. kerületben van a legtöbb turisztikai szállásként kiadott bérlakás, amely ugyancsak csökkenti a hosszabb távú bérletre kínált lakások számát. Az I. kerület a központiságra vágyó, ám a belvárost túl zajosnak és zsúfoltnak találók körében igen népszerű. A II. kerület, különösen annak rózsadombi része, elsősorban hegyvidéki panorámája és csendesebb voltának köszönhetően drága, ugyanakkor keresettségben kissé elmarad az előbbi két kerülettől.”
Ami a számokat illeti, az Otthon Centrum elemzése szerint a fővárosban tavaly az V. kerületben lehetett a legdrágábban lakást bérelni, átlagosan 321 ezer forintért. A második helyen a VI. kerület áll 298 ezer forinttal, ezt követte a II. kerület, ahol 294 ezer, majd az I. kerület, ahol átlagosan 284 ezer forintot kértek egy ingatlanért. Véleményük szerint idén várhatóan tovább emelkednek a bérleti díjak, ám ennek mértéke valószínűleg elmarad az előző évitől és egy számjegyű lesz. „A kereslet-kínálatban azonban, számottevő változás nem várható” – fejtették ki.
Szükség lenne bérlakásokra
Sokszor és sokan elmondták már, hogy egy átfogó bérlakásprogram rengeteget segítene az egyre súlyosabb problémát jelentő lakhatási szegénységen, már csak azért is, mert jelenleg kevés az önkormányzati ingatlan, és ezek egy része kihasználatlan. Budapesten megközelítőleg 40 ezer önkormányzati lakás van, amelynek nagyjából 10 százaléka áll üresen. Amíg nem születik átfogó megoldás a problémára, addig a civil kezdeményezések vihetik előbbre az ügyet. Korábban már írtunk Az Utcáról Lakásba! Egyesületről, amely egyebek mellett használaton kívüli, rossz állapotú önkormányzati lakásokat újít fel önerőből. A lakhatásra alkalmassá tett ingatlanokba nehéz sorsú embereket költöztetnek, akik szociális alapú lakbért fizetnek. Az egyesület a kőbányai, és tavaly óta a II. kerületi önkormányzattal is együttműködik.
A fentieken kívül – a KSH adatai alapján – van még nagyjából 160 ezer magántulajdonú fővárosi ingatlan, amely üresen áll. Sokat segítene a jelenlegi helyzeten, ha legalább egy részük bérlakásként, megfizethető áron forgalomba kerülne. Ezzel a céllal jött létre a Nyugat-Európában már több helyen elterjedt szociális lakásügynökség modellje, amit a Fővárosi Önkormányzat is elindít, és ezt szorgalmazza az I. kerületi önkormányzat is a Budavári Lakásügynökség 2021-es életre hívásával. A kezdeményezés célja, hogy az üresen álló lakások tulajdonosaival megegyezve, nekik biztonságos anyagi hátteret nyújtva, önkormányzati garancia mellett, kedvezményes áron kiadják az ingatlanokat általában olyan, a kerületért dolgozó személyeknek, akik önkormányzati, állami alkalmazottként nem engedhetik meg maguknak, hogy piaci áron béreljenek lakást.
A kezdeményezéshez azóta a II. kerület is csatlakozott: kérdésünkre elmondták, hogy az önkormányzat igyekszik minél több bérlakással segíteni a kerületi közalkalmazottak lakhatását: bölcsődei, óvodai, egészségügyi dolgozóktól a rendőrökig vagy éppen a tűzoltókig. „Munkájuk rendkívül fontos a kerület számára, de a városrész lakhatási költségeit sok esetben nem engedhetik meg maguknak, így kénytelenek távolabbról munkába járni. Ezen mindenképpen igyekszik segíteni az önkormányzat.”
Míg a II. kerület kevés saját tulajdonú lakással rendelkezik, addig Óbuda-Békásmegyer 3000 önkormányzati lakással budapesti viszonylatban is jó helyen áll. Mint az önkormányzattól megtudtuk, azokra a lakásokra, amelyek a használat után leromlott állapotban kerülnek vissza a kezelésükbe, lakáspályázatot írnak ki. Itt a leendő bérlőnek felújítási kötelezettsége van a pályázati hirdetményben meghirdetett összegért, ezt az összeget később lelakhatja. Azokat az ingatlanokat, amelyeket beköltözhető állapotban kapnak vissza a bérlőktől, névjegyzék útján adják ki szociálisan rászorulóknak. Évente 70-80 bérlakást hirdetnek meg pályázati úton. Foglalkoztak már az üresen álló lakások önkormányzati közreműködéssel történő bérbeadásának kérdésével is, de egyelőre még nem találták meg azt a tulajdonosi kört, amellyel ez az elképzelés megvalósítható lenne.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2024/11. számában, a Budai Hang mellékletben jelent meg március 14-én.
