Az egykor itt állomásozó legio II adiutrix életét bemutató új tárlattal és látványsétánnyal bővült az óbudai Aquincumi Múzeum, amely újabb életet lehel Magyarország legnagyobb ókori római gyűjteményébe.
Akik gyakran megfordulnak az óbudai Szentendrei úton, azoknak már jó ideje feltűnhetett, hogy valami zajlik az Aquincumi Múzeum körül. A munkálatok a nyár végére fordultak a célegyenesbe, a múlt héten pedig átadták a múzeum látványsétányát. A déli részen a rozsdás vaskerítés helyére egy élményfal került, a forgalmas út mellett pedig fák, cserjék, szélesebb járda és dekorpadok váltják a korábbi puritán környezetet, valamint egy impozáns antikolt bronzkapu is látható, amelyre a hajdan volt – municipium, majd colonia rangú – római polgári település ma ismert alaprajzát helyezték el. Ezek mellett az egykori helytartó Hadrianus szobrát is felállították, aki később a Római Birodalom egyik legjelentősebb császára lett. Új tárlattal is bővült a legnagyobb ókori római emlékanyagú múzeum, amely a Duna partján szolgálatot teljesítő, a folyami határt (ripa) védő katonaság mindennapi életének állít emléket, többek között virtuális rásegítéssel is. Ez mintegy 469 millió forintos uniós támogatással valósult meg az Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata, a Budapesti Történeti Múzeum (BTM), a Magyar Turisztikai Ügynökség (MTÜ) és a Várkapitányság együttműködésben.
– Hosszú ideje küzd a múzeum azzal, hogy méltó keretet adhasson az általa őrzött emlékeknek. A jelenlegi fejlesztés, amely egy 2015-ös, a Budapesti Műszaki Egyetemmel közösen szervezett ötletpályázatból nőtte ki magát, ennek az egyik állomása. Ennek keretében elkészült a rommező teljes, Szentendrei úti oldalának kiviteli terve, de terveik között szerepel a többi utcafront megújítása (Keled út, Sujtás utca, Záhony utca) és folyamatban van az 1894–1930 között épült régi épület áttervezése is – értékelte lapunknak a múzeumi fejlesztéséket Láng Orsolya régész, projektfelelős.
A most átadott látványsétányon számos információs panel található Aquincum szempontjából fontos uralkodókról, látható az egykor itt állt déli városkapu képe és története, valamint három nyelven – latinul, magyarul és angolul – olvasható a feltehetően Ulcisia Castra (Szentendre) segédcsapat erődjében szolgált katona, Lupus híres sírverse is. A következőkben – amennyiben lesz rá anyagi forrás – a múzeum új központi épületétől északra fekvő, jelenleg elég szűk járdaszakasz is fokozatosan megújulhat, a rommező fölé kibővítve. Hogy a kívülről nézelődő is tájékozódhasson arról, egykor melyik épület mire szolgált, az utcafront felé is információs táblákat helyeznek ki.
Láng Orsolya szerint a felújítások fő célja leginkább az, hogy már a közterületen, a gyalogosoknak és az autósoknak is mutassanak valamit a múzeum gazdag gyűjteményéből, azaz „kifordítsák” kicsit a múzeumot, és olyan sejtelmességet adjanak az emlékeknek, amely arra ösztönzi az embereket, hogy betérjenek, és közelről tekintsék meg a fénykorát a Severus-dinasztia idején (Kr. u. 193–235) élő római települést, valamint a hétköznapokat felidéző kiállításokat. A hadsereg életét bemutató új tárlaton a használati eszközök, katonai sisakok és szobrok mellett az érdeklődők többek között „beléphetnek” a mai Flórián téren létesített legiotábor fürdője, a Thermae maiores egyik öltözőjébe. De megnézhetik a táborparancsnok-helyettes – tribunus laticlavius – lakóházában kialakított Mithras-szentély birodalmi szinten is egyedülálló falfreskóit is. Egy hangszersarkot is kialakítanak, ahol bele lehet hallgatni a korabeli hangszerek hangzásvilágába, az interaktivitást VR-szemüvegekkel fokozzák.
A régi épület hátsó részére egy új szárnyat építenének, amelyben látványkőtár, időszaki és állandó kiállítótér, valamint múzeumpedagógiai foglalkoztató kapna helyet – e folyamat jelenleg a kiviteli tervezés szakaszában jár.
Aquincumban található a legtöbb feliratos kőemlék Pannoniából: akad olyan császár, akitől szinte csak innen ismert szöveges emlék, így az új kőtárral a teljes aquincumi anyag is megfelelő körülmények közé kerülhet. A régi, ikonikus múzeumépületet pedig igyekeznek majd egykori fényében helyreállítani (1920–30-as évek), itt múzeum- és ásatástörténeti tárlatok kapnak helyet.
Arról is érdeklődtünk – miként arról korábban a Budai Hangban már olvashattak –, hogy várható-e változás az Óbudán elszórva található, vegyes tulajdonosi és fenntartói szerkezetben lévő római kori műemlékek, elsősorban a Flórián téri Thermae maiores és a Pacsirtamező utca 63–65. szám alatt található Táborvárosi Múzeum látogathatóságával kapcsolatban. Ma ugyanis a Hunor utca–Raktár utca–Kunigunda útja kereszteződésében álló IV. századi, ugyancsak elég szomorkás állapotú késő római keresztény kápolna, a Cella trichora mellett csak az egykori katonaváros (canabae legionis) régiójához tartozó, a Meggyfa utca 21. alatti Hercules-villa az egyetlen rom, amely látogatható. A Thermae maiores esetében a Fővárosi Önkormányzathoz tartozó felüljáró állapota okoz gondot, továbbá a Táborvárosi Múzeumnál sem sikerült még megoldani a hasznosítást, így az állagjavítás is csak a legszükségesebbekre korlátozódik.
Láng Orsolya szerint az érintettek – a BTM, a III. kerületi önkormányzat, a főváros, a magyar kormány és az örökségvédelem – által létesített munkacsoport óbudai római emlékek kezelését megoldandó tárgyalásai jól haladtak, ezek remélhetőleg a közeljövőben folytatódnak. A régész szerint a Thermae maiorest addig nem lehet látogatni, amíg a felüljáró rekonstrukcióját el nem végzik.
Közben a kerületi önkormányzat ösztönzésével és támogatásával, az Aquincum Baráti Kör szervezésében második alkalommal rendezték meg a Pacsirtamező és a Szőlő utca között található, eredetileg 10–13 ezer fő befogadására alkalmas katonavárosi amfiteátrum területén a kétnapos AmfiFesztet. Láng Orsolya, az Aquincum Baráti Kör elnöke szerint az mindenképpen örömteli, hogy két nap alatt közel 10 ezren látogattak el a rendezvényre, amely egyúttal jó lehetőség a főváros római öröksége, a római hétköznapok, az egyre precízebb hagyományőrzés bemutatására a gladiátorviadaloktól a latin költészetig.
A katonavárosi, illetve az Aquincum HÉV-megállóban található kisebb, 6-7 ezer férőhelyes polgárvárosi amfiteátrum esetében felmerül a kérdés, nem lehetne-e több ilyen jellegű rendezvényt tartani a helyszínen. Láng Orsolya szerint egyértelműen lehetne, ám egyrészt ezekhez meg kell teremteni a megfelelő infrastrukturális lehetőségeket (áram, víz stb.), másrészt meg kell találni azokat az anyagi forrásokat, támogatókat, akik a helyszínekhez méltó tartalommal töltenék meg az rendezvényeket.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2023/37. számának Budai Hang mellékletében jelent meg szeptember 15-én.
