Úgy tűnik, az orosz-ukrán háború kitörése óta szinte minden nap újabb szintre gyengül a forint. Pénteken délután fél három körül már a 387-es szintet ostromolta nemzeti valutánk euróval szembeni árfolyama. Vagyis alig több mint egy hét alatt majdnem kilenc százalékot veszített értékéből. Hasonló a helyzet a régiós valuták esetében is, bár ott talán valamivel kisebb a gyengülés. Virovácz Péter, az ING Bank elemzője szerint minél hosszabb ideig extra gyenge a forint, annál nagyobb az esélye, hogy hosszabb távon is gyenge marad, mert ehhez igazodnak a gazdasági szereplők.
A forint gyengülése nem önmagától való. Azt egyrészt az elmúlt tizenkét év gazdaságpolitikája okozta, az a téves felfogás, hogy az exportőrök támogatásán keresztül ösztönzőleg hat a gazdaságra a gyenge forint. A hiba ott volt a gondolatmenetben, hogy Magyarországon kiemelkedően magas a termékek importhányada, tehát a remélt előny jó része elvész. Ezt fejelte meg a 2018 utáni, a gazdasági növekedést az állami költekezésen keresztül erőltető fiskális politika, amely a jegybank monetáris lazításával együtt öntötte a gazdaságba a pénzt.
Ezt a folyamatot erősítette fel a háború idején szokásos befektetői reakció, menekülnek a feltörekvő országokból, azok valutáiból a befektetők, és keresik az erős valutákat, leginkább a dollárt valamint az aranyat.
A gyengélkedő forint nem különíthető el a gazdaság egészétől, hiszen közvetlen hatással van rá a kamatszint, illetve a gyengülő forint felhajtja az inflációt.
Zsiday Viktor közgazdász blogbejegyzésében arra hívja fel a figyelmet, hogy az energiaár-sokk következtében gyorsuló infláció miatt Európában és Amerikában a vártnál is nagyobb mértékben fognak csökkenni a reálkeresetek (magasabb lesz az infláció, mint a nominális bérnövekedés), ez pedig visszaveti a fogyasztást.
A hazai költségvetési osztogatás egy ideig még emelheti a fogyasztást, de ennek hatása fokozatosan eltűnik, különösen hogy az infláció tovább fog gyorsulni a forint gyengülésének, illetve a globális piaci folyamatok eredményeként. A jegybanki kamatemelések ugyanakkor a megtakarítás felé irányítják a szabad pénzeszközöket, így a fogyasztás tovább gyengülhet.
A nagyobb bajok azonban a választási osztogatás okozta ellensúlyozó hatás kifulladása után várhatók, a korábban vártnál is nagyobb költségvetési kiigazításra lesz szükség, mert a rezsicsökkentés számlája akár több százmilliárd forinttal is nagyobb lesz az energiahordozók árának drasztikus emelkedése hatására. Másrészt nagyobb – szintén százmilliárdos nagyságrendű – lehet a Magyar Nemzeti Bank kamatvesztesége, harmadrészt az államadósság is átárazódik, végül oroszbarátságunk miatt a korábbinál nehezebben fogunk hozzáférni a már eddig is visszatartott uniós pénzekhez.
Zsiday szerint mindennek következtében az elkerülhetetlen költségvetési szerkezet-módosítás lassítja a magyar növekedést, a magas infláció miatt a kamatszint hosszabb távon is magasan marad, a forint pedig gyenge. „Az ismét beomló forint egyre több embert győzhet meg arról, hogy a hazai pénz állandó gyengülő pályán van, ami önbeteljesítő várakozás, ugyanis a gyengébb forintra számító gazdasági szereplők árakat emelnek, az ebből kerekedő infláció pedig leértékeli a forintot, és így tovább” – írja az elemző.
Zsiday végkövetkeztetése a stagfláció-szerű (stagnáló gazdaság magas inflációval) helyzet, mert a lassuló gazdaság a forintgyengüléssel együtt nem hozza magával az infláció lassulását. Így magasabb kamatszint, magasabb infláció, kényszerű költségvetési korrekció, valamint lassuló gazdaság várhat ránk.
Virovácz Péter, az ING Bank elemzője szerint minél hosszabb ideig extra gyenge a forint, annál nagyobb az esélye, hogy hosszabb távon is gyenge marad, mert ehhez igazodnak a gazdasági szereplők. Szerinte is létező veszély a stagfláció, de talán sikerül elkerülni kialakulását.
Más szakértők is egyetértenek azzal, hogy itt már nincsenek technikai szintek, kapaszkodók, ám ugyanez igaz lefelé is: vagyis ha hirtelen békét kötnének az oroszok és az ukránok, akkor senki sem tudja, meddig erősödne hirtelen a forint, 375-ig vagy 365-ig.
Virovácz egyetért Zsiday Viktornak az inflációval, kamatszinttel kapcsolatos elemzésével, amely a gazdaság lassulása irányába mutat. Felhívta azonban a figyelmet, hogy rövid távon van egy olyan tényező, amely esetleg ellensúlyozni tudja a lefelé mutató tendenciát. Egyelőre százezer körüli – és még ki tudja mekkorára emelkedik a számuk – a háborúból hazánkba menekülők száma, akik emelik a hazai fogyasztást. Ugyanis a nekik szánt adományokat is meg kell venni, az állam is költ rájuk, ami mind emeli a fogyasztást.
Ezért Virovácz Péter arra számít, hogy mindent összevetve idén nem csökken majd a magyar gazdaság, akár minimális 1-3 százalék körüli növekedésre is sor kerülhet. Persze mindez sokkal inkább megérzés, mert nem látjuk a jövőt, nem tudni mikor és miként lesz vége a háborúnak, már pedig annak döntő hatása lesz a gazdasági folyamatokra.
A háborúról szóló percről percre közvetítésünket itt olvashatja!
