Nem hétköznapi ókori római építési feliratra bukkantak 1900-ban, Budapesten. Ahogy arról az Aquincumi Múzeumot négy évvel később megalapító Kuzsinszky Bálint beszámolt: a 73 centiméter széles és 45 centiméter magas mészkő tábla „1900. május havában a pesti oldalon, a királyi bérház alapásása alkalmával került napfényre, a hová minden valószínűség szerint a budai oldalról hozták még akkor, midőn a lebontott Curiaépületet építették. Ajándékozta »a felséges uralkodóház magán és családi alapítványainak bécsi cs. és kir. Vezérigazgatósága«.”
– A mi császárunk és urunk üdvéért a collegium Victorianum a tagjainak a költségén főzésre alkalmas helyet építtetett. A munkálatokat irányította Caius Iunius Pacatus, a fentebb említett collegium szentélyének az elöljárója, decurio, Lucius Domitius Domitianus a negyedik decuria vezetője, a szentély elöljárója, és Tiberius Asinnius Felicianus, a második decuria vezetője, a szentély elöljárója, valamint Aurelius Nigrinus, az ötödik decuria vezetője és Titus Septimius Ingenuus a hatodik decuria vezetője, a szentély elöljárója közreműködésével Maximus második és Aelianus consulsága évében. A feliratot Cnaeus Marcius Mansuetus patronus és Vibius Lucius collegiumi tanácsnok állíttatta – szól a latin szöveg magyarul. Az ominózus építkezésre a két consul neve alapján Kr. u. 223-ban, azaz éppen 1800 éve került sor. A felirat érdekessége, hogy mind az állíttató, mind pedig az általa építtetett dolog a mai napig vita tárgyát képezi.
A mai Óbuda területén létesített három településegységből – polgárvárosból, katonavárosból és légiótáborból – álló Aquincumban számos collegium, azaz olyan testület működött, amelyek „több hasonló foglalkozású, vagy közös elbírálás alá tartozó ember kezdeményezésére, egy bizonyos – magánérdeket kifejező – cél megvalósítására” alakult – írta a témát feldolgozó cikkében Bíró János. Aquincum volt a császárkultuszt ápoló testület otthona, de több iparos collegium is ismert, amelyek a temetkezés mellett például a tűzoltásért is feleltek az ókori településen. A collegium Victorianorum abból a szempontból érdekes, hogy minden bizonnyal több funkciót is magába foglalt. A megannyi bizonytalanságot az adja, hogy kevés ilyen nevű testület ismert a Római Birodalom területéről. A neve alapján már Kuzsinszky is feltételezte, hogy a győzelem istennője révén köze lehet a császárkultuszhoz, mondván, az imperator mindig győz. A Pannonia történetének legújabb feldolgozását jegyző Kovács Péter definíciója szerint a collegium Victorianorum „az uralkodó győzelmeinek megünneplésére létrejött, azaz a császárkultuszhoz tartozó aquincumi kultikus egylet” volt.
Egy Róma közeli szamnisz településen talált hasonló nevű testület felirata szerint az is valószínűnek tűnik, hogy ez a collegium temetkezési egyletként is működhetett. De az biztos, hogy a szövegben felsorolt legalább hat decuriája alapján az aquincumi testület igen népes, talán a polgárváros legtöbb tagot számláló ilyen egyesülete lehetett. A császárkultuszt ápoló egyesületeket főleg a vagyonos felszabadított rabszolgák jegyezték, hogy így kerüljenek be a városigazgatás vérkeringésébe. A felirat a collegium hat tagjának nevét őrizte meg. Ezek alapján pedig – a pontosan beazonosítható származások ellenére – igen vegyes kép tárul elénk; a Pacatus, az Ingenuus és a Mansuetus ugyanis akár helyi, bennszülött kelta eredetre is utalhat.
Ugyancsak fogas kérdés, hogy pontosan mit és hova is építhetett a collegium Victorianorum. Szilágyi János lassan hetvenéves megállapítása szerint: az egylet „külön lakomaházat építtetett és olyan népes volt, hogy legalább hat osztályra kellett felosztani a nagy tagságot, külön felügyelőkkel. Aki meg akarta mutatni, hogy hisz a császár győzelmében, mindezeknek tódulniok illett ezekbe a társulatokba, amelyek elsősorban a császár kultuszát ápolták.” A szó, „cocinatorium” eredetileg konyhát, illetve a helyiséget, ahol főznek jelent. Ezt állapította meg már 1904-ben Kuzsinszky is.
Ugyanakkor használhatták olyan szoba, terem megnevezésére is, ahol ettek. A pontos meghatározást nehezíti, hogy kevés forrásból ismert a konkrét kifejezés. Ráadásul, mivel a collegium pontos székháza, így annak alaprajza sem ismert, ezért nehéz megállapítani, hogy mekkora lehetett az adott „konyha”, és hogy pontosan milyen funkciót tölthetett be. Csak a collegiumi tagok számára „főztek”, vagy akár „közkonyhaként” is üzemelt, mint a Pacsirtamező utca 63-65. szám alatt álló, lacikonyhaként és fogadóként működött, évek óta elég szomorkás állapotban vegetáló, nem látogatható épület. Alaprajz híján azt sem tudni, hogy vajon pontosan hova építhették a helyiséget. Kuzsinszky Bálint szerint a konyha a collegium templomának (szentélyének) toldaléképülete lehetett.
Kovács Péter szerint a „cocinatorium” valószínűleg a testület székházához építhették hozzá. Hogy pontosan hogyan lehetett, azt csak akkor tudnánk megmondani, ha meglenne a collegium székháza.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2023/16. számában, a Budai Hang mellékletben jelent meg, április 21-én.
