Aki került már olyan bosszantó helyzetbe, hogy az általa vásárolt termék minősége nem felelt meg a hirdetésben foglaltaknak, az tudja, milyen nehéz a pénztártól való távozás után érvényt szerezni az igazunknak. Nem volt ez másképp négyezer évvel ezelőtt sem. Akkoriban azonban nem bosszús hangvételű telefonbeszélgetesekben és vitriolos e-mailekben próbáltak reklamálni a vásárlók, hanem rovásokkal telerótt agyagtáblákat küldözgettek az eladóknak.
A legrégebbi ismert vásárlói panasz a Brittish Múzeumban található egy tenyérnyi ékírásos táblán - tudta meg az iflscience.com. Időszámításunk előtt 1750 körül írta Mezopitámiában, Ur városában egy Nanni nevű férfi Ea-nasirnak, a rézkereskedőnek. Akkoriban egy Telmun nevű királyságból, a mai bahrein területéről szállították a kereskedők a rezet Mezopotámiába. A vevő arra panaszkodott, hogy rossz minőségű rezet kapott, azt is késve. Ráadásul amikor a szolgáit elküldte a kereskedőhöz, az lekezelően bánt velük.
„Minek néz maga engem, hogy ilyen megvetéssel bánik velem?” - áll az akkád nyelven írt, Leo Oppenheim, neves asszírológus által angolra fordított levélben. „Magunkhoz hasonló úriembereket küldtem, hogy begyűjtsék a zsákot, amelyben az önnél letétbe helyezett pénzem van, de ön megvetéssel kezelt engem, mivel a küldötteimet több alkalommal is üres kézzel küldte vissza az ellenséges területen keresztül.” Majd így folytatja: „Van még egy olyan ember a Telmunból szállító kereskedők között, aki ilyen megvetéssel kezelt engem? Csak ön kezeli ilyen megvetéssel a küldötteimet!”
Ezután Nanni szóvá teszi, hogy Ea-nasir ellenséges területen tartja a pénzeszsákját, és már csak rajta áll, hogy hiánytalanul rendezze a tartozást. Úgy tűnik azonban, hogy Nanninak nagy szüksége volt a kereskedő szolgáltatásaira, mert nem szakította meg vele a kapcsolatot, ehelyett szigorúbb elbánást helyezett kilátásba: „Vegye tudomásul, hogy többé nem veszek át öntől olyan rezet, ami nem jó minőségű. Mostantól magam választom ki a rudakat a saját udvaromban, és élek önnel szemben az elutasítás jogával, mert megvetéssel bánt velem.”
Azt sajnos nem tudjuk, hogy az agyagtábla végül eljutott-e Ea-nasirhoz, azt sem, hogy lett-e foganatja a panasznak. Az viszont kiviláglik a levélből, hogy az emberi természet nem sokat változott az elmúlt négyezer évben.
