Nem először tölt el csodálattal a szempontváltás képessége, amely olyannyira jellemzi a Fideszt. Bámulatos például, ahogy a többségi, autokráciába hajló (díszlet)demokrácia itthoni hívei, a váratlan és rekordgyorsaságú jogalkotás mesterei uniós színtéren a konszenzuális döntéshozatal szerelmeseivé vedlenek át. Az Orbán-kormány hazai ellenfeleit, kiszemelt célpontjait a hatalom és roppant médiagépezete rendre az emberi méltóságukon átgázolva támadja. Eközben bokszzsákként használja belpolitikai haszonszerzés céljából mindazon nemzetközi intézményeket és személyeket – „Brüsszel”, ENSZ, Soros, Juncker, időnként Merkel –, akiket vélt vagy valós indokkal az ellenfelének tekint. Kettős mérce Fidesz-módra: az követel magának tiszteletet, aki a vele szemben a legenyhébb kritikát megfogalmazóktól is megtagadja azt. S aki a parlamentben a karcosabb ellenvéleményt pénzelvonással bünteti.
Nocsak: a politikailag korrekt beszéd tabuját máskor oly büszkén döntögető illiberálisaink szépelgő ficsúrokká változnak, ha valaki csúnyát merészel mondani rájuk. Az Európai Parlamentben ma a szokásos rituálé szerint a homoszexualitást a pedofíliával összemosó törvény ürügyén újra téma lesz a magyar kormány, a határozat az ezt felvezető szájkarate része. A Fidesz ismét megvédheti a magyar szuverenitást, plusz a gyermekeket is, miközben záporoznak majd a bírálatok a provokációra ugró uniós képviselőktől.
A gyűlöletbeszéd Magyarországgal szemben is tilos! – fogalmaz a kormányhatározat. Milyen igaz! Kár, hogy a határozat írói és követőik nem tudják magukat megtartóztatni a gyűlölettől, ha olyan magyarokról van szó, akik kívül vannak az ő politikai táboruk sáncain. Szemforgatásból csillagos ötös!
