Mi kellett volna ahhoz, hogy az ellenzék jobb eredményt érhessen el a választáson? Egészen eltérő válaszok születtek erre, mindenki mondja a magáét vérmérséklete, prekoncepciói alapján. A baloldali politikus szerint nem kellett volna jobbközép kormányfő-jelölttel kiállniuk. A Márki-Zay Péterrel egy ideje konfliktusos viszonyban lévő pártelnök szerint a csata az első emberen veszett el. Megint másik értékelés szerint pedig a kormánypropaganda volt mindennél erősebb. Néhány hét alatt elhitetve többek között, hogy Márki-Zay háborúba vezetné az országot. Ami nyilvánvalóan butaság (az erre alapozó propaganda pedig pusztító), de ettől még tény, hogy az ellenzék, különösen pedig a miniszterelnök-jelölt össze-vissza nyilatkozott a háború ügyében.
Ugyanez áll a Gyurcsány-ügyre is. Minden korábbinál primitívebb volt a „mini Feri”-kampány, de azt azért tudta felépíteni a Fidesz, mert az egykori kormányfő ma is elrettent sokakat az ellenzékre szavazástól. Nem kell különösebben összegyurcsányozni azokat, akik egy listán indulnak vele, és mostanra sajnos vezető ellenzéki pártjával. Tetszettek volna 2014-ben karanténba zárni! Azóta sem tudják se kiköpni, se lenyelni a hátralépni továbbra sem hajlandó DK-vezetőt. Talán nem túl merész jóslat, hogy amíg Gyurcsány a politikában van, ez a kérdés továbbra is nehezíteni fogja az ellenzék előrejutását.
Néhányan – sajnos tényleg csak páran – azt is felvetették az ellenzék soraiból, hogy talán nem értették meg eléggé a választópolgárokat, nem nyújtottak jobb ajánlatot számukra. Mások a Jobbik lemorzsolódó szavazótáborára mutogattak. És valóban, sokan tényleg átpártoltak a Mi Hazánkhoz, a Fideszhez. Meg tudná szólítani őket egy erősen baloldali ellenzéki szövetség? Feladata-e ez?
A leginkább vitatható magyarázat viszont egyértelműen az, hogy ebben a rendszerben egyszerűen nem nyerhet az ellenzék. Persze, érthető a levertség, ami a negyedik kétharmad után úrrá lett a szavazóbázison. Viszont ez az érvelés teljesen elkendőzi mindazt a felelősséget, amelyet az ellenzéki politikusoknak vállalniuk kellene. Ha ebben a rendszerben nem nyerhet más, akkor tényleg felesleges beülni a Parlamentbe, és legközelebb is elindulni a választásokon. Csak hát a helyzet az, hogy a fővárost jelenleg is az ellenzék irányítja. Ott akkor mégsem volt lehetetlen nyerni? És nem véletlenül tekintettek billegőnek egyes körzeteket. Mert – ha most mindennél jobban meg is erősödött a Fidesz – de az elmúlt tíz évben ezekben lehetséges volt ellenzéki győzelem is.
Arra ugyanakkor teljesen felesleges várni, hogy a leginkább leszakadt térségekben fognak egyszeriben a kormány ellen szavazni. Ahogy Balázs Zoltán politikatudós mondta négy éve az Azonnalinak: „régi – a népi ideológusok számára persze szomorú – tapasztalat, hogy a politikai változások is innen [a fővárosból és a nagyvárosokból] indulnak el, nem a vidékről, főleg nem a faluról.” Márpedig most a nagyvárosokban is mindenhol tarolt a Fidesz. Azt kellene megérteni, hogy miért, majd ehhez igazodva politizálni a jövőben.
