Az egész úgy indult, hogy Petro Porosenko volt ukrán elnök és édességipari oligarcha nem tudta elhagyni a hazáját, mert megakadályozták a kilépését hazája határőrei. Aztán jött az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) posztja arról, hogy a kiváló hazafi és üzletember, valamint ellenzéki politikus utazásának célja az volt, hogy találkozzon Orbán Viktorral. Az ukrán titkosszolgálat szerint ez komoly kockázat lett volna, mivel az összejövetelt később Moszkva eszközként használta volna Kijev ellen.
A világos álláspontjaira mindig büszke magyar kormány kommunikációja egészen zavaros az ügyben. Szijjártó Péter azt nyilatkozta a 444-nek, „hogyha Porosenko volt elnök úr is ilyen konzultációs lehetőségre tartott számot, mi annak nem akartunk a gátjai lenni”. Ebből a 444 hírt írt, címben jelentve ki: „Szijjártó elismerte, hogy Porosenko Orbánnal találkozott volna”. Ezt a Népszava online portálja szemlézte, mire a külügy küldött a napilapnak egy levelet, amiben szó szerint leírták, amit Szijjártó mondott, csak elé írták, hogy „álhírnek” tartják a 444 cikkét.
Vajon mi akadályozza meg a külügyet egy egyértelmű igentől vagy nemtől? Tegyük fel, hogy az SZBU-t Kijev a közelgő ukrán választásra való tekintettel kampányüzemmódba kapcsolta, és azzal akar ütni az ellenzéki Porosenkón, hogy egy álhírben összehozza a keleti szomszédunknál finoman szólva sem népszerű Orbánnal. Ha ez van a háttérben, akkor nincs is egyszerűbb dolga a Bem térnek, mint kategorikusan kijelenteni, hogy mindez ócska dezinformáció. Belpolitikai potenciál is lett volna dologban, hiszen a nacionalista, Európa- és Amerika-barát, „háborúpárti” Porosenkót nyugodtan el lehet adni az immáron pánszlávra hangolt Fidesz-tábornak, mint valami ukrán náci új-Sorost. Konkrétan az ő idejében hozta meg Ukrajna azt a nyelvtörvényt, amit annyit támad a magyar kormány, és amit Kijev most meg is változtatna a valamikori uniós csatlakozások kedvéért, de hát a jelek szerint Orbán Viktor hajthatatlansága miatt ez teljesen hiábavaló.
De persze közben Szijjártó „Barátság-érdemrend” Péternek arra is figyelnie kell, hogy mit szól Moszkva egy ilyen találkozóhoz. Mert mi van akkor, ha valóban formálódott egy ilyen összejövetel az ukrán soviniszta oligarchával, de úgy, hogy az egyáltalán nem egy „Oroszország kovácsolta frigy” volt? Talán attól tartott a külügyminiszter, hogy akkor a következő dácsavizitjén a szőnyeg szélére állítják?
És van még egy forgatókönyv, ami egyrészről egészen félelmetes, másrészről viszont segít megérteni, hogy miért ilyen semmitmondón maszatoló a magyar kormány kommunikációja: ha minden úgy igaz, ahogyan azt az ukrán titkosszolgálat leírta. Ceterum censeo: itt valaki vagy hazudik, vagy nem szuverén.
Iratkozzon fel reggeli hírlevelünkre, melyben az elmúlt 24 óra és az előttünk álló nap legfontosabb híreit gyűjtjük csokorba, ráadásképp elolvashatja napindító közéleti jegyzetünket, a koffeint. Pár perc az egész, és tájékozottan, felvértezve kezdheti napját.
