Aki szeretné látni, hogy a kormánypártok miként szerették volna lezárni a közéletet felforgató kegyelmi botrányt, az vessen egy pillantást az eheti Mandiner címlapjára. A rogáni médiaportfólióba tartozó hetilap címlapján Novák Katalin lemondott államfő, és Varga Judit, a közéletből távozó korábbi igazságügy miniszter. „Emelt fővel”, szól a szlogen, a leköszönő politikusnőket pedig nyugtató hatású, letisztult környezetbe helyezték. Ehhez képest a valóság minden, csak nem letisztult, még az Orbán-pártok soraiban sem. Ez két olyan személynek köszönhető, akik a miniszterelnök szóhasználata szerint botot helyeztek a küllők közé. Egyikük azzal, hogy lemondott tisztségeiről, a másikuk pedig, hogy nem – legalábbis egyelőre.
Magyar Péter, Varga Judit exférje kezdte a kicsekkolást a nerből. Lemondott állami pozícióiról, ezt követően pedig kemény interjút adott a Partizánnak, és lassan már az utolsó Megafon-gyakornok Facebook-posztja alá is odakommentel. De az biztos, hogy mindenre lő: borsodi szegény-gyerekekről mesél a miniszterelnök túltőkésített vejének, vagy épp a kormányfő puritán imázsát rombolja ötszázeurós pénzkötegről szóló sztorikkal. A kormány narratívája már kész van, csak le kell porolni azt, amit az ominózus G-nap után szajkóztak Simicska Lajosról: az exminiszter exférje a hatalomból kiesett sértett ember, aki csak az állami apanázs csökkenése miatt kiabál kígyót-békát valamikori politikai közösségére.
Hogy Magyar szimplán „elszabadult hajóágyú”, vagy golyó egy rendszeren belüli szereplő puskájában, azt egyelőre nem tudjuk, és ő maga alighanem soha nem is fog előjönni vele, de többek között ez a magányos harcos pozíció az, ami megkülönbözteti őt Balog Zoltántól. A református püspöknek, a közjogi méltóságok lelki tanácsadójának ugyanis van hátországa, az egyháza. Ott azonban a kegyelmi ügyben játszott szerepe és az utána tanúsított visszataszító viselkedése miatt már szorongatják rendesen: Csűrös András lelkész karakán kiállása és a püspökök rosszallása miatt nem lenne meglepő, ha idővel elfogyna Balog körül a levegő, és távozni lenne kénytelen.
A kormánypártok is azt szeretnék, ha menne, hiszen rontja a képet, amit a Fidesz szeretne megrajzolni a méltóságteljes ügylezárásról. Balognak per pillanat formálisan nincs köze a párthoz, de nem olyan régen még nagyon is volt: miniszterük, alapítványuk vezetője is volt. Ezért vele szemben nem alkalmazhatnak olyan frontális támadást, mint Magyarral szemben, hiszen papíron a sem a pártnak, sem az államnak nincs beleszólása abba, hogy ki, milyen pozíciót tölt be a reformátusoknál. Alighanem ennek köszönhető, hogy a kormánybeli politikusok tartózkodnak a véleménynyilvánítástól, de hű kobzosaikkal azért üzengetnek neki. Balog makacskodik és egyelőre nem mond le, és mintha finoman terítené a felelősséget a kegyelmi ügyben. A legszomorúbb tanulság mégis az, hogy az igazi változáshoz önmagában nem sokat segítene Balog Zoltán amúgy igen kívánatos eltűnése a közéletből.
