Talán sehol a világon nem kezelik olyan nagy figyelemmel a macskákat, mint Japánban. A Hello Kitty (egy gombszemű, nagy fejű, masnis macska, amellyel az iskolás korú lányokat célozzák főként) Japán talán legsikeresebb popkulturális terméke, de otthon a népszerűsége minden képzeletet túlszárnyal. A japán hagyományokban a macskák varázserővel bírnak és szerencsét hoznak. A legenda szerint egyszer egy macska mentette meg egy földesúr életét, amikor elhívta a fa mellől, közvetlenül a villámcsapás előtt. Vagyis az ország kultúrájának évszázadok óta fontos elemei a macskák, amelyek népszerűségéhez az állat higiénia iránti igénye is hozzájárul, ami egyezik a japánok tisztaságszeretetével.
Japánban egyértelműen Hattori Juki az első számú macskaszakértő. Hattori macskákra specializálódott állatorvos, és olyan népszerű, hogy évente 16 ezer macskát lát el, gyakorlatilag lehetetlen időpontot foglalni hozzá. Saját bevallása szerint jött már hozzá tanácsért egy Irakból érkezett gazda is (a macskája nélkül, mert a karanténszabályok miatt nem vihette volna be Japánba). Hattori hatalmas tömegeknek tart előadásokat a macskák viselkedéséről, testbeszédéről. Tizenhét macskás könyvet írt japánul, ezek egyike, a Macskanyelv – amit a macskád igazán akar jelent meg most magyarul.
A kötetről először is azt kell elmondani, hogy ha az embernek van macskája, akkor rendkívül szórakoztató, rengeteg vicces ábra, kiszólás van benne, amelyek miatt az olvasó akkor is élvezné a könyvet, ha a benne leírtaknak semmi értelmük nem lenne. És ez a benne leírtak egy részére igaz is. Komolyság tekintetében a könyv tartalmát értelmes két részre osztani. Az egyik fele gyakorlati tanácsokat tartalmaz a helyes macskatartás mikéntjéről, és ebben sok okosság van. A másik fele megmagyarázza, hogy mit gondol a macska, amikor csinál valamit, ebben nincs sok okosság.
A tartás során felmerülő gyakorlatilag összes kérdésre értelmes és kivitelezhető válaszokat kaphatunk, a kaparófától a karomvágáson és a mérgező szobanövényeken keresztül az alomtálcáig. Teljességgel hihető, hogy a Hattori tanácsai szerint tartott macska jobban érezheti magát. A viselkedési fejezet azonban csak humbug. Persze teljesen logikusnak tűnik, amit leír, de minden jó humbug nagyon logikus – sokkal logikusabb, mint a valóság.
Amikor egy kézikönyvben a macska összes homlokráncolását (kilencféle arckifejezését), kilencféle hangadását (a fordítónak sem volt egyszerű nem létező macskahangokat kitalálni magyarul: „trillázás”, „csicsergés”) vagy tizenkétféle farokállását magyarázzák meg egyértelműen, az ember etológusként felteszi a kérdést, hogy: miért?; illetve: honnan lehet ezt tudni?; illetve: mi bizonyítja mindezt? Vajon végeztek olyan kísérletet, ami bizonyította, hogy ha a macskának „enyhén remeg a farka”, és függőlegesen áll, akkor boldog, ellenben ha ugyanúgy függőlegesen áll, de „jobbra-balra leng” (ez tényleg benne van), akkor viszont tartózkodó? Ezek a szakaszok legfeljebb nevetségesek, de inkább légből kapott álbölcsességek.
A könyv tartalma szempontjából lényegtelen, viszont a magyar helyesírás alapján, illetve a japán névsorrend szerint egyértelműen hibás a szerző nevének írásmódja, ami kicsit rontja a kényes olvasó szájízét. Hiszen „Yuki Hattori”-ként szerepel, vagyis az angol átírás szerint. Valójában azonban helyes magyaros átírással Hattori Jukinak kellene írni, mivel Japánban is a vezetéknév jön először.
Yuki Hattori (Hattori Juki): Macskanyelv – amit a macskád igazán akar. Ford.: Illés Róbert. 21. Század Kiadó, 2021. 3990 Ft
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/9. számában jelent meg, február 25-én.
