A járványidőszak megnehezítette a Disney/Pixar filmjeinek útját is, különösképp az utóbbi évek egyik legjobbjáét. Hosszú ideje vártunk már a Lelki ismeretekre (eredetiben: Soul), a tavaly júniusi premierből viszont előbb novemberi lett, hozzánk pedig végül idén nyáron jutott el. Még így is szerencsénk, hogy láthattuk moziban, miután az Egyesült Államokban rögtön a Disney+ streaming-szolgáltatón debütált a produkció. Bár megítélés kérdése, ki járt jobban: ők év végén kaptak egy tökéletes karácsonyi filmet, mi pedig június elején, amikor még csak védettségivel lehetett moziba járni, és az érdeklődés általában is jóval alacsonyabb volt, mint az elmúlt hetekben. Így pedig hiába, hogy idén megkapta a legjobb animációs filmnek járó Oscar-díjat, nálunk mégis jóval kevesebbekhez jutott el, mint érdemelte volna. A később bemutatott Luca viszont jobban járt, hiába, hogy az elismerés inkább kijárna a Lelki ismereteknek.
Amikor az első hírek kijöttek a Soul-ról, a legkevésbé sem számítottam Oscar-díjra, sőt, az alapötlet inkább fáradtnak, utánlövésnek tűnt. Erősen hajazott legalábbis arra az Agymanókra, aminek rendkívüli népszerűsége felülmúlt minden előzetes várakozást. Ez viszont inkább volt köszönhető az eredetiségének, mintsem annak, hogy az érzelmi élet feldolgozása garancia lenne a sikerre. Ami azzal sem lett volna magától értetődő, hogy Pete Docter rendező-forgatókönyvíró és társai szintén végtelen humorral nyúltak a kérdéshez, plusz találtak jó néhány épp annyira szerethető karaktert, mint Bing Bong elefánt volt. Úgy tűnik viszont, hogy az animációs stúdió tényleg nem tud hibázni. A Lelki ismeretek ugyanis bár valóban mutat némi hasonlóságot az Agymanókhoz, de gondolattalan másolásról semmiképpen nem beszélhetünk. Vizualitásában pedig még bátrabb, meglepőbb munka is ez a korábbinál.
A Soul is megtartotta azt, ami az Agymanókra jellemző volt: a film egyik fele a való világban játszódik, míg a másik egy varázslatosabb vidékre repít. Utóbbiban pedig jóval kevesebb szabályt kell betartani, így igazi aranybánya ez az animátorok számára. Az Agymanókkal szemben ezúttal nem az emberi elme mélyére, hanem élet és halál közti fantáziavilágba kerülünk, itt kell mentenie életét a hosszú idő után végre befutni látszó Joe Gardnernek. Lelkes jazz-zenészről van szó, aki eddig tanárként volt kénytelen boldogulni, de most úgy tűnik, rámosolyoghat a szerencse – már ha sikerül felépülnie egy banális, mégis talán végzetes balesetből.
A Joe-féle purgatórium persze jóval derűsebb, szórakoztatóbb, mint amilyennek azt egy horrorfilmben látnánk. Némi következetlenség, lazaság is elfér itt: a film végére kiderül, hogy gyakorlatilag pofonegyszerű egy-egy zenélős flow segítségével bejárni azt a világot, ahonnan amúgy nemigen van visszatérés senki számára. (Leszámítva azokat, akiket szerencsésen visszahoztak a klinikai halálból.) A Lelki ismeretek közepére érdemes felhagynunk a logika keresésével, inkább csak élvezve a szívvel-lélekkel összerakott történetet. Egyenetlenség persze akad itt is, valamivel izgalmasabb és szerethetőbb a másik világban játszódó történetszál, tényleg csak kapkodni tudjuk a fejünket, annyi finomságot tartogat ez a nézők számára. Rég vették ennyire komolyan a „think outside the box” alapelvét, valóban kimondottan újszerű, nagyon mai animációt tettek le az asztalra.
Joe megvilágosodása, az életszeretet fontosságára való ráébredés persze kódolható már a sztori első harmadától, mégis elérzékenyülünk a felismerés pillanatában. A Pixar legsikerültebb animációi épp azért olyan szerethetőek, mert a másfél óra után valóban kicsit másként kezdünk tekinteni az életünkre, barátainkra, környezetünkre. Meglátva olyan szépségeket is, amik mellett egy-egy átlagosabb napon észrevétlenül elszaladunk. Mert tényleg nincs annál rosszabb, amikor úgy megy el mellettünk az életünk, hogy végig a nagy pillanatra, mindent felforgató változásra várunk. Viszonylag egyszerű, jól érthető, mégis revelatív erővel bíró üzenet.
A Luca eközben a hagyományosabb animációk sorába tartozik, egyértelműen inkább a kisebbeket célozza meg, a felnőttek számára kevesebb izgalmat tartogatva. Nem mintha ne lenne szerethető a gyerekkel érkező szülők számára is, de elsősorban mégis a fiatalabb korosztálynak készült. Hőseink afféle tengeri lények, különös kétéltű sellők, akik hagyományosan ellenséges viszonyban állnak a rájuk vadászó, őket szörnyetegnek tekintő emberekkel. Csakhogy víz alatti hőseinknek megvan az a helyzeti előnyük, hogy könnyedén be tudnak olvadni a felszínen is. Amint ugyanis elhagyják az óceánt, rögtön emberi külsőt öltenek, és csak akkor változnak vissza, amikor víz éri őket. A Luca legtöbb bonyodalma így abból adódik, hogy az emberi társadalomban elvegyülő két eleven fiúnak vigyáznia kell, nehogy váratlanul lelepleződjenek újdonsült barátaik (és ellenlábasaik) előtt. Veszélyforrás lesz a szökőkút éppúgy, mint az esővíz, közben pedig ráadásul a dühös szülők is útnak indulnak, hogy hazarángassák túlontúl kíváncsi gyermeküket. Aki persze eközben már emberi álmokat dédelget, előbb megnyerné a Portorosso Kupát, így pedig egy Vespa robogót, majd egyenesen iskolába járna már frissen megismert barátnőjével.
Tanulságos mese ez a különbözőségek elfogadásáról, ahogy arról is, hogy mindig nézzünk a dolgok mögé, ne engedjünk a mesterségesen szított feszültségeknek. Kifejezetten egyszerű, jól ismert eszközökkel mesél erről a Luca, láthattunk már bőven hasonlót. A legkisebbeknek persze minden történet új, lehet épp a Luca az első, amit számtalan másik követ majd. Szerethető, aranyos film ez, semmi különös: még csak a humora sem túl eredeti (leginkább az olaszos dolgok karikírozásából fakad), nehezen ér a nyomába olyanoknak, mint mondjuk a Szörny Rt. vagy a Toy Story volt.
Ha választás elé kerülünk, inkább érdemes a Lelki ismereteket megnézni a gyerekekkel – bár van rá esély, hogy a legkisebbek számára lesznek nehezebben érthető pontok. Nyolc éves kor alatt talán érdemesebb a Lucával próbát tenni, tíz felett már bátrabban ülve be együtt a Lelki ismeretekre. Igaz, utóbbit sajnos egyre kevesebb helyen láthatjuk, az árbevételek pedig fájóan megmutatják, hogy a Soul nem kapta meg a megérdemelt közönségét. Július 11-éig ugyanis a Lucát 44 889-en nézték meg, ezzel 65 milliós bevételt generálva. Mindezt úgy, hogy az említett hétvégén harmincnégyszer vetítették a június 17-én bemutatott, továbbra is multiplex-kedvenc filmet. A június 3-án debütáló Lelki ismereteknek eközben július 11-ig 15 082 látogató, így 22 milliós bevétel jött össze. A hétvégén sajnos már csak tizenhatszor vetítették a filmet. Csak remélhetjük, hogy később más platformokon még eljuthat minél többekhez, kicsikhez-nagyokhoz egyaránt.
