Svájc szembemegy a világtrenddel. Miközben mindenütt kivonják a forgalomból a nagy címletű bankjegyeket, és mind nagyobb teret nyer a kártyás fizetés, addig az alpesi országban épp ellenkezőleg, az ezerfrankos nagyon szép dizájnt kapott. Miért ragaszkodnak a svájciak ennyire a készpénzhez?
Néhány hete a Svájci Nemzeti Bank (SNB) új ezerfrankossal lepte meg honfitársait. Ez kisebb méretű a réginél, és rajta – háttérben a földgömbbel – két ember nyújtja egymásnak a kezét, ezzel a mozdulattal is kifejezve világunkban a közösség, a párbeszéd fontosságát. Az ezerfrankos a világ egyik legértékesebb bankjegye: azonos nagyjából 880 euróval, 1007 amerikai dollárral vagy 764 angol fonttal. A nemzeti bank adatai szerint több mint 48 millió darab van belőle forgalomban, ami a svájci készpénzkészlet majdnem 60 százaléka. Mindez akkor, amikor az európai államok többsége arra törekszik, hogy fokozatosan kivonja a készpénzt a forgalomból. Ennek a folyamatnak az első lépéseként a nagy értékű fizetőeszközöket szüntetik meg, mint tette azt az Európai Központi Bank az 500 euróssal.
Mint Fritz Zurbrügg, az SNB alelnöke megjegyezte, a készpénz a svájciak számára kulturális fenomén, az ezerfrankos bankjegy pedig megfelel az igényeknek. Népszerű a nagy értékű áruk vásárlásakor, és a postán a számlák kiegyenlítésekor.
Svájcban valóban a készpénzes a legelterjedtebb fizetési mód. Az alpesi országban a digitális kor ellenére tartja magát, hogy a legjobb a degeszre tömött pénztárca.
Így aztán nem zavarja őket, ha a kártyás terminál nem működik, hiszen mindig van náluk készpénz. Sőt, azért sem kell arrafelé elnézést kérni, ha valaki 100 frankossal fizet egy kávéért, hiszen mindig van visszajáró. A nagy értékű vásárlásokra tekintettel a bankok megengedik a nagy értékű készpénzfelvételt, az automatából akár ötezret is ki lehet venni naponta. Az sem ritkaság, ha egy több tízezer frankos autót készpénzzel fizet ki a vásárlója. Az SNB felmérése alapján a vásárlások 70 százaléka készpénzes, a világban ezzel ellentétes a trend. Miközben ugyan a szomszédos Németországban még Svájchoz hasonlóan tartja magát a készpénz, addig Svédországban vagy Hollandiában szinte már teljesen elfelejtik.
S hogy miért a svájciak ragaszkodása a bankjegyekhez? Ennek két fő okát szokták emlegetni. Az egyik, hogy a készpénz a mindennapi kultúra része. A másik magyarázat ennél sokkal gyakorlatiasabb: a svájciak úgy gondolják, hogy így könnyebben követhetik nyomon a kiadásaikat. Azt még a kártyát előnyben részesítők is elismerik, hogy készpénzes fizetésnél az ember jobban meggondolja, mire ad ki, és mennyit. Emellett pszichés oka is lehet a készpénzhez való ragaszkodásnak. A bankjegyek kézzelfoghatósága ugyanis bizonytalan világunkban az anyagi biztonság érzését erősíti. Szakértők ehhez még fontos faktorként hozzáteszik, hogy a svájci mentalitásban, a sajátos történelmi fejlődésben milyen kiemelt szerepet játszik az önállóság, a ragaszkodás a magánszférához, a tradíciókhoz, a nyelvhez, a politikai berendezkedéshez és a nemzeti valutához. A készpénz pedig a nagyra értékelt szabadságot és az anonimitást erősíti bennük.
Az európai országok többsége ugyanakkor – a pénzmosás miatt – nem nézi jó szemmel a svájci különutasságot. Az eurózóna országai – egyelőre a németek és az osztrákok kivételével – többek között azért is állították le az 500-as bankjegyek nyomtatását, mert a nagy címletek segítik a bűnözőket a pénz tisztára mosásában. Ennek kapcsán azt is megjegyzik azért sokan, hogy Svájcban éppen az év vége táján, az adóívek kitöltése előtt veszik ki számlákról a legtöbb pénzt. Bevallani ugyanis csak azt kell, ami a számlán van.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/19. számában jelent meg, 2019. május 10-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/19. számban? Itt megnézheti!
