Hiába biztosították a nemzetközi közösséget a tálibok a 2021 augusztusi hatalomátvétel előtt, hogy nem fogják megengedni a külföldi terrorista csoportok működését az általuk ellenőrzött területeken, a jelek szerint a dzsihadisták élnek és virulnak a szerencsétlen sorsú országban. Miközben az Iszlám Állam afganisztáni ága (ISIS-K) az elmúlt hónapokban számos támadást hajtott végre a tálibok állásai ellen, az al-Kaida megszilárdította az állásait, így egyre több szakértő figyelmeztet arra, hogy a két nemzetközi terrorszervezet az elkövetkező időszakban újra képes lehet arra, hogy külföldi akciókat hajtson végre.
A jelek szerint a tálib rezsimet azonban ez a legkevésbé sem foglalkoztatja – inkább az afganisztáni ellenállás egyik leghatékonyabb szervezetét, az Afganisztáni Szabadság Frontot (AFF) üldözi, amely tagjait az egykori afgán hadsereg tagjaiból verbuválta. A tálibok védelmi minisztériuma egy héttel ezelőtt büszkén jelentette, hogy megölték az ellenállás egyik vezéralakját az északi Parván tartományban. Akmal Amiri korábban a nemzetközileg elismert afgán kormány különleges erőinek egyik parancsnoka volt, a tálib hatalomátvételt követően pedig a Kabultól 80 kilométerre északra fekvő Pandzssir-völgyben csatlakozott az ottani ellenállókhoz, vagyis a Nemzeti Ellenállási Fronthoz (FNR). A két szervezetnek azonban nem sikerült olyan eredményeket felmutatnia, mint a nyolcvanas és kilencvenes években az Ahmad Sah Maszud által vezetett Pandzssir-völgyi ellenállóknak, akik súlyos veszteségeket okoztak a szovjeteknek, majd a táliboknak. Amiri likvidálása mindenesetre azt mutatja, hogy a tálib vezetés továbbra is fenyegetésként értékeli ezeket az ellenálló mozgalmakat.
Nem ilyen szorgos a kabuli rezsim akkor, amikor az ISIS-K-ról van szó. A terrorkalifátus az elmúlt hónapokban felerősítette a tevékenységét az országban. Március végén legalább hat civil halt meg egy öngyilkos merénylet miatt az afgán fővárosban a külügyminisztériumhoz vezető biztonsági ellenőrzőpont közelében. Amikor a merénylőt a tálibok azonosították, az kioldotta a robbanószerkezetet, ami rengeteg emberéletet követelt, mivel a kormányhivatalok dolgozói a ramadán böjt ideje alatt korábban távozhattak a munkahelyeikről. Az akció jól illeszkedik az ISIS-K stratégiájába: az ilyen támadások a harcosainak moráljának fenntartását, illetve az új terroristák toborzását szolgálják, de legalább ilyen fontos, hogy a terrorszervezet vezetői éppen a sikeres támadásaikkal biztosítják a csoport finanszírozását a szimpatizánsaik részéről. Az év elején az amerikai hírszerzés kiadott egy jelentést, melyben az áll, hogy az ISIS-K néhány hónapon belül már arra is képes lesz, hogy Afganisztánon kívüli, nyugati érdekeltségű célpontokat támadjon.
Nemzetközi szinten azonban jóval nagyobb fenyegetést jelent az al-Kaida, amely – az ISIS-K-val ellentétben – a tálibok vendégszeretetét élvezi. Noha a terrorszervezet vezetőjével, Ajman az-Zavahirivel múlt év augusztusában épp az amerikaiak végeztek egy dróncsapással, mikor az al-Kaida vezetője a családtagjaival akart találkozni, az ilyen akciók azóta megritkultak. A Biden-kormányzat kritikusai szerint ennek hátterében az áll, hogy a dróncsapásokkal Washington egyértelműen beismerné, hogy hibázott, amikor bizalmat szavazott a tálibok ígéretének, hogy távol tartják Afganisztántól ezt a terrorszervezetet. Közelebb állhat azonban a valósághoz, hogy a tálibok továbbra is több tucat amerikait tartanak fogságban, ami nagyon megnehezíti az amerikaiak dolgát a terrorszervezet felszámolásában. De legalább ilyen fontos, hogy a tálibok és az al-Kaida a terrorista vezér likvidálása óta sokkal szorosabban együttműködnek, így a terroristák jobban el tudnak bújni az amerikai hírszerzés elől. A végeredmény: miközben a tálibok az ellenállással vannak elfoglalva, az ISIS-K sorra szedi az áldozatait, az al-Kaida pedig egyre erősebb, hogy külföldi célpontok ellen forduljon.
