Június 10-én, szombaton este egy középkorú nő éppen a kerékpárját lakatolta le a svéd főváros, Stockholm egyik külső kerületének metrókijáratánál, amikor lövések dördültek. A nő a térdéhez kapott, látta, hogy dől a vér a lábából, de kellett néhány másodperc, mire felfogta, hogy meglőtték. Ő is egyike volt azoknak az ártatlan járókelőknek, akik a svéd bűnbandák háborújának tűzvonalába kerültek (és ő szerencsére túlélte a támadást). Svédországot az elmúlt években felforgatta az alvilági szervezetek küzdelme, a véres összecsapások egyre több áldozatot szednek, csak idén szeptemberben 12-en vesztették életüket az utcai lövöldözésekben és robbantásokban.
– A rendőrség önmagában nem képes megoldani minden feladatot – mondta Ulf Kristersson svéd miniszterelnök, miután bejelentette, hogy a hadsereget is bevethetik az országban korábban nem látott méretű erőszak megfékezése érdekében (nem vezénylik természetesen az utcára a katonákat: elsősorban a robbanóeszközökkel kapcsolatos szaktudással, helikopteres logisztikával és elemzésekkel támogathatják majd a rendőrök munkáját). A világ egyik legboldogabb nemzete komoly válságon megy keresztül, a biztonságérzet visszanyeréséhez ugyanis éppen a jóléti demokráciájuk egyik alapját, a nyitottságot és a befogadást kellene megkérdőjelezniük. – A naivitás és a tanácstalanság juttatott bennünket idáig: a felelőtlen migrációs politika és az integráció kudarca – fogalmazott Ulf Kristersson, aki a bevándorlás miatt létrejött „párhuzamos társadalmakról” beszélt, amelyek a kirekesztéssel együtt táplálják a bűnbandákat.
Ugyanebben látta a problémák forrását a korábbi miniszterelnök is. Magdalena Andresson a tavaly húsvéti svédországi zavargások idején beszélt a párhuzamos társadalmakról, amelyek eltérő valóságban élnek. Szavainak a több száz sérülttel járó összecsapások adtak nyomatékot. 2022 áprilisában egy szélsőjobboldali dán politikus, Rasmus Paludan Svédországban tartott iszlámellenes, koránégetéssel záruló beszédeket, ezek korbácsolták fel az indulatokat országszerte, a végeredmény több tucat felgyújtott autó, és több mint 400 sérült.
Nyitottak voltak a migrációra
Jelenleg azonban a vallási indíttatású zavargásoknál is nagyobb problémát jelent Svédországban a bűnszervezetek megerősödése, és az ebből következő utcai erőszak. Idén eddig 261 lövöldözést regisztráltak a skandináv országban, amelyek 34 halálos áldozatot szedtek. Emellett 124 robbantás is történt, ezek harmada a fővárosban, Stockholmban. Az elmúlt öt évet nézve, közel 400 robbantásos merényletet és jóval több mint 1000 lövöldözést jegyeztek fel. Az erőszak az elmúlt öt évben öltött riasztó méreteket, de már korábban is látványosan jelen volt a svéd mindennapokban, és a bűncselekményeket jellemzően a bevándorlókhoz kötötték. A Dagens Nyhetes napilap 2017-es cikke szerint a lőfegyveres gyilkosságok 90 százalékát olyanok követték el, akik nem Svédországban születtek, vagy legalább az egyik szülőjük más országból érkezett. Még magasabb volt a bevándorlók aránya a bűnbandák tagjai között, csaknem 95 százalék.
Az erőszakos bűncselekmények száma különösen a többi skandináv országgal összehasonlítva mutatnak riasztó képet. Amíg Svédországban tavaly 60 lövöldözéshez köthető haláleset történt, addig Norvégiában és Dániában 4-4, Dániában pedig 2. A tavalyi svéd választáson hatalomra került jobbközép Mérsékelt Párt a társadalmat évek óta sokkoló erőszak megszüntetését ígérte, ez azonban a fenti számok tanúsága szerint még várat magára. A politikai beszédmód ugyanakkor kétségkívül megváltozott. Korábban elképzelhetetlennek tűnt egyértelmű kapcsolatot keresni a migráció és a bűnözés között, ma már ez a cikkek, tanulmányok és a döntéshozói megnyilvánulások alapján magától értetődik. Kellett ehhez a szélsőjobboldali – neonáci közösségből kinőtt – Svéd Demokraták megerősödése is, de ez a politikai erő sem a légüres térben nőtt a második legnagyobb parlamenti párttá.
A svéd migrációs politikát évtizedeken át a nyitottság jellemezte, a 2015-ben indult menekülthullámtól kezdve évente akár több mint 150 ezer embert is befogadtak. Az egykor homogén társadalom mára multikulturális lett, a 10,5 milliós ország lakosságának ötöde külföldön született. S bár a svéd modell sokáig példamutató rendszernek tűnt, a bevándorlók integrációját az elmúlt évtizedben egyre többször negatív előjellel emlegették fel. 2016-ban a norvég bevándorlásügyi miniszter egy interjúban hangsúlyozta, országának mindenképpen el kell kerülnie azt, ami Svédországban történt.
– A bevándorlással kapcsolatos kérdések régóta lappanganak, és senki nem adott rájuk választ – idézte az Euronews Johan Martinsson politológust. Svédország a délszláv-háborúk idején szembesült az első jelentős menekülthullámmal, az akkor érkezettek integrációját vegyesen ítélik meg a szakemberek. Henrik Emilsson a Malmői Egyetem migrációkutató tanára a 444-nek 2018-ban úgy fogalmazott: Most, innen nézve már kifejezetten sikeresnek látszik [a beilleszkedésük]. De ha például megnéztük volna a Svédországba érkező boszniaiakat a 90-es évek végén, azt láttuk volna, hogy 30-40 százalékos közöttük a munkanélküliség. 10 évbe tellett, mire elkezdték bezárni a köztük és a svéd lakosság között húzódó munkaerőpiaci szakadékot, és a munkanélküliségi rátájuk elkezdte megközelíteni a svéd átlagét. Ez mindig így volt Svédországban, 10-15 évbe telik a menekülteknek a felzárkózás.
De az évtizedes folyamat eredményeit azonnal meg is kérdőjelezte az Európán kívülről érkezettek esetében. – De közben az is látszik, hogy akik 10-15 éve olyan országokból jöttek, mint Afganisztán, Irak vagy Szomália, azoknak most sem megy olyan jól a soruk. Néhány ilyen bevándorlóközösségben a mai napig magas a munkanélküliség, és talán ők több diszkriminációval is találkoztak, mint a boszniaiak, és elkülönültebben is élnek – mondta Emilsson.
„Ne jöjjenek külföldiek”
És éppen az említett elkülönülés az, amelyet a korábban idézett két kormányfő a problémák forrásaként hangsúlyozott. A bevándorlók zárt közösségeket hoztak létre, amelyek szimbolikusan és fizikai valójukban is leválnak a többségi társadalomról. Ilyen például a híradásokban gyakran hivatkozott Rinkeby is: a Stockholm peremén található városrész lakói közül szinte mindenki külföldön, vagy külföldről érkező családba született. Ezen közösségek tagjainak jellemzően más a szociális és gazdasági státusza, mint a nem bevándorló-hátterű állampolgároké, ami a társadalmi egyenlőtlenségből fakadó feszültség, illetve a diszkrimináció miatt is fogékonyabbá teheti őket a vallási extremitásra, és sebezhetőbbé a bűnözői csoportok irányából. A szociális marginalizáció a bűnbandák kezére játszik: a társadalom peremére kényszerült fiatalok nagyobb valószínűséggel válnak az erőszak részesévé.
Ez a folyamat pedig a többségi társadalomra is hatással van. – A legtöbb felmérés azt mutatta, hogy néhány évvel ezelőttig a lakosság 60 százaléka pozitívan viszonyult a bevándorláshoz. Ezen főként a politikusok uszítása változtatott. Ők kapcsolták össze először a migrációt a bűnözéssel. Ha az országnak éppen rosszul ment, mindig ott voltak a külföldiek, akiket hibáztatni lehetett – mondta az Euronews-nak idén januárban a Svéd Caritas ügyvezető igazgatója, George Joseph. Egy 8 éve Svédországban élő kameruni férfi mindehhez annyit tett hozzá: „Szerintem mindannyian tudjuk, hogy az új kormány úgy gondolja: Viszlát! Svédország megtelt, nem akarunk több bevándorlót. Ez nagyon szomorú, mert régen egy befogadó és nagyvonalú ország voltunk. De az idő előrehaladtával a bevándorlási szabályok szigorodtak. Most azt tanácsolnám a külföldi munkavállalóknak, hogy ne jöjjenek ide, mert nem látják őket szívesen.”
A 2018-as svédországi választások idején a politikai vitákban még előkerültek a bevándorlás kedvező gazdasági hatásai – a munkaerő, a GDP-növekedés, a demográfiai problémák enyhítése –, de ma már ezzel aligha igyekeznének szavazókat szerezni a svéd pártok. Jellemző, hogy az akkor még pénzügyminisztereként dolgozó Magdalena Andersson is kiemelte, hogy a bevándorlók gyorsabban találnak munkát, mint az egy évtizeddel azelőtt érkezettek. Négy évvel később, kormányfőként már egészen más oldalról közelítette meg a migrációt. A radikális irányváltást jelzi, hogy idén januárban a svéd kormány nemzetközi kampányt indított: el akarják tántorítani a bevándorlókat attól, hogy a skandináv országba induljanak.
A közhangulaton nem javítottak a szeptember végi bűncselekmények sem. 28-án, szerdán egy 18 éves fiatalt lőttek le Stockholm külvárosában, majd aznap éjjel egy másik férfit a fővároshoz közeli Jordbróban. Másnap a Stockholmtól északra fekvő Uppsala városában robbant bomba, meggyilkolva egy 25 éves nőt. A detonáció két lakóház teljes homlokzatát lerombolta.
S bár a helyzet a svéd kormány bevallása szerint is súlyos, a problémát nehéz Magyarországról felmérni, különös tekintettel a magyar propagandamédia működésére. A két ország közötti politikai feszültség ugyanis Svédország hazai megjelenítésére is rányomja a bélyegét, a kormánymédiában a skandináv ország a migránshordák által feldúlt átokföldjeként jelenik meg, ahol mindenki szerencsésnek mondhatja magát, ha egy nehéz nap után élve hazatér az otthonába. Ez természetesen messze van az igazságtól. Svédország továbbra is az egyik legélhetőbb jóléti állam a világon, amely a gazdaság, a kultúra és a társadalmi működés számos területén elérhetetlen távolságban van Magyarországtól, az erőszakhullám azonban jelzi, hogy az eddigi politikájuk látványosan csődöt mondott, és radikális irányváltásra kényszerülnek. Ez pedig figyelmeztető jel lehet Európa számára, a bevándorlás és az arra adott szélsőséges válaszok kérdésében egyaránt.
