Öt év válságkezelés: ez Juncker öröksége

Öt éven át vezette az Európai Bizottságot Jean-Claude Juncker, akit Európa nagy részén úgy búcsúztattak, mint az EU elkötelezett hívét. Ehhez képest Magyarországon – a kormánynak és sajtójának betudhatóan – legtöbben alkoholista bevándorláspártiként gondolnak rá, aki mögött Soros György látható a plakátokon, kaján vigyorral az arcán. Nehéz ilyen kiindulási alappal valamennyire is objektív képet adni Junckerről, de a tisztánlátás érdekében meg kell próbálnunk.

A 65 éves Jean-Claude Juncker hosszú évtizedek óta részese a politikának. Luxemburgban sokáig pénzügyminiszter, majd miniszterelnök is volt, és vezette az EU eurócsoporját is. Tulajdonképpen mindenkit ismer a döntéshozók körében. Bizottsági elnökként azonban valószínűleg kikerült a komfortzónájából, nem is nagyon szeretett Brüsszelben lakni, pedig a nagyhercegség kevesebb mint 200 kilométerre fekszik a belga fővárostól.

Mandátuma alatt Junckernek kevés lehetősége volt az építkezésre, folyamatosan válságot kellett kezelnie. A görög euróválság, a menekültválság, a brexit, terrorhullám, a klímahelyzet, az Egyesült Államokkal folytatott kereskedelmi háború, az orosz agresszió az Európai Unió szomszédságában – ezek közül egy is elég lett volna egy ciklusra. És miközben a válságokat próbálta elhárítani, folyamatosan szembe kellett néznie a ténnyel: ő legfeljebb közvetíthet, a döntéseket nem ő hozza, hanem a tagállami vezetők. Éppen ezért teljesen felesleges brüsszeli bürokratákra mutogatni a fővárosokból, mert ha egy terv mögött nincs meg a 28 tagállam egységes akarata, abból a tervből nem lesz semmi.

Juncker persze próbálta egyengetni a döntések útját, de nem sikerült lépést tartania a korral. Az ő diplomáciája fölött eljárt az idő, a politika megváltozott, bonyolultabbak lettek a struktúrák, árnyaltabbak a különbségek. A 28 tagú EU összetartása embert próbáló feladat, különösen úgy, hogy Juncker az unió keleti felét nem értette – hasonlóan legtöbb nyugat-európai kollégájához.

Nehéz évek elé néz az Európai Unió | Magyar Hang

A belső ellentétek mellett az orosz és kínai befolyásszerzési kísérletek is borsot törhetnek Ursula von der Leyen orra alá.

Azt gondolta, hogy ami működik Párizsban meg Amszterdamban, az menni fog Varsóban és Budapesten is. Hát nem ment. Például egyáltalán nem tudott mit kezdeni azzal sem – de ezt már ne az ő számlájára írjuk –, hogy az általa vezetett testület javaslatairól konkrétan hazugságokat terjesztett a magyar kormány, kormánypárt, kormánysajtó. És ezen a helyzeten nem segített az sem, hogy Juncker elvétve látogatott Kelet-Közép-Európába, Magyarországon például egyszer sem járt. Az egykori vasfüggönyön túli terület végképp kiesett a komfortzónájából.

Elnökként fő művének az úgynevezett Juncker-tervet tartja, amely egy befektetésösztönző program, és a válság utáni években akart tőkeinjekciót adni a gazdaságnak. Az elképzelés egyébként összességében eredményesnek bizonyult, a különböző ösztönzőkkel a gazdaságba juttatott valamennyi uniós euró megsokszorozódott. A konstrukció azonban olyan volt, hogy leginkább az EU gazdasági motorját jelentő nagyvállalatok profitálhattak belőle, a volt szocialista országok (amelyeket 15 év után még mindig új tagállamoknak hívnak) cégei kimaradtak belőle.

Az biztos, hogy Orbán Viktor lediktátorozása, arcon paskolása sokáig emlékezetes marad. De utolsó sajtótájékoztatóján az elnök megosztott egy másik történetet is arról, hogyan zajlanak a dolgok a legmagasabb körökben. (A történet egyszerűsített változatát megírta a Politico olasz kiadása is.) Szóval még luxemburgi miniszterelnökként Juncker Párizsban járt, ahol az utolsó pillanatban szállodát váltott – saját emberei sem tudtak róla. A szállodai szobájából aztán egy kereskedelmi ügyben beszélt Bill Clinton amerikai elnökkel. Nem sokkal később felhívta őt a francia elnök, Jacques Chirac, és megkérdezte, hogy ezt és ezt miért mondta Clintonnak. Juncker szerint a tanulság mindebből az, hogy nem mindig az amerikaiak hallgatják le a telefonokat.

Az elnök utolsó sajtótájékoztatójának furcsán vetett véget. Szóvivője már megadta a szót egy bolgár kollégának, amikor Junkcer közölte, hogy éhes, és kiment a teremből.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/50. számában jelent meg december 13-án!

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/50. számban? Itt megnézheti!