Nehéz az objektivitás látszatát megőrizve írni a Magyar Zene Házáról, hiszen a közéleti viták egymásra rakódott rétegeit immár lehetetlen lekaparni az épületről, amely így nem jelenhet meg önálló alkotásként, kizárólag a Liget-projekt politikailag (is) túlterhelt viszonyrendszerében. Emiatt vagy indokolatlan felső fokban beszélünk róla, vagy a NER természetkárosító gépezetének újabb termékét látjuk benne. Középút nem nagyon van, holott ez az épület valójában pont azt keresi. Már csak azt kell tisztáznunk, hogy ez az előnyére válik-e.
10 milliárdos fejlesztésből 300 milliárdos gigaberuházás
– A Liget-projekt a nyugati világ legnagyobb kulturális fejlesztése – fogalmazott Gyorgyevics Benedek, a Városliget Zrt. vezérigazgatója a Magyar Zene Háza csütörtöki sajtóbemutatóján. Feladta a leckét az utánajövőknek, de Fekete Péter kultúráért felelős államtitkár azért megpróbált rálicitálni, a tér helyett az idő tágasságára apellálva: „a millennium óta Magyarországnak nem volt ilyen kulturális beruházási boomja”. Majd tovább fokozta: „soha nem volt olyan periódusa a magyar történelemnek, ahol közpénzből ennyi forrást fordítottak volna a kulturális intézmények felújítására, létrehozására, új csodák születésére.”
Baán László miniszteri biztos a fényes jövőbe tekintett előre, amikor azt állította, hogy „a világ egyik legtöbbet csodált új épülete és intézménye lesz” a Magyar Zene Háza. Majd ő is visszanézett, de csupán a közelmúltra, és emlékeztetett rá mindenkit, hogy a tízéves Liget-projekt első elkészült épületének bemutatóján vagyunk.
Batta András, a Magyar Zene Háza ügyvezetője, Fekete Péter kultúráért felelős államtitkár, Baán László, a Liget Budapest projekt miniszteri biztosa és Gyorgyevics Benedek, a Liget Budapest Projekt megvalósításáért felelős Városliget Zrt. vezérigazgatója (b-j) a Liget Budapest Projekt keretében megépült Magyar Zene Házában 2021. december 16-án (Fotó: MTI/Balogh Zoltán)
E tekintetben valóban mérföldkő a létesítmény, és óhatatlanul is felidézi a Baán László által említett évtizedes periódust, amely egy szerény, 10 milliárdos költségvetésből megvalósítandó kulturális fejlesztésből mára egy bőven 300 milliárd fölé kúszó gigaberuházás lett. A hatalmas NER-formájú tortából a Magyar Zene Háza is kiharap egy tekintélyes szeletet, építése legutóbb tavaly drágult 19,2-ről 23 milliárdra, és ehhez jön még a kiállítás 2 milliárd forintért.
Ha a költségvetés nem is bódítja el az embert, hiszen az elmúlt tizenegy év beruházásai mellett szinte aprópénznek tűnik, a bemutatón elhangzottak magasra teszik a lécet. A „nyugati világ” aktuálisan legnagyobb, a magyar történelemben pedig minden idők legjelentősebb kulturális fejlesztése hallatán nehéz nem valami ellenállhatatlanul gigantikusra, valami fenségesre várnunk. Ha így indulunk neki, könnyen csalódhatunk a japán sztárépítész, Fudzsimoto Szószuke (Sou Fujimoto) tervezte épületben.
Mintha palacsintát ejtenénk a hőlégbefúvóra
A légiesen könnyednek ígért alkotás nem követte a Duna Aréna példáját, amely a látványterveken szereplő, tavaszi szellő borzolta vízfelszín helyett végül egy kérlelhetetlen betontömböt mintázott meg. A Magyar Zene Háza valóban szinte elemelkedik a talajtól, hullámzó, világítóaknákkal foltozott teste olyan, mintha palacsintát ejtenénk a hőlégbefúvóra, dinamizmusát csupán a (korszellemtől idegen) transzparenciát biztosító üvegfalak törik meg valamelyest.
A belső tér, akár egy népmesében, három szintre oszlik, és ez esetben (is) a felszín alatti rész a legnagyobb. Itt kapott helyet az állandó kiállítás, a különleges audiovizuális élményt kínáló – projektorokkal és több tucat hangszóróval felszerelt – hangdóm, valamint egy kreatív hangtér. A középső szint a fogadócsarnoké és a koncertteremé. Utóbbi különlegességét az üvegfalakban kereshetjük, nem mindennapi ugyanis, hogy a világszínvonalúnak mondott hangzást az üveg biztosítja. Mivel a zenészek állítólag maradéktalanul elégedettek voltak az eredménnyel, felesleges kötekedésnek tűnne azt állítani, hogy a bemutatón elhangzott zenei produkciók jobban gerjedtek, mint Szájer József Brüsszelben, a szakmai vélemények hitelességét ugyanis nincs módunkban megkérdőjelezni. A felsőbb tér – „a fény birodalmaként” – a múzeumpedagógia foglalkozások otthona, a plafontól a padlóig futó világítófülkék ezen a szinten látványelemnek sem utolsók.
Hangdóm a Liget Budapest Projekt keretében megépült Magyar Zene Házában 2021. december 16-án (Fotó: MTI/Balogh Zoltán)
Ha az ideológiai küzdelem szorítójába lépve mondunk véleményt az épületről, akkor egy túlzó, felesleges, drága és indokolatlan létesítmény ütközik meg egy csodálatos, világraszóló, egyedülálló és hiánypótló intézménnyel. Ha a pillanatnyi benyomásra hagyatkozunk, akkor egy izgalmas tervet tisztességesen megvalósító beruházást látunk, aminek a létjogosultságáról azonban semmi sem győzi meg a közönséget.
Esélye sincs meghökkenteni a látogatót
Fudzsimoto alkotásának lényege a meghökkentés, az izgalom lenne, ahogy arra Baán László is utalt a bemutatón. Csakhogy ez az épület nem akasztja meg a befogadót, nem szembesíti semmi szokatlannal, nem gondolkodtatja el, és nem zavarja össze. A Magyar Zene Háza tökéletesen illeszkedik a környezetébe: áttekinthetősége, hullámmozgása, és az „őszi lombkoronát” idéző, stilizált faleveleket ábrázoló álmennyezete a platánok barátságos társaságába invitálja az épületet, amelynek így aztán esélye sincs meghökkenteni a látogatót. Emiatt talán túlzó elvárás „a világ egyik legtöbbet csodált új” épületeként emlegetni az intézményt.
Különös bátorságra vall a kijelentés, ha figyelembe vesszük, hogy világszerte havonta adnak át alkotásokat ugyanezzel a jelmondattal. Ebben a versenyben pedig egy „csak” izgalmasan megrajzolt és hűen kivitelezett épületnek nincs sokkal több esélye, mint a becsületes munkára alapított építőipari vállalkozásnak a magyar közbeszerzés rendszerében. Vagyis az intézmény létrehozása önmagában egyelőre nem indokolja azt a környezeti terhelést, amelyet a jelenléte okoz a park életében. Talán még akkor sem, ha felidézzük a korábban a helyén állt, erősen lepusztult Hungexpo irodaházakat.
A Liget Budapest Projekt keretében megépült Magyar Zene Háza 2021. december 16-án (Fotó: MTI/Balogh Zoltán)
– A Liget körüli vita fantomháború, ahol az ellenzők egy olyan apokaliptikus, démonizált jövőkép ellen hadakoznak, amit saját maguk kreáltak, és aminek nem sok köze van a leendő, ténylegesen létrejövő valósághoz. Ebben az évek óta hiszterizált helyzetben az érvek már kevesek, ezért az épületek létjogosultságát minden kétséget kizáróan akkor lehet majd igazolni, ha már elkészültek és ki-nyitják kapuikat a nagyközönség előtt – mondta a Magyar Hangnak tavaly nyáron Baán László. Kérdés, hogy az első elkészült épületet melyik oldal vetheti be döntő érvként. A küzdelem tétje nem kicsi, hiszen ne feledjük, a Liget-projekt központi létesítménye, az egykori Petőfi Csarnok helyére álmodott Új Nemzeti Galéria építése még nem indult el.
A Magyar Zene Háza január végén kiállítással és zenei programokkal nyitja meg kapuit a nagyközönség előtt.
