Az elmúlt évek egyik fontos képzőművészeti pillanata volt a szentendrei Ferenczy Múzeumban 2018-ban megnyílt Világok között című Vajda Lajos-kiállítás, amely a XX. századi magyar művészet egyik legösszetettebb alkotójának rövidre szabott életútját mintegy százötven alkotáson keresztül mutatta be. Azon a tárlaton helyet kaptak az önarcképek, a kamaszkori rajzvázlatok, a korai konstruktív kísérletek és a játékos fotómontázsok, a szentendrei és szigetmonostori csendéletek, az ikonos képek és a sötét tónusú maszkok, végül azok a nagy szénrajzok, amelyekbe, ahogy Ámos Imre megfogalmazta, Vajda „minden erejét és gátlás nélküli érzéseit belerajzolta.”
Most közel egy évtized után újra megnyitotta kapuit a városban a Vajda Múzeum, amely alapvetően nem a teljes életmű bemutatására törekszik, inkább mindig egy tematikus blokkon keresztül próbál majd bepillantást adni az öntörvényű és magányos alkotó páratlan művészetébe; felfejtik életművének korszakait, a korabeli művészeti áramlatokkal való összefüggéseit. A Vajda, a próféta című nyitókiállítás – melynek Szabó Noémi a kurátora, aki a korábbi tárlatot Petőcz Györggyel közösen állította össze – a harmincas évektől indulva tekint rá az életműre, attól a párizsi időszaktól kezdve, amikor Vajda nemcsak művészelméleti tudását mélyítette el, de a szovjet filmművészet montázstechnikáját követve elkészítette érzékeny montázsait is.
Szembemenve a kronologikus megközelítéssel a kiállítás ott indul, ahol az életmű már majdhogynem végéhez ért: a harmincas évek fojtogató valósága, a közelgő háború és betegsége hatására Vajda művészete terhelt, sötét világ felé mozdult el. Abban az univerzumban belső háborúk dúlnak, fantomok, asztráltestszerű lények kísértenek, a vonalabsztrakciók halfejű, békafejű szörnyekké változnak. Kikopnak a színek, a nátronpapíron a sötét vonalhalmokból lidérces álmok, vízi lények kelnek életre. Egy élet tragikus hanyatlásának kivetülései és a közelgő világégést megjósoló megdöbbentő erejű, kétségbeesett szembenézést sugalló képek ezek a szénrajzok. A sűrű vonalakban mintha maga a művészet oldódna fel. A fegyelmezett konstruktivizmus mellett ezek a szürreális látomások voltak Vajda művészetének meghatározó momentumai.
Innen haladva eljutunk a párizsi évekig, ahol Vajda a szürrealizmus mellett megismerte az orosz realista filmművészet kiemelkedő műveit, ennek hatására alkotta meg azt a fotókollázs-sorozatát, melyből kettő a mostani kiállításon is látható. Vajda profetikus módon előre látta, mi vár az emberiségre: nem lehet nem a közelgő nagy kataklizmák jóslataiként értelmezni ezeket a borzadállyal teli képeket, melyeken a fegyveres erőszak, a kiszolgáltatottság a háború értelmetlensége, a kínzások kegyetlensége egyaránt megjelenik. Felvillannak még érzéki aktok, Vajda bizánci ikonokat idéző portréi, a hit és sorsvállalás időtlen ábrázolásai, és egy-két szentendrei ábrázolás, a komor képeken egy házsor, egy kapu, egy templomtorony jelenik meg, de ezek mintegy már előrevetítik a nagy szénrajzok absztrakcióját. Mivel eredetileg ezeket a műveket Vajda sem címekkel, sem aláírással nem látta el, ezen a kiállításon nem használják a később született, leíró képcímeket, a bemutatott alkotásokat csak katalógusszámmal jelölik. A kiállítás különlegessége, hogy több olyan kétoldalas mű is szerepel a kiállításon, amelyet a közönség korábban nem láthatott.
A Vajda Múzeum nyitókiállítása a legerősebb alkotásokból válogat, de ahhoz, hogy a XX. századi magyar művészet egyik karizmatikus alkotójának művészetét mélyebben megismerjük, időről időre vissza kell térni Szentendrére.
Vajda, a próféta. Vajda Múzeum, Szentendre. Kurátor: Szabó Noémi. A kiállítás október 1-jéig csütörtöktől vasárnapig, 10–18 óra között látogatható
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2023/19. számában jelent meg május 12-én.
