Vasárnap este van, túl vagyunk az összellenzéki tüntetés hivatalos programján és jelenleg az átvonult demonstrálók az MTVA székháznál néznek farkasszemet a rendőrökkel. Fekete-Győr András egy megafon segítségével ismertette a Momentum Mozgalom követeléseit a tömeggel, melyeket ezután egy ellenzéki képviselőkből verbuválódott delegáció próbált az épületbe bejutva beolvastatni a közmédiában. Meglepő mód ez nem sikerült.
Ismerős a felállás? Igen, ilyesmit már láthattunk 2006-ban és feltételezem felforgatóerejében is hasonlónak reméli a legtöbb tüntető a mostani eseményeket.
Birtokvédelem alá helyezte az MTVA székházát a III. kerületi jegyző, hogy kirakja Kunhalmiékat | Magyar Hang
Egész éjjel a köztévében volt egy tucat képviselő. Petíciójukat nem akarják beolvasni. Hadházy Ákost és Szél Bernadettet kitették az épületből. A közmédia feljelenti a képviselőket.
Mi a különbség a jelenlegi helyzet és az öszödi beszéd utáni felháborodás között? Sok minden. Akkor a magyar gazdaság a béka feneke alatt volt, kiderült, hogy a miniszterelnök saját bevallása szerint pártjával karöltve végighazudta az elmúlt másfél-két évet és volt egy jól artikulált ellenzéki alternatíva, ami ügyesen tudott rágyógyulni a társadalom többségének érthető elégedetlenségére. Most az artikulálatlan identitás, a düh és a többségében jogos kormánykritika tartja össze a tüntetőket ugyanúgy, mint az ellenzéket is. Ennek többségi társadalmi támogatottsága sajnos, vagy nem sajnos, de mindenképpen erősen megkérdőjelezhető. Zenghet a „bajszos szar”, meg G Ras szájából az „Hasta la vista Mr. Prime Minister”, mégsem lesz a semmiből új kormánya Magyarországnak. Értem én a dühöt, és még a beolvastatni próbált pontok jogos problémafelvetéseivel is tudok azonosulni, de ez akkor sem elég.
A forradalmi hevületben égő budapesti keménymagon és a fideszes droidokon kívül ugyanis van egy igen széles és csendes társadalmi réteg, melyet mindenki cserbenhagyott. Ugyanúgy a kormánypárt(ok), mint az ellenzék. A magyar társadalom ezen része megérdemelné és feltételezhetően el is várja az önazonos, felelős és konstruktív ellenzéki politizálást. Mind érzelmi azonosulásra alkalmas üzeneteket, mind az ország működését és jövőjét érintő elképzeléseket szívesen hallana, sőt ezekre (ha lennének) nagy valószínűséggel reagálna is. Röviden annak megfogalmazására vár, hogy: „Mi így csinálnánk.”
Azaz a víziójában felsejlő politikusok beszámolnának arról, miként képzelik el az oktatás, valamint az egészségügy megreformálását, mit gondolnak pontosan a migrációról, a magyar igazságszolgáltatás működéséről, az adórendszerről, Magyarország helyéről és szerepéről az Európai Unióban, stb…
A tájékozatlanság diktatúrája a könnyűzene kapcsán | Magyar Hang
Hova vezethet az, amikor valaki nem létező fantomok ellen akar kultúrharcot vívni egy nem létező csatában úgy, hogy közben a csatateret sem ismeri?
Ha az az üzenet el tud jutni az emberekhez, hogy a Fidesz politikájával és módszereivel mi a baj, akkor azok a társadalom számára gusztusosra csomagolt politikai alternatívák, amiket ezek helyett ajánlanának, miért nem? Feltételezem ezzel az igényemmel nem vagyok egyedül, és van a magyar társadalomban egy olyan fentebb vázolt apatikus réteg, melynek tagjai bár félszemmel követik napi szinten a politikai eseményeket, de mégsem tudnak lelkesedni értük. A hírek és néhány cikk átolvasása után magányosan reménykednek valami érdemi változásban, ami végre friss levegőt fújhat a politikai közéletbe.
Mindeközben az ellenzéki pártok jelenlegi logikája napról napra látványosabban vérzik majd el, hiszen még mindig jól artikulált politikai identitás nélkül fogalmazzák meg drámai formába öltött kritikáikat. Ha véletlenül el is érnék céljukat és a Fidesz egyik pillanatról a másikra átnyújtaná a kormányrudat, akkor sem tudnának megegyezni abban, hogy végül azt ki fogja meg és merre irányítsa. Igen, sajnos még mindig itt tartunk.
Határ és felelősség | Magyar Hang
A magyar kormány fél, frusztrált, agresszív és óriási energiájába telik ezt átszivárogtatnia a társadalomba is.
Egy ilyen felállásban a végletekig lehet tüntetni, skandálni, füstgránátolni a jogos kritikákat hangoztatva, nem lesz érdemi eredménye. A Fidesz ugyanúgy fogja elintézni ezeket az eseményeket a faék bonyolultságát mutató, bejáratott narratívájával.
A Facebook-falakon megjelenő Fidesz hirdetésből már most megtudhatom, hogy: „A Soros-hálózat szervezi az erőszakos tüntetéseket Budapesten”. Az a tény, hogy egy ilyet még mindig szemrebbenés nélkül meg mernek jelentetni, talán minden korábban taglalt dolognál szomorúbb. Ami pedig még ennél is lehangolóbb az az, hogy ebben az ellenzéknek is komoly felelőssége van. A kezükben lehetne a megoldás, de a társadalom számára nyújtott alternatívák felvázolása helyett marad a lila füstgránát és a forradalmi külsőségek. Most majd megint pár hétig úgy fog tűnni, mintha történne valami, aztán sajnos minden visszaáll a rendes kerékvágásba. Boldog karácsonyt kívánok mindenkinek!
A publicisztika rovatban megjelent írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
