A felvásárolt ellenzék

Az Egyesült Államokban a kultúrharc fontos szereplői a neoprotestáns felekezetek. A Bibliaövezetben konzervativizmus uralkodik, a Szentírás és a tőzsdeindex az éjjeliszekrényen szoros szomszédságban nyugszik, a Demokrata Párt liberális és baloldali jelöltjeinek pedig nem sok babér terem. A hívők tömegei olyan lelkipásztorok iránymutatásait követik, akik szerint ha a Názáreti Jézus épp nem az Atyaisten jobbján ítélne élőkről és holtakról, bizonyára a szabadverseny és a neoliberalizmus megváltó erejéről adna elő közgazdaságtan címén. Az áldozatra szánt Bárány imádja a fegyvereket, úgyhogy birtoklásuk jogát gépkarabélyokra és gránátvetőkre egyaránt biztosítaná. „Add meg az Istennek, ami az Istené, és az olajtársaságoknak meg a bányavállalatoknak a korlátlan jogot a Föld kizsákmányolására!” – hirdetné Krisztus, ha a világban újra testet öltene. Rajonganak a multinacionális cégekért, Lázár helyett a Dow Jonest támasztaná fel, ha elszáll belőle az élet, és a Wall Street milliárdosainak lábát mosná, hogy az emberiség lássa, kinek tartozik hálával és alázattal.

A neoprotestáns prédikátorok kapcsolata annyira jó a Mennyek Országával, hogy pontosan tudják, mit akar szerepeltetni az Úristen a szabadkereskedelmi egyezményekben, és arról is rendszeres útmutatást kapnak, hogy milyen a jó külpolitika, kiket kell szankciókkal sújtatni, vagy kiknek kell épp hadat üzenni. Megfellebbezhetetlen küldetéstudattal képviselik a Mennyek Urának akaratát annak terén, hogy ki legyen szövetségi bíró, polgármester, államügyész vagy a Legfelsőbb Bíróság tagja.

E nemzetközi franchise magyarországi lerakata a Hit Gyülekezete. Németh Sándor bármilyen gondosan próbálta követni a marketingkoncepciót, a kilencvenes évek Magyarországán ez nem sikerülhetett: az akkori jobboldal antiszemitizmusa és Izrael-ellenessége vállalhatatlan volt számára, a jobboldali értelmiség pedig nem keresztény gyülekezetet, hanem a történelmi egyházakat veszélyeztető deviáns szektát látott az egyre ismertebbé váló hitszónok mozgalmában. A Hit Gyülekezete az SZDSZ és a balliberális kurzus mellé sodródott, mert Németh Sándornak a gyümölcsöző politikai kapcsolatokban rejlő üzleti lehetőségekről jó keresztényként és jó kapitalistaként eszében sem volt lemondani.

Orbán Viktor és a Fidesz jobboldali térfoglalása, a fülkeforradalom jelentette örömhír Németh Sándorékat már természetes közegükben fogadta. Orbán egyszerre modernizálta a magyarországi jobboldalt, amely ma már Izrael-barát, tőke- és kapitalizmuspárti, s a parasztgazdaságok helyett a nagybirtokrendszert támogatja, miközben megőrizte és konszolidálta a kilencvenes évek avíttas, búsongó, minden rosszban zsidó háttérhatalmat sejtő gondolkodását. Így lett a modern és Nyugat-kompatibilis fordulat arca Németh Sándor, Köves Slomó és Lázár János, míg a folytonosságot Bayer Zsolt, Németh Szilárd és Kövér László biztosítja.

Hasonló utat járt be az Egyesült Államokban a puncifaló New York-i milliárdos, Donald Trump, aki úgy lett a Bibliaövezet hőse, hogy közben képes volt megnyerni a hagyományosan balra szavazó munkások jelentős részét, a kultúrharc intenzitása azonban tengeren innen és túl egyaránt oly nagy, hogy ez fel sem tűnik senkinek – már nem elvek, ideológiák vagy programok ütköznek a nyilvános térben, csakis a két törzs görcsös győzni akarása áll szemben egymással. A Szent Szükségszerűség megköveteli a politika szereplőitől, hogy bárkin és bármin átgázoljanak, ha ez a győzelem ára. Trump akkor nyerte el végleg a republikánus párt lelkét, amikor az amerikai Németh Sándor, Pat Robertson műsorában, az ATV-n rendszeresen sugárzott 700-as Klubban nyilvánosan megígérte, hogy olyan legfelsőbb bírákat jelöl majd, akiken a Mennyek Urának áldása van. Pat Robertson az apostolok testvéri szeretetével ölelte keblére a megtért bárányt – a leendő elnök keresztény erkölccsel és klerikális képmutatással össze nem férő életmódja többé mit sem számított.

Magyarországon e viszony épp fordított. Orbán Putyin pecsétgyűrűjén kívül legfeljebb csak a kínai elnökét csókolná meg: az ország korlátlan uraként előtte hajtanak térdet egyházfők és oligarchák, bárki és mindenki, aki a Kárpát-medencében érvényesülni akar. Van ugyanakkor még egy figyelemre méltó különbség: Németh Sándor nem pusztán a Nemzeti Együttműködés Rendszerének ikonikus lelki vezetője, az egyetlen Magyarországon fogható ellenzéki televízió, az ATV ugyanis a Hit Gyülekezetének tulajdona. Ez nagyjából olyan, mintha Pat Robertson a CNN tulajdonosa volna. Ilyesmi annyira lenne elképzelhető az Egyesült Államokban, mint az, hogy keresztény szervezetek abortuszklinikát működtessenek, vagy hogy radikális szocialisták a mexikói határon felfegyverkezve járőrözzenek. Olyan abszurd és olyan mélyen romlott állapot ez, mintha Mészáros Lőrinc finanszírozná a DK-t, vagy Soros György és Orbán Ráhel közös céget alapítana afrikaiak illegális utaztatására.

További bohózatba illő fejlemény, hogy az ellenzéki térfélen háromhetente újraindul az össznépi társasjáték, amelynek keretében lelkes értelmiségiek és kommentelők a nyilvánosság minden zugában beépített Fidesz-ügynököket kutatnak. A színpadot a Hit Gyülekezete szolgáltatja: az ATV díszletei közt dől el, hogy Schiffer András, Szél Bernadett, Fekete-Győr András és Vona Gábor ügynök-e, vagy hasznos hülye, Molnár Zsolt, Tüttő Kata és Mesterházy Attila ellenzékisége pedig megfelel-e a Németh Sándor által támasztott normáknak.

Nem az ATV az egyetlen. A 168 Óra és a Klubrádió egyik tulajdonosa az a Köves Slomó, aki szintén vallási közösséget képvisel, beágyazottsága a NER-be pedig a miniszterelnök tiszteletén és megbecsülésén alapul. A világról nagyjából ugyanazt gondolja, mint Orbán Viktor és Németh Sándor. Mi sem természetesebb, mint hogy ezek a befolyásos egyházi vezetők ellenzéki médiumokat finanszírozzanak! Köves Slomó következő médiaprojektje bizonyára egy felnőtt tartalmat szolgáltató televízió vagy egy muszlimok által szerkesztett halal-főzőcsatorna lesz. Ember nem hitt még annyira a véleménypluralitásban, mint a Nemzeti Együttműködés Rendszerének egyházi méltóságai. Várom, mikor veszi át a református egyház az Eszmélet kiadásának anyagi terheit, a katolikus egyház pedig mikor rendez ingyenes óriás koncertet Marilyn Mansonnak.

A fentiek fényében szinte fel sem tűnik, hogy az a Leisztinger Tamás a Népszava tulajdonosa, aki Rogán Antal üzletfeleként negyedáron szerez állami ingatlanokat a Belvárosban – s a fideszes oligarcha nemcsak a baloldali újságban, de magában az MSZP-ben is érdekelt, ahol gyermekei édesanyja építgeti politikai karrierjét, s indul épp az ötödik kerület polgármesteri székéért.

A fenti álellenzéki médiával versengenek azok az ellenzéki orgánumok, amelyekkel Orbán Viktor nem ilyen kegyes. A 444 hónapok óta tervezi, hogy előfizetőssé válik, mert a piacról többé nem él meg, állami hirdetést pedig nem kap. A Magyar Hangot – ahol e sorok olvashatók – Szlovákiában nyomtatják, mert nincs olyan magyarországi nyomda, amely gyártását elvállalná. A HVG címoldalát a rendszer nem engedi nyilvános plakátokon hirdetni, és nem hiszem, hogy a Magyar Narancs helyzete bármivel jobb volna. Mintha két nemzeti együttműködés lenne: egy nyílt szellemű, nagyvonalú és toleráns, valamint egy kicsinyes, zsarnoki és aljas. Vagy inkább két ellenzék van? Remélem, az ATV-ből megtudom.

A legérdekesebb körülmény pedig, hogy a rendszer által tulajdonolt és finanszírozott ellenzéki médiumok mind közül a legveszettebbek. Azért nem vetődik fel az ellenzéki szavazók tömegeiben ez a súlyos hitelességi deficit, mert ezek az orgánumok diktálják az ellenzéki politika ütemét. Nincs semmi, ami náluk radikálisabb vagy keményebb lehetne, mert ők elmennek a falig. Általuk birtokolja Orbán Viktor rendszere az ellenzéki törzsszavazók lelkét.

Szerkesztőségi megjegyzés: a valóban furcsa tulajdonosi viszonyok és vélt háttéralkuk ellenére meggyőződésünk, hogy a fent nevezett szerkesztőségekben valódi újságírók dolgoznak, akikkel közös célunk a hatalom ellenőrzése, a valóság bemutatása.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/33. számában jelent meg, 2019. augusztus 16-án.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/33. számban? Itt megnézheti!