Van egy olyan érzésem, hogy másik jelölt győzelmére számított Fazakas Péter, amikor szombat este a legjobb rendező díját átadta a Magyar Mozgókép Fesztiválon. A játszma rendezője a fesztiváligazgató, Csáky Attila korábbi mondataira utalt vissza, miszerint a rendezőnek mindenből a legjobb, a luxus jut. Pedig a rendezés folyamata szerinte rengeteg kétellyel, paranoiával és pánikkal teli, „az önbizalom sérül eközben könnyen”. Fazakas szerint a díj ezeket a sebeket tudja gyógyítani, „langyos vajjal kenegetni”. Azt gondolhatta esetleg, hogy ezt a díjat is a Blokád, illetve annak rendezője, Tősér Ádám fogja kapni? Az, aki előző este a Foton Audiovizuális Centrumban Csákvári Géza kritikust fellökte, azzal fenyegetve, hogy „szétveri a pofáját”. Két rendezőnő, Kocsis Ágnes és Szűcs Dóra közbeavatkozása kellett, hogy a helyzet ne durvuljon jobban el.
Tősér másnap az Indexnek azt állította, Csákvári antiszemitizmussal vádolta a filmjét, megsértve ezzel az egész stábot. A rendező szerint Csengey Dénesnek igaza volt abban, hogy nemcsak az antiszemitizmus nagy bűn, de az azzal való alaptalan vádaskodás is. Mindenesetre elismerte, nem kellett volna lökdösődnie, bár tettét igyekezett rögtön bagatellizálni, azt állítva, hogy Csákvári „dobott egy Neymar-díjas alakítást”. (A Népszava vasárnap este azt írta, Tősér felhívta végül Csákvárit, és bocsánatot kért tőle.)
Elképzelem a jelenetet, ahogy a veszprémi filmes bulin a rendező meglátja a kritikust, majd fülében rögtön Csengey bölcs mondatai hangzanak fel. Nincs mit tenni, támadni kell, az elvek ezt diktálják! Ugyan már. Arról nem vagyok meggyőződve, hogy valóban érdemes antiszemitizmust emlegetni a film bármely jelenete kapcsán. Tudomásom szerint egy olyan beállításról van szó, amelyben a film vég nélkül fondorkodó antihőse, Göncz Árpád kelti a zsidó ármánykodás karikaturisztikus látszatát. Bevallom, antiszemitizmusra én nem gondoltam a filmet nézve, nincs is szó szerintem ilyesmiről. Ellenben Göncz ábrázolása valóban rendkívül problémás, ahogy a film maga is szürke, unalmas, felejthető. Nem éreztem egy pillanatig sem közben, hogy „ezek vagyunk mi”, „ez a film rólunk szól”. Pedig végső soron ez kellett volna a cél legyen. Teljesen nevetséges dolog ezt az alkotást megszórni díjakkal, túl a technikai kategóriákon. Seress Zoltán mint Antall József valóban nem volt rossz, de a legjobb színész kategóriában is voltak bőven jobb alakítások. A legjobb film jelöltjei között pedig – ahogy Muhi András is írta – szintén számos mű ezerszer jobban sikerült.
Tősért azonban az említett cikkből jobban zavarhatta ez a rész: „Jól adta elő magát [Pál Ákos NFI-vezérigazgató – szerk.], és elhittem neki, hogy az általa képviselt rendszer emberei megelégszenek azzal, hogy a kiosztott pénzforrás javát dilettáns és csekély érdeklődésre számot tevő, népszórakoztató kurzusfilmekre fordítják és hagyják a kiszolgálás iránt (vagy ahogy Lajos Tamás fogalmazott Tősér Ádám, a Blokád rendezője kapcsán a sajtótájékoztatón, hogy lebonyolította a forgatást) nem feltétlenül érdeklődő fiatalokat kibontakozni.”
Tősér Ádámról mindeddig feltehetően még azok sem tudták, kicsoda, akik a Blokádot világnézeti-politikai okokból dicsérték. Másért meg sajnos nem igen lehetett. A rendező a szombati díjátadó végén, a legjobb film díját megköszönve olyanokat mondott: „A Blokád áttörte egy oldalról a hazugság falát, más oldalról a hallgatásét, hidat teremtett a megosztott Magyarországon a különböző politikai nézetet valló emberek között”. Hát, ha lehet is jó dolgokat találni a filmben, azoknak közük nincs ehhez. A Blokád valójában csak növelte a megosztottságot. Politikai kiáltványként működött. Még olyanok is kénytelenek voltak bírálni, akik egyébként teljesen pozitívan látják Antall József és az akkori MDF munkáját. Szávai János egykori párizsi nagykövet például így fogalmazott róla lapunknak: „Nem láttam a filmet, nem is tervezem megnézni. A megjelent szövegek alapján így is lehet sejteni, hogy tanmeséről van szó, amelyhez csupán illusztrációt gyűjtöttek. Göncz Árpádról annyit mondanék, hogy ő is a nyugati orientációt tartotta fontosnak. Ezt látom a leglényegesebbnek.” Hidakat épített volna a film? Nevetséges állítás.
Hány nagyjátékfilmet tudunk felsorolni Varsics Pétertől? Tudjuk egyáltalán, ki ő? Az Így vagy tökéletes című, 2021-es romantikus vígjáték rendezője, aki csekély játékfilmes tapasztalatai ellenére rendezhette meg Lajos Tamás komédiáját. A film igen jelentős támogatást kapott. Dicsérni nemigen tudtam. A játszma előzményét, A vizsgát még Bergendy Péter rendezte. A folytatást az a Fazakas Péter, aki korábban a 200 első randi, a Fapad és a Drága örökösök epizódjait. A film – megint csak Lajos Tamás és Köbli Norbert közös projektje – szintén nem aprópénzből készült. Kapott egy rendezőt is. A film végül nem is volt igazán rossz, szerettem nézni. Hogy ez kinek az érdeme? A történet fordulatos volt, Staub Viktória, Kulka János és Nagy Zsolt emlékezetesek. Nem lep meg, ha Fazakas úgy látja, a rendezői öntudat sérül könnyen, és efféle elismerések langyos vajjal kenegethetik az egót.
Kevés különösebb filmes sajtótájékoztatón ültem még, mint az Urániában a Katinka sajtóvetítése után. A filmmel kapcsolatban ugyanis sokkal inkább volt érdemes kérdezni Lajos Tamás producert és Köbli Norbertet, mint Pálinkás Norbert rendezőt. Aki mintha maga sem tudta volna, hogy keveredett oda. Kérdezzünk meg nyugodtan néhány, a dokumentumfilmet dicsérő embert, tudják-e, ki volt a rendező. Vagy hogy mit tett le korábban az asztalra. Nem lényegtelen kérdés akkor, amikor neves, gyakorlott rendezők és producerek filmterveit sorra utasítják vissza. Amíg Török Ferenc, Pálfi György, Muhi András mellőzve van, addig Pálinkás Norbert készíthet filmet. Meg Tősér Ádám. Az a Tősér, akinek a Blokád volt az első nagyjátékfilmje. Miket készített korábban? Mivel érdemelte ki, hogy egy ilyen jelentős feladattal bízták meg? Jelentős volt egyáltalán? A film a szokásos Köbli Norbert-Lajos Tamás-projekt. A végeredményről is őket érdemes inkább kérdezni.
Tősér Ádám hiába próbálja az egész stábra kiterjeszteni a sértést. A teljes stábot kínos helyzetbe kizárólag ő hozta azon a péntek esti bulin. A legjobb rendező díját egyébként a Magasságok és mélységeket készítő Csoma Sándor kapta. Megérdemelten. Semmi oka rá, hogy önbizalom-problémái legyenek, esetleg hogy langyos vajjal kellene kenegetnie bármiféle sebeket. Megvalósította, amit fiatal alkotóként megálmodott. Rendező ennél jobbat nem is kívánhat magának.
