Hősök jutnak eszembe, én hőseim. Onnan, hogy az egyikük meghalt a napokban. A Chubakka (Chewbacca). Komolyan beszélek, szemernyi sem a túlélés zálogából, az egyébként oly jellemző iróniából. A Chubi nekem ikon volt (az is marad nyilván), egy ideig profilképem, ami és aki hűen tükrözte és egyben kifejezte az egyéniségemet, mint Sailorét a kígyóbőr dzseki.
Emlékszem, először a Vörös Csillag moziban találkoztunk (vö.: Halálcsillag), rezsimekkel ezelőtt, egy másik évszázadban és évezredben, hogy ne mondjam ide kívánkozólag, egy másik galaxisban. Nekem akkor még nem nagyon jött be az ifjú Skywalker és a fiatal Han, de még Leia sem azzal a fura ukrán népi frizkójával. De a Chubi az rögtön. És nagyon. Olyannyira, hogy elsajátítottam a nyelvét, beszélek saját vukiul, és a hanghordozását is alkalmazom, néha látszólag minden ok nélkül. Chubi volt a legnagyobb rock and roll arc a lázadók bandájában, pompás fegyverekkel, szívvel és lélekkel. Senki másnak nem állt olyan jól az Ezeréves Sólyom, mint neki, amikor belecsapott a csillagközi offroadba.
Egy mindenes feljegyzései (46. rész) | Magyar Hang
Itt most annak kellene következnie, hogy a Chubit alakító színész pótolhatatlan, de ez sajnos nem igaz, mert a legutóbbi epizódban már új Chubi volt, a régi, az igazi megromlott egészségi állapota miatt már csupán Chubi-konzultánsként szerepelt. Az igazi Chubit alakító színészt Peter Mayhew-nak hívták, hetvennégy éves volt. Brit születésű nagy hollywoodi mágus, több mint két méter magas, akinek az arcát rajongóinak zöme tán sosem látta. Ez azért kemény. Nézegetem most a neten, tele van vele a háló, csodás tekintet, átható kék szem, ez a fickó valószínűleg senkit nem húzott lefelé élete során. Ciao, Chubi, ciao, vacakabb hely lesz nélküled az univerzum.
Egy másik hősöm már három éve halott, százkét esztendős volt, amikor átköltözött az örök vadászmezőkre. Róla a holtig való tanulás sziklaszilárd híveként egyik kedvencemből, a Ma is tanultam valamit blogból tudok. Az ő élete is film után kiált, talán szólni kéne a Spielbergnek, a történet éppen neki való. Hősünk neve Joseph Medicine Crow, és a varjú törzs utolsó háborús főnöke volt. Ámde nem a vadnyugaton harcolt a végtelen prérin, hanem a II. világháborúban, a nyugati hadszíntéren. Viszont minden egyes bevetését piros festékkel az arcán, és sárgára festett sastollal a sisakjában küzdötte végig, ahogyan az illik, ha valaki hadi ösvényre lép.
Egy mindenes feljegyzései (45. rész) | Magyar Hang
Medicine Crow 1913-ban született egy montanai rezervátumban egy nagyfőnök unokájaként, és komoly kiképzésben részesült. Lovaglás, halászat és vadászat szerepelt az edzéstervben, meglehetősen zord körülmények között. Ugyanakkor a szellemét is pallérozta, népe történelmét tanulmányozta, és a varjak közül elsőként szerzett mesterdiplomát. Diplomamunkájának címe Az európai kultúrával való találkozás hatása a crow indiánok gazdasági, szociális és vallási életére. És itt meg is állhatnánk, hiszen ez sem kevés egy életre, de még csak most kezdődik az egész, figyelj, figyeljenek. Éppen a PhD-jén munkálkodott, amikor az Egyesült Államok belépett a háborúba, így aztán Crow önkéntesként és egyben felderítőként csatlakozott a 103. gyalogos zászlóaljhoz. Aztán meg úgy alakult, hogy teljesítette küldetését és egyben a crow háborús főnökké válás négy feltételét.
Az első feltétel: sikeres támadást vezetni az ellenséggel szemben.
Miután a szövetségesek partra szálltak Normandiában, a Berlinig vezető út hosszú volt, és rögös. Például hamarosan szembetalálták magukat az úgynevezett Siegfried-vonallal, azaz géppuskafészkekkel, aknamezőkkel, szögesdróttal és elszánt német katonákkal. Ekkor a felettese hét társával előre küldte Josephet, hogy ugyan legyenek már szívesek, és egy korábban szétlőtt amerikai állásból szerezzenek némi TNT-t, majd szaladjanak át vele a csatamezőn, és robbantsák fel a német géppuskások bunkereit. Így aztán át is rohantak a csatamezőn a pergőtűzben, felkapták a robbanószert, és egy karcolás nélkül eljutottak az ellenséges állásokig, kirobbantották a fedezék egyik oldalát, és az előretörés folytatódott. Négyből egy.
Egy mindenes feljegyzései (44/2. rész) | Magyar Hang
A második és a harmadik feltétel: megérinteni egy ellenfelet anélkül, hogy megölné és megszerezni a fegyverét.
Az előrenyomulás folytatódott. Az amerikaiak egyik célpontja egy kisváros lett, amelyet a németek jelentős erőkkel védtek. Míg a gyalogság a főutcán harcolt, addig a felderítők a mellékutcákban próbáltak az ellenséges állások mögé kerülni. Joseph leszakadt az egységétől, és az egyik sikátorban beleütközött egy német katonába. Olyannyira, hogy a német az egyik irányba repült, a fegyvere meg a másikba. Erre Joe is eldobta az övét (!), és ököllel ment neki, majd torkon ragadta. Némi huzavona után végül foglyul ejtette, és megszerezte a fegyverét is.
Négyből kettő és három, egy csapásra. Negyedik feltétel: ellopni egy ellenfél lovát.
(Folyt. köv.)
(Medicine Crow történetéhez forrás és köszönet Világi Máténak)
A sorozat többi részét itt olvashatja.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/19. számában jelent meg, 2019. május 10-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/19. számban? Itt megnézheti!
