Abban a szent minutumban, amikor rájött, hogy a költőnek tényleg és valóban igaza volt a tekintetben is, hogy a macska nem foghat egyszerre kint és bent egeret, egy csapásra minden megváltozott.
Rádöbbent arra, amit rajta kívül már majdnem mindenki régóta látott és tudott, (holott róla lett volna szó, vagy mi), hogy ez így, ahogy eddig volt, egy percig sem mehet tovább. Az életösztön fejszét ragadott, és rátörte az ajtót, csakúgy repkedtek összevissza a szilánkok, elborították a padlót, és még az asztalra is jutott belőlük.
Egy mindenes feljegyzései (62. rész) | Magyar Hang
Ihletett pillanat volt, és a Mindenes – aki akkor már hetek óta meg sem szólalt – suttogni kezdett maga elé, hogy „köszönöm Jézus, köszönöm Jézus”, majd üvölteni a beázott plafon felé, „köszönöm Jézus, köszönöm Jézus”, sebtében összepakolt néhány holmit, a macskákat berakta a hordozóba, a puli már ugrott is befelé a jobb első ülésre, gázt adott, és a kivénhedt autó lassan elindult alatta a poros földúton (a járművet később megtalálták pár faluval arrébb egy kereszteződésben, üresen) a szélről susogó fák között.
Azt mondják, új életet kezdett már megint, mindenesetre a környéken soha többé nem látta senki, nem is hallottak felőle.
