Nem én neveztem az Országgyűlésben micisapkának a Szent Koronát, és persze az sem én voltam, aki néhány év múltán díszmenetben vittem a Parlamentbe. Nem gondolom, hogy akár a leghazafiasabb sláger is felérne a Himnusszal. Nem én kiabáltam az ország házában a KDNP-seknek, hogy: „Térdre, csuhások!” És nem én tartom fügefalevélként magam elé őket, igyekezvén eltakarni az elvek és értékek nélküli hataloméhséget. Nem én emlegetem szünet nélkül a keresztény kultúrát és hagyományokat, miközben gyűlöletet szítok, gátlástalanul harácsolok és luxuskurvákkal üzekedek.
Nem én vagyok, aki korrumpálta, korrumpálja a nagy egyházakat, hogy mindezt ne tegyék szóvá. Nem én fosztottam meg egy csomó kisegyházat a jogaitól, és nem én tagadom meg a nemzetközi bíróságok által nekik megítélt jóvátétel kifizetését. Nem én ajánlottam az ország felének, hogy egy jó erős kötélre akassza fel magát. Nem neveztem az ellenzéki szavazókat panelproliknak. Nem én mondtam, hogy akinek nincs semmije, az nem is ér semmit. Nem én ijedtem meg a népszavazástól és vontam vissza az olimpiai pályázatot, és nem én építem meg ennek ellenére az olimpiai stadionokat.
Nem én fenyegettem az embereket 23 millió olcsó román munkavállalóval. Nem én migránsozok, sorosozok, brüsszelezek lassan már öt éve. Nem én üldöztem el az országból számtalan, tisztes megélhetésre vágyó dolgozót, és az sem én vagyok, aki százezernyi ukrán, vietnámi, mongol, szír munkást fuvarozott ide, miközben kerítést épít és idegengyűlöletet gerjeszt, de persze fű alatt árulja az állampolgárságot, de csak kőgazdagoknak, még ha azok esetleg bűnözők is.
Nem én loptam el százmilliárdokat a közpénzből, nem én loptam el százmilliárdokat az uniós támogatásokból, nem az én rokonaim-haverjaim nyerik a legzsírosabb közbeszerzéseket, nem én tettem általánossá a mutyit, a túlárazásokat, a korrupciót. Mindezekkel nem én teszem tönkre a versenyt és a nemzetközi piacképességet, nem én teszem a siker feltételévé a hatalomhoz dörgölőző szolgalelkűséget. Az elsíbolt milliárdokból nem én vettem kastélyokat, birtokokat, luxusnyaralókat, és nem én járok magánrepülővel, helikopterrel, tengeri jachtokkal.
Nem én csináltam bábszínházat a parlamentből, az Alkotmánybíróságból, a számvevőszékből, a közszolgálati médiából kormányszolgákat, papagájt és szajkót sok ezer újságíróból, szócsövet nagyjából ötszáz médiumból, bunkósbotot a rendőrségből, ügyészségből, adóhatóságból. Nem én szállom meg a bíróságokat, a tudományt és kultúrát. Nem én rohasztottam le az egészségügyet és az oktatást.
Nem én manipulálom folyamatosan a külhoni magyar pártokat, nem én hozok létre és támogatok új, nekem tetsző szervezeteket, nem én tiltom az összefogást, akár annak árán is, hogy minden magyar kimarad a parlamentből, de persze nem én biztattam az erdélyieket sem, hogy egy román pártra szavazzanak. Tudtommal nem folyik az ereimben kipcsak vér, de ha igen, akkor lehet még besenyő, jász, tót, rác, oláh, sokác, bunyevác, török, cigány, zsidó, orosz, német is. Ettől magyar a magyar. Nem én mondtam, hogy nyelvünk finnugor rokonsága „történelmi tény” (O. V.), mint azt sem, hogy a magyarság elleni „szellemi erőszak” (K. L.).
Nem vagyok hívő, így keresztségem ellenére tán keresztény sem. Nincs négy gyerekem, nincs 9–16 unokám, de őket is féltem a kivéreztetett és múltba révedő közoktatástól, az ide-oda rángatott szakoktatástól, a folyamatosan hanyatló felsőoktatástól, az erkölcstelen hatalomtechnikusok által manipulált társadalmi közegtől. Nem én verek éket a nemzet két fele közé, nem én rekesztem ki az egyik felet az „igazi magyarok” köréből, és nem én ösztönzöm a másik fél frusztrált gyűlölködését. Nem én építek az ordas előítéletekre, nem én zsidózok, nem én cigányozok. Nem én tartom vissza a bíróságok által még az én törvényeim szerint is megítélt kárpótlást! Nem én harsogok börtönbizniszről, miközben nem építek megfelelő fegyházakat. Nem én vagyok nemzetellenes! Nem én vagyok hazaáruló!
A Publicisztika rovatban megjelent írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/5. számában jelent meg január 31-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2020/5. számban? Itt megnézheti!
