A szövetségi politikában a legfontosabb szempont az, hogy kik a barátaink, és kik az ellenfeleink. Hogy mi profitálunk-e abból, hogy a barátainkkal jóban vagyunk, és fordítva, az ellenfeleinknek pedig költségessé tudjuk-e tenni azt, ha ujjat húznak velünk. Ezen alapvetésre figyelemmel érdemes áttekinteni, hogy az Orbán-kormánynak kik a barátai és kik az ellenségei.
A miniszterelnök március 15-i beszédéből megtudhattuk, hogy Donald Tusk – a lengyel jobboldali konzervatív mozgalom vezéralakja, Lengyelország volt miniszterelnöke, illetve az Európai Tanács korábbi elnöke – az ellensége. Érdekes, arra nem tért ki, hogy a Fidesz felvonulásán ezúttal nem voltak lengyel résztvevők. Ennek magyarázatát is megtaláljuk a beszédben, ha arra is figyelünk, hogy mi nem hangzott el: Nem hangzott el, hogy Putyin fejezze be a felesleges vérontást, a kórházak, iskolák és színházak bombázását, Európa destabilizálását. Aki Putyin pártján áll, nem ítéli el őt határozottan, és akadályozza a nyugati szövetséget az ukrán honvédő szabadságharc támogatásában, az a putyini háború oldalán áll. Ezt lengyel barátaink is így gondolják. Ezért nem vettek részt a Fidesz ünnepi választási gyűlésén.
Orbán Viktor egy háborús bűnös utolsó európai szövetségese. Magyarország lett a Gazprom legvidámabb barakkja. Orbán Viktor oroszpárti politikájának következtében romokban hever a lengyel-magyar barátság, ezt tükrözi az is, hogy lemondott a tiszteletbeli konzulunk, mert szégyellte vállalni az Orbán-kormánnyal fenntartott kapcsolatát. Már az illiberális lengyel testvérpárt, a PiS is egyre inkább elhatárolódik a Putyin-párti Fidesztől, mert a lengyel társadalom gyomra nem veszi be az orosz propagandára épülő politikát, amit a Orbán-kormány folytat.
A héten térségünk konzervatív kormányfői Kijevbe látogattak, hogy szolidaritást mutassanak az orosz agresszióval szemben hősies harcot vívó ukrán szabadságharccal. Immár a lengyel mellett a cseh és a szlovén kormányfők sem a barátaink. Különös, hogy a magyar miniszterelnök ebben sem vett részt. Ismét elszalasztottunk egy lehetőséget, hogy kiálljunk az európai béke és Ukrajna szuverenitása mellett. Elszalasztottunk egy lehetőséget, hogy a háború lezárását követően a kárpátaljai magyarság kisebbségi jogainak érvényesítését kérjük.
Ez lenne a tapasztalt kormányzás? A stabil kéz? Az elmúlt 12 év tapasztalata éppen az, hogy Orbán Viktor teljesen félreértette a nemzetközi trendeket, és még a legélesebb helyzetben sem képes a Magyarország számára életbevágó önkorrekcióra. A Nyugat és Oroszország között hosszútávra megtörtek a kapcsolatok. Ezt Putyin utolsó európai szövetségese továbbra sem hajlandó belátni, és stratégiai semmittevést hirdet ahelyett, hogy csökkentené az Oroszországtól való függőségünket. Ez súlyos kockázat Magyarország számára, és a Nyugattól való elszigetelődés konkrét döntésekben fog visszaütni. Az Orbán-kormány ugyanolyan elszigetelt helyzetbe került a világ új rendjének kialakításakor, mint ahol voltunk Trianon idején, vagy az 1944-45-ös időszakban. Jelenleg egyetlen szövetségesünk sincs, akinek „fájna”, ha elbánnak velünk.
Nem tudjuk, hogy mi áll a Fidesz Putyin-mániája mögött, azonban Magyarországnak kiszámítható és nyugatbarát kormányra van szüksége. Nem szabad bedőlni a közmédia által folytatott propagandának. Aki az orosz agressziót relativizálja, vagy elhallgatja, az a háború pártján áll. Fel kell hagyni Magyarország erőltetett keleti orientációjának további erősítésével, a zsákutca végére értünk. Kereskedjünk a keleti partnerekkel, de a történelmi értékrendünk, viszonyítási pontjaink, a politikai szövetségeseink, egy szóval: a jövőnk Nyugaton van. Más szóval: mi vagyunk a nyugat, Orbán a kelet. Április 3-án tessék választani!
A szerző politikus, a Momentum volt elnöke.
A Publicisztika rovatban megjelenő írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
