Olvasom, hogy Navracsics Tibor területfejlesztésért és az uniós források felhasználásáért felelős miniszter szerint a 17 vállalás teljesítése után újabb követelésekkel állhat elő az unió. Ez egy dolgot jelent: megérkezett az üzenet Brüsszelből, aminek legvalószínűbb olvasata, hogy mostanában nem kap EU-s pénzt Magyarország.
Helyezzük el összefüggéseiben az eseményeket! Az Európai Bizottság az uniós források védelme érdekében elindította Magyarországgal szemben a jogállamisági mechanizmust. A testület azt javasolja a tagállamoknak, hogy függesszék fel 7,5 milliárd eurós támogatás kifizetését. Hogy ezt megússza, a magyar kormány vállalta az imént említett 17 intézkedés teljesítését. Ez jelenleg zajlik, sőt azt is mondhatjuk, hogy jó tempóban zajlik, és a vállalt november 19-i határidőre le is zárul. A magyar Országgyűlés kétharmadának szerencsére sok éves rutinja van abban, hogy bármit megszavazzon, amit elé raknak, függetlenül attól, hogy elolvasták vagy megértették volna. Minden bizonnyal a Brüsszelben tollba mondott jogszabályok elegendőek lesznek ahhoz, hogy az elsődleges aggodalmakat elhárítsák. Azt az idő híján nem most fogják vizsgálni, hogy vajon eléggé hatékonyak-e ezek a rendelkezések, de a szoros felügyelet emiatt is folyamatos lesz.
Ha a jogállamisági eljárást eredményesen, vagyis Magyarországra nézve hátrányos következmények nélkül lezárják – valamikor december közepén –, az még nem jelenti azt, hogy jön a pénz. Az azt fogja jelenteni, hogy nem bukik el az ország 7,5 milliárd eurót.
Ezt követően indul meg a küzdelem a koronavírus miatt létrehozott helyreállítási alap 5,8 milliárd eurós vissza nem térítendő támogatásáért. Még mielőtt visszacsatolnánk Navracsics félelméhez, jól jegyezzük meg: a magyar kormány tavaly nyár óta tartó időhúzó taktikája vezetett oda, hogy idén júniusban a GDP-növekedéssel újrakalkulálták a Magyarország által lehívható ingyenes összeget, így lett 7,2 milliárd euróból 5,8 milliárd euró. Ez 560 milliárd forint veszteség. De az 5,8 milliárd euróból 4 milliárd is napról napra növekvő veszélyben van. Amennyiben ugyanis a nemzeti helyreállítási tervre vonatkozóan nincs meg az Európai Bizottság ajánlása és annak nyomán a tagállamok jóváhagyása 2022. december 31-ig, akkor a forrás 70 százaléka elérhetetlenné válik Magyarország számára. Így egyeztek meg a tagállamok két évvel ezelőtt, ki gondolta volna akkor, hogy lesz olyan tagállam, amelynek tervét a reális és másoknál gond nélkül működő két hónap helyett másfél év alatt sem fogadják el.
És akkor jöjjön Navracsics Tibor, aki azt mondta, hogy „jöhetnek újabb uniós követelések is, ahogy a helyreállítási alap esetében már fel is bukkant, hogy az igazságszolgáltatás függetlensége területén várnak újabb lépéseket”. Igen, ez valóban felbukkant. Csak éppen nem most, hanem évekkel ezelőtt. Az Európai Bizottság minden évben közzéteszi az úgynevezett országspecifikus ajánlásait, amelyek „iránymutatást adnak a tagállamoknak ahhoz, hogy megfelelően reagáljanak a fennálló és új kihívásokra, és teljesítsék a közös kulcsfontosságú politikai célkitűzéseket.” Ezek az ajánlások azonban a helyreállítási tervek elfogadásának folyamatában már nemcsak ajánlások, hanem kötelezően számon kérhetők. Magyarország esetében évek óta visszatérő elemek olvashatók az ajánlások között, amelyeket egyébként a tagállamok – így Magyarország – is elfogadott.
Ilyen például a legkiszolgáltatottabb társadalmi csoportok munkaerőpiacba való folytatólagos integrálása, a szociális segítőrendszer megfelelőségének javítása, méltányos lakhatás biztosítása mindenki számára, a hátrányos helyzetű csoportok, különösen a romák általános oktatásba való beillesztése, a minőségi megelőzéshez és a járóbeteg-ellátáshoz való hozzáférés javítása is. És ide tartozik az igazságügyi rendszer reformja a bírói függetlenség megerősítése révén. Ha az Európai Bizottság ragaszkodik a lehetőségeihez, akkor a magyar kormánynak december második fele áll rendelkezésére, hogy megerősítse a bírói függetlenséget. Szó se róla, kétségkívül fél óra alatt el lehet készíteni és meg is lehet szavazni „A bírói függetlenség megerősítéséről” szóló törvényt, amelynek egyetlen pontja, hogy a jogszabály kihirdetésének napjától a bírói függetlenség meg van erősítve és punktum. Elképzelhető, hogy ez kevés lesz.
Ha tehát még ezt a kört is le kell futnia a kormánynak, akkor természetesen kifut a december 31-i határidőből, ami négymilliárd eurós mínuszt, esetleg ugyanekkora összegű hitelt plusz piaci kamatot jelent az EU legellenállóbb összeszerelő üzemének.
Mi tehát a megoldás? Ha Brüsszelben nem isznak szittyavért – mint ahogy szoktak –, akkor az Európai Bizottság felajánlhat egy menekülő utat, ahogy azt tette a lengyelek esetében. Vagyis valahogy összetákolják a nemzeti helyreállítási tervekhez szükséges szerződéseket, megadják a zöld jelzést az elfogadáshoz, de kikötik, hogy mielőtt egyetlen centet is folyósítanának, az igazságszolgáltatás reformján belül meg kell erősíteni a bírói függetlenséget, egy kicsit cizelláltabb módszerrel, mint ahogy fentebb javasoltuk. Így, ezzel a feltétellel, el lehet fogadni a terveket, nem bukjuk el a 4 milliárd eurót, a pénz elvileg hozzáférhető lesz, gyakorlatilag pedig egy régi adósságát kell törlesztenie a kormánynak ahhoz, hogy megérkezzen az SMS az átutalásról. Hogy ez mikor történik meg, azt éppen annyira nehéz megjósolni, mint azt, hogy akkorra hányszorosára drágul az olcsó orosz gáz.
Ez lehet tehát Navracsics félelme, de gond nincs, volt ő már igazságügyi miniszter is, ha esetleg Varga Juditnak a Völner-ügy miatt váratlan elfoglaltságai lennének a megerősített, független magyar bíróság előtt.
