Az M5 História készítőinek föladta a leckét a fölülmúlhatatlan humorista-előadóművészi pálya, nem volt könnyű úgy megtaposni Hofit, hogy közben magukra ne haragítsák azokat a nézőket, akik minden mellékgondolat nélkül rajongtak érte.
Nagy Bandó András
Valóban igaz, hogy nem eléggé jó a demokrácia, de egyelőre jobbat nem találtak ki.
Bort ittak és vizet prédikáltak: épp az óriásplakátok kitalálói hozták be a legtöbb migráncsot legálisan.
Tudod, kis Balázs, ott, „Brüsszelben” másként mennek a dolgok, mint idehaza. Amikor ott lebukik valaki, akkor a rendőrség nem kerülgeti, hanem elviszi, és nincs az a legeslegfelső ügyész, aki kiügyeskedné, hogy a bűnelkövetők véletlen se bűnhődjenek.
Mint azt egy ellensúly nélküli féknyúzból megtudtuk, a kormány december 1-jén újabb nemzeti konzultációt indít mintegy 4 és fél milliárd forintos költségvetéssel. Ezúttal nemcsak a zembereket kérdezik meg az őket érintő témákkal kapcsolatban, hanem az állatokat is.
Ezek az új(ított) törvények „bizonyítják”, hogy az előtte meglévő, Fideszt szolgáló törvények nem ütötték meg az Európában evidensnek és demokráciába illőnek tudott törvények mércéjét. Módot adtak a korrupcióra, a kormánybarát döntésekre és cselekedetekre.
Azt gondolom, akkor alakul másmilyenné a Fidesz híveinek könnyen befolyásolható „álláspontja”, amikor rájönnek, hogy mindaz, amit addig másokkal tett a nagy kedvencük, a szeretett vezér, velük is megteszi.
Gondolkodtam azon is, hogy én kormányfőként mit tennék, ha ilyen hadi-szankciós-inflációs helyzetben, a hibás-vétkes döntéseimnek is köszönhetően kialakult córeszben emelni kellene a fizetésem.
Engem az sem érdekel, ha idén sem kapjuk meg a nekünk járó milliárdok java részét, ha ezzel elérhető, hogy a hazudozós, ragadóskezű tölgyfaleveles végre elégnek találja azt a vagyonkát, amit kedves barátjára bízott, és nem nyúl ahhoz, ami nem őt illeti.
Az én adóforintjaimból tömi ki a csicskás médiamunkásai zsebeit a korrupcióban otthonosan mozgó hatalom, s annak „gyakorlója”, hogy aztán „munkaidőnek” nevezett szabadidős programban szórakozzanak velem.
Az nem én vagyok, akit el lehet altatni és hallgattatni, és ha tehetem, mint most is, azokat a kortársaimat ébresztgetem, akik elszunnyadtak: ébresztő, Lelköcskéim, ne feledjétek, csak Csipkerózsikának volt biztos a száz esztendő.
Sajtószabadság van, hangoztatja mindenütt a minden magyarok újságjainak tulajdonosa, meg is írja az újság, szabadon, Lujzák és Jenők agyát mosogatva. Ám arról csak így, általam esik szó, hogy ezáltal miképp sérül az elfogulatlan és teljes körű tájékoztatás alapelve.