A mostani politikát nem érdekli egyéb, csak hogy ne legyen balhé. A mostani forrongás vagy kikényszeríti a gyökeres megújulást, vagy jobb bele sem gondolni, mi lesz a következő nemzedékkel.
Reichert János
A népszámlálásból hiányzó 400 ezer embernek a nyomára kell jönni – ha ugyanis aktív korosztályok tűnnek el ilyen ütemben Magyarországról, akkor bizony belátható közelben van a társadalmi katasztrófa.
Ha a jogállam csupán annyit jelent, hogy minden hatályos törvényt mindig be kell tartani, akkor Hitler birodalma maga volt a jogállam.
Hívei ájultan tisztelik Orbánt, ezt a nemzetközi Hegedűs hadnagyot, aki kollaborál Putyinnal, miközben hazánk minden szövetségi kapcsolatában az orosz agresszor elleni oldalon áll.
A mostani népszámlálás azért forró kérdés, mert az előző, 2011. évi óta eltelt egész időszakban Orbán Viktor és a Fidesz–KDNP kormányzott. A végbement folyamatokért, az irányokért ők a felelősök.
A Fidesz egyfelől rágalmazza politikai ellenfeleit, az esetleges bírálóit, másfelől éjjel-nappal „keresztény”. A kereszténység nevében hirdet és művel olyan dolgokat, amik nyilvánvalóan bűnök. A legsúlyosabb ezek közül Orbán Viktor istenítése.
Az elmúlt hovatovább hatszáz év alatt a moszkvai vezetés mindig világuralomra törekedett, és ezen ambíció legfőbb elszenvedői a saját alattvalói voltak.
Európa gyökeresen megújul ebben a válságban. Magyarország viszont végképpen beleragad a saját sarába. Nem hajlandó szembenézni egyetlen valóságos problémájával sem.
A nagy pápaszeretet oka nem egyéb, mint hogy a magyar kormányzat elveszítette minden tekintélyét a civilizált világban. Diktátorok, bukott elnökök állnak csak szóba Orbánnal.
Az Orbán-rezsim bedarálta a keresztény egyházakat. Immár nem függetlenek, az állami befolyás egyre erősebb.
Állami ünnep van, ilyenkor a politikum mindig párhuzamokat keres a tiszteletre méltó elődök és az aktuális viszonyok között. Ma különösen eleven ez a gyakorlat, hiszen közpénzen építik Orbán Viktort mint bálványt, sőt egyenesen földre szállt istent.
A magyar közvélemény legfeljebb a nevét ismerte, leginkább néhány gyalázkodó újságcikkre emlékezve. Pedig vele egy igaz ember távozott, a rendszerváltásnak nevezett időszak egyik koronatanúját vesztettük el.