Jelez valamit, hogy Grétsy László halála után még azok is az Álljunk meg egy szóra! címet emlegették, akik soha egy adást nem láttak a műsorból.
Kilencvenegy éves korában elhunyt az ország legismertebb nyelvésze, Grétsy László. A nyelvművelés kiemelkedő alakja néhány hét múlva, február 13-án töltötte volna be a kilencvenkettőt.
A népszámláláskor önmagukat szittyaként meghatározó 2439 rejtélyes honfitársunk nyomába eredtünk.
Mit akar tőlem a Ménesi, Bakator és Somlói delejháromszögében ez a nyelvész, ez a nagy hatású pedagógus, néhai egyetemem néhai dékánja? Mit?
Tudjuk-e, hogy honnan jön a -kor, -kár képző? Mi ez egyáltalán? Milyen szavakban használjuk még?
Abban egyetértenek a kutatók, hogy az indoeurópai nyelvek egyetlen közös alapnyelvre vezethetők vissza, ám a történetük még rengeteg kérdőjelet tartalmaz.
Kettős tagadás? Ironikus nyelvhasználat? Ötletek sora merült fel azzal kapcsolatban, milyen jelenség állhat a „nem sok semmi” kifejezés mögött.
Az idegen szavakat használó reklámok kárhoztatása sokak számára lehet szimpatikus.
Napóleon, a rosette-i kő, haszon és tudásvágy. Bács Tamással, az ELTE Egyiptológia Tanszékének vezetőjével Jean-François Champollion korszakos felfedezéséről és az egyiptológia „Indiana Jones korszakáról” beszélgettünk.
A Balázs Géza által korábban vezetett társaság leváltotta többek között Grétsy Lászlót, a széles szakmai összefogás ellenére pedig magánál tartotta az idén 150 éves Magyar Nyelvőrt. A szakma jelentős része tiltakozott, hiába.
Sok szó esik mostanában a campusokról, de írhatjuk-e kampusznak őket?
Eloltásra kerül? Itt nincs mentség, ez nem orvosi szleng, ez a magyar nyelv kerékbe törése.
Van-e bármiféle értelme újabb nyelvtankönyvet írni? Ugyan mit lehet még újat elmondani a nyelvről? A válasz az, hogy sok mindent.
A CEU kutatójának részvételével folyt vizsgálat szerint a 15 hónapos csecsemők képesek feldolgozni a legbonyolultabb nyelvi formákat is.
„Nincsenek szavak”, „minden szava” – nem bánnám, ha eltűnnének a süllyesztőben.