A baloldalon minden párt egyforma, háborúpárti és áskálódnak Magyarország ellen Brüsszelben. Orbáni egyszeregy.
Dévényi István
Kis város, nagy dráma, országosan apró sztori, ám mégsem, mert tökéletesen bemutatja, mivé lett a magyar demokrácia.
Gyönyörű vesztes címmel nyílt kiállítása majdnem másfél évtized után Győri Mártonnal. A művész a kultúráról, Demeter Szilárdról, ellenzékről és Magyar Péterről. Interjú!
Másfél évtized aljassági rutinja ment seperc alatt a levesbe Magyar Péter színre lépésével: már nem lehet összegyurcsányozni, nevetséges sorosozni, a dollárbaloldal meg viccnek is rossz.
Dévényi István elképzelte, milyen propagandistának lenni. Ez lett belőle.
Egyre csak kapom a szomorú történeteket. Megannyi elrontott, félrecsúszott, kisiklott élet. Megannyi ugyanazon kaptafára készült pszichothriller.
Sose gondoltam volna, hogy egyszer majd a honi közélet viharának közepiben találom egykorvolt kedvenc punk együttesemet, meglepőbb ez, mint a Magyar Péter-jelenség, és lám, megtörténik mindkettő.
Épül az üveghíd, 700 méternyi fém az ott lakók feje fölé feszítve, akiknek az élete maga lesz a turistaprogram. Az egészet az újságból tudták meg, és hiába tiltakoztak már. Riport!
Ha a Varga Judit által festett kép a valóságos, akkor a bántalmazott nőt politikai okokból visszaküldték bántalmazójához, hogy tűrjön, hogy viselje el a fizikai, lelki és verbális erőszakot, mert ez most a párt érdeke. Oh, mennyire polgári, mennyire keresztény!
Tehát tíz éve tudtátok, de hagytátok, szemet hunytatok, kussoltatok, sőt, kussoltattatok, még sőtebb: politikai hasznosságból néma szenvedésre kényszerítettetek egy áldozatot. És ezt nem én állítom, hanem ti mondjátok.
Emberünk lesben állt, aztán akaszkodott, aztán a stúdióból jelentkezett be, hogy végre Magyar Pétert is össze lehessen gyurcsányozni. Már előkerültek a jól bevált eszközök.
A mélypont a pontonhídon dalolva menetelő ős Békemenet, ott úgy éreztem, mintha az 50-es években moziznék, és Soós Imrét kerestem a tömegben.