A szombati kormányinfón elhangzottakra reagálva levelet írt Álmos Péter, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) alelnöke Gulyás Gergely miniszterelnökséget vetető miniszternek. A köztestület vezetője elöljáróban hangsúlyozta: a miniszter hamis információk alapján állította azt, hogy a MOK egy orvossal szemben az új ügyeleti rendszerről való tájékoztatása miatt élt etikai panasszal.
Mint ismert, a Belügyminisztérium hétfő délelőtti közleménye szerint azért terveznek változtatni a MOK működését is szabályozó törvényen, mert meglátásuk szerint „a MOK etikai eljárásokat kilátásba helyező fenyegetése elvtelen és elfogadhatatlan”. Az azóta már benyújtott törvénymódosító értelmében megszűnne a kötelező orvosi kamarai tagság és a MOK etikai bizottságaitól lényegében a BM-hez kerülnének a folyamatban lévő etikai eljárások, ezzel megpróbálva kiüresíteni a kormánynak ellentmondó köztestületet.
Álmos Péter levelében hangsúlyozta: a Magyar Orvosi Kamara egyetlen orvost sem fenyeget azért, mert aláírja az ügyeleti szerződést. Egy kollegiális vezetővel szemben tettek bejelentést, mert a vezető nem tájékoztatott, hanem közel száz orvos előtt a kollégáit súlyos értékítélettel minősítette és fenyegette. Ez a kamara etikai kódexébe ütköző tett. A kolléga fellépését a bejelentést követően az Etikai Bizottság fogja megvizsgálni, ami független a kamara többi tisztviselőjétől” – tette egyértelművé az alelnök.
A MOK alelnökének levelét változtatás nélkül közöljük:
Tisztelt Miniszter úr!
Médiahírek szerint Ön úgy tudja, az Orvosi Kamara az új ügyeleti rendszerről való tájékoztatás miatt élt etikai panasszal egy orvossal szemben. Ön hamis információt kapott. Elöljáróban fontos tisztázni hogy a Magyar Orvosi Kamara egyetlen orvost sem fenyeget azért, mert aláírja az ügyeleti szerződést. Mi egy kollegiális vezetővel szemben tettünk bejelentést, mert a vezető nem tájékoztatott, hanem közel száz orvos előtt a kollégáit súlyos értékítélettel minősítette és fenyegette. Ez a kamara etikai kódexébe ütköző tett. A kolléga fellépését a bejelentést követően az Etikai Bizottság fogja megvizsgálni, ami független a kamara többi tisztviselőjétől. Hagyjuk őket dolgozni.
Azt a 400 képviselőt, akinek lehetősége volt dönteni az orvosi nyomásgyakorlás formáiról, közvetlenül választotta meg a tagság, az ország minden szegletéből kaptak megbízást az 50 000 orvos véleményének képviseletére. Vannak köztük háziorvosok, fogorvosok és szakorvosok, pályakezdők és nyugdíjasok is. Biztosíthatjuk, hogy véleményük tükrözi az ország orvosainak véleményét. Ez pedig az, hogy az országban az egészségügy helyzete több helyen és területen kritikus. Az orvosok tisztességes fizetésemelést kaptak, de az ápolók jó része már az ABC-ben dolgozik, és tudjuk, hogy menthető emberek halnak meg, mert olyan hosszú a várólista egy-egy kivizsgálásra, vagy mert nincs ágy, ahova felvegyük őket kezelni. Alig van érvényes szakmai irányelv, mert az állam rossz gazdának bizonyult és nem gondozta azokat. Az embereknek gyakran saját maguknak kell megszervezni az ellátást, mert már mi orvosok sem tudunk eligazodni a kaotikus rendszerben. A szemünk láttára vált üzletté Magyarországon az egészségügy, ahol egészen eltérő sors vár a szegényekre és a gazdagokra.
Az egészségügy átalakítására szükség van. Azonban ez a folyamat nem sértheti az orvosi gyakorlat első számú parancsát, ami a Ne árts! elve. Ez azt jelenti, hogy az orvos nem végezhet olyan beavatkozást, aminek kockázata meghaladja a várható előnyt. Az új ügyeleti rendszer és a tervezett kórházátalakítások kockázatosak, mert semmilyen adatot nem ismerünk, a kórházi osztályok politikai alku mentén alakuló bezárása, orvosok vezényelgetése pedig egész régiókra lehetetleníti el az ellátást. Ezeket a változásokat csak a szakma bevonásával lehet végrehajtani, és ez az, amit Orbán Viktor miniszterelnök ígért nekünk 2020-ban a Kormány és a Kamara megegyezésén. Az ígéret teljesülése még várat magára. Hiba kihagyni a gyógyítás átalakításából azokat, akiknek van betegágy melletti tapasztalatuk.
Nem szerencsés az sem, hogy a politikai mezőbe akarják húzni az orvosszakmai kritikát, ezzel ugyanis a magyar betegek járnak rosszul. A magyar orvosok politikai állásfoglalása feltehetően leképezi a magyar társadalmat, így sokuk nevében vissza kell utasítsam, hogy szakmai döntéseinket bizonyos politikai nézetekhez kössék. Eleve nagyon kevés a politizáló orvos, talán mert hivatásunk mindennapi tapasztalata szerint egy emberi élet törékenységéhez képest a politikai kérdések nem túl lényeges dolgok.
Végezetül, említette, hogy megvizsgálják a lehetőségeiket. Takács Péter államtitkár az orvosok közös döntése után tartott sajtótájékoztatón már azon morfondírozott, hogy az orvosok köztestületének (aminek pár évvel ezelőtt még maga is titkára volt) kötelező tagságát érdemes-e megszüntetni. Ez természetesen a mindenkori kormány lehetősége és felelőssége. Ilyen tett nem volna példa nélküli. Az orvosok köztestületét üldözték korábban a kommunisták, legutóbb pedig a Gyurcsány-kormány.
A beteg üdve a legfőbb törvény.
Tisztelettel,
Álmos Péter s.k. a Magyar Orvosi Kamara
alelnöke
