Sosem jártam a Szárszói Találkozón, de elég volt néhány perc az Ujhelyi István szervezte margitszigeti SzázSzó Találkozóból, hogy erős honvágyam támadjon Farkasházy Tivadar kertje után. Az 1993-tól évtizedeken át megrendezett esemény idővel a ma már „balliberálisnak” nevezett értelmiség találkozóhelye lett, a NER megszilárdulása azonban úgy tűnik, ennek létét is értelmetlenné tette: lehet beszélgetni az ország jövőjéről, de az úgyis egyetlen akaraton múlik. Ezért is lett szimbolikus a szárszói hagyományokat újjáéleszteni kívánó – innen a könnyed szóvicc az elnevezésben – SzázSzó időpontválasztása: miközben Orbán Viktor lelkes alattvalói Kötcsén hallgatták a vezér legfrissebb gondolatait, a – jobb híján nevezzük így – ellenzéki, vagy kritikusan gondolkodó értelmiség a Margitszigeten gyűlt össze, hogy kiutat találjon a rendszer labirintusából.
Szárszó mindig igazi ellenzéki sztárparádét hozott, e tekintetben ezúttal lehetett hiányérzetünk, de nagy nevek azért így is felbukkantak: Kéri Lászlótól Bod Péter Ákosig, Nagy Zsolttól Hahn Endréig, Lendvai Ildikótól Oszkó Péterig.
Farkasházy Tivadar nem tette tiszteletét a szombati eseményen, az előzmények fényében talán nem véletlenül. Ujhelyi István a SzázSzó beharangozójában kiemelte, hogy a rendezvény ötletével megkereste a korábbi főszervezőt, Farkasházy Tivadar humoristát, valamint Horgas Pétert, a Civil Bázis vezetőjét, akik támogatásukról biztosították. Postafordultával jött a válasz Farkasházytól, aki publicisztikában állította, hogy semmi köze az új találkozóhoz, vele senki nem egyeztetett semmit, és különben sem menne el a Margitszigetre. Hozzátette még, hogy a mostani ellenzéknek nem az Orbán-rendszer a legnehezebb ellenfele, hanem saját maga. Hamar kiderült azonban, hogy Farkasházyt nemcsak, hogy meghívták, de mindenről egyeztettek vele, a probléma csak az volt, hogy a szárszói főszervező nem nézte meg a levelezését. – Megkövetem Ujhelyi Istvánt, augusztus közepén kaptam tőlük egy meghívótervezetet, csak egy másik e-mail címről, így most nem találtam, mivel azóta egy másik címről érkezett két rövid üzenete, s azt beütve nem mutatta – írta Farkasházy.
Ezek után szinte garantáltnak tűnt a rendszerváltó lendület, ami meg is lehetett volna, ha nem a főváros egyik legnaposabb pontját választják a szervezők. A Margit-sziget déli csücskében, egy védtelen kiszögellésben működő szabadtéri szórakozóhely adott otthont a találkozónak, amelyre így az indulástól estig vigasztalanul tűzött a nap. Hogy a szénné égést megakadályozzák, egy hatalmas nemzeti színű zászlót függesztettek fel a kerthelyiség oldalában, ami a sugarakat felfogta ugyan, de sikeresen tartotta bent a meleget, egy óra után így mindenki átérezhette a befőttesüvegbe tett kovászolni való uborkák helyzetét. Rólunk a víz hiányzott, de az erjedés így is elindult.
– Muszáj békét teremtenünk – adta meg a találkozó alaphangját Horgas Péter. – Ha van egy olyan politikai közösség, amely készen áll az ország vezetésére, akkor nem engedhetjük meg azt a luxust, hogy nem értünk szót egymással – tette hozzá a Civil Bázis vezetője. Szavait a rendezvény panelbeszélgetései visszhangozták, az ellenzéki „kiegyezés” refrénként tért vissza a színpadon, persze nem mindig azonos előjellel. – Az, hogy minden héten alakul egy új párt, izgalommal tölt el, de a nagy nyilvánosság előtt mindig megállom a röhögést – mondta Kuncze Gábor korábbi belügyminiszter. Nem lennék most a legfrissebben pártot alapított Vona Gábor helyében. De talán még Kunczénál is keményebben fogalmazott beszélgetőtársa, a diáktüntetések aktivistájaként feltűnt Perlaki-Borsos Noel, aki szerint az ellenzéki pártok elveszítették hitelüket, ezért sem örülnek, amikor a politikusok megjelennek a demonstrációkon, és igyekeznek kisajátítani maguknak a rendezvényt.
Az egyre elviselhetetlenebb hőség alaposan megritkította a közönséget, mindenki igyekezett széljárta árnyékot találni magának, így Bod Péter Ákos közgazdasági stand-upja, vagy Oszkó Péter és Andor László megszólalásai, bármilyen mélyen szakmai elemzésként indultak is, képtelenek voltak ellensúlyozni a hőség kellemetlen hatásait. Mivel a hallgatóság is egyre nyilvánvalóbban keresett vigaszt a színpadtól távol, én is a vendégek közt felbukkanó celebritásokhoz fordultam inkább válaszokért.
– Akinek nincs ellenkező érdeke, annak felül kell emelkednie az ellenzéki vitákon, hiszen minden más esetben marad a jelenlegi rendszer, vagyis aki nem akar megbékélést, az hatalomban tartja Orbán Viktort – mondta a Magyar Hangnak Márki-Zay Péter. A Mindenki Magyarországa Mozgalom alapítója a rendezvény céljait illetően úgy fogalmazott, hogy nem kell megvárnunk, amíg a jelenlegi hatalom elbukik, tenni is kell azért: fel kell nyitni az emberek szemét. Az Orbán-rendszerrel politikai vitát érdemes lenne folytatni – ám erre Orbán Viktor nem hajlandó –, az együttműködés azonban erkölcsi alapon nem fér bele, mondta Márki-Zay. – Eljön az idő, amikor Magyarországon a hagyományos értelemben vett, nyugati típusú demokrácia lesz, ahol mindenki mindenkivel hajlandó párbeszédet folytatni és együttműködni, de ezt nem a közös lopás érdekében teszik majd – fogalmazott.
Hasonló vélemény volt Kuncze Gábor is, aki kérdésemre elmondta, hogy aki kormányváltást akar, annak el kell fogadnia az együttműködést. – Nincs más esélye az ellenzéki pártoknak, közösen kell megtalálniuk a mondanivalót, és együtt kell nekimenniük a választásoknak. Az ellenzék problémáit nem ez a rendezvény fogja megoldani – mondta a SZDSZ korábbi elnöke. Az értelmiség egyre csökkenő jelentőségéról szólva Kuncze Gábor elmondta: nagyon sokáig számított a véleményük, mára azonban teljesen kiszorultak mindenhonnan, a pártok pedig szemmel láthatóan nem veszik igénybe a segítségüket. – Az értelmiség légüres térbe került, de azt is be kell látnia mindenkinek, hogy nélkülük nem lehet egy országot irányítani. A politikának szüksége van a kritikus, ám segítő értelmiség támogatására. Orbán Viktornak nem áll érdekében az értelmiséggel kapcsolatot tartani, ő más módon intézi az ügyeit, ismerjük a módszereit. Van egy díszértelmisége, akiket rendesen meg is fizet, a probléma csak az, hogy ez a kör nem hoz létre semmi maradandót – fogalmazott Kuncze Gábor, aki hozzátette még, a SzázSzó találkozó fontos esemény, de nem lehet folytatása a Farkasházy Tivadar rendezte összejövetelnek.
Erről megkérdeztük az öltetgazdát, Ujhelyi Istvánt is. – Ugyanazt nem lehet továbbvinni, és ez nem is volt szándék – mondta az európai parlamenti képviselő. – Szárszó szellemisége évtizedek alatt formálódott, ezt felidézni lehet, ugyanúgy folytatni nem. Politikusként azonban azt éreztem az elmúlt évtizedben, hogy nagyon hiányzik egy rendezvény, ahol gazdasági szakemberekkel, társadalomtudósokkal, történészekkel, művészekkel beszélgethetünk egy közös helyen. És miután senki sem lépett az ügyben, úgy gondoltam, kezembe veszem a szervezést – fogalmazott. A felvezetés félreértéseiről, a Farkasházy Tivadarral folytatott különös levélváltásról is kérdeztem Ujhelyi Istvánt. – Ijedten olvastuk a levelét, de később ő hívott fel, és kért elnézést, amiért elkeverte a leveleit, de így legalább jó kis hírverés lett belőle – mondta. A rendezvény mottóját illetően – „Minden rendszer megbukik egyszer” – az öltetgazda elárulta, az Orbán-rendszert a névadója tartja egyben, és előbb-utóbb véget ér. – De mit itt nem egy párt megbuktatásáért, vagy a rendszerváltásért küzdünk, hanem azért, hogy jobb világ legyen Magyarországon. De ehhez készen kell állnia egy olyan értelmiségi bázisnak, amely képes ezt szellemi tőkével megtámogatni.
Hogy erre a szellemi tőkére gondolt-e Ujhelyi István, vagy sem, nem tudjuk, a kisvártatva színpadra lépő Nagy Zsolt mindenesetre alternatív megoldással állt elő: „kurvára csendben kell maradni”. A színész szerint mindenkinek, aki a kultúráról gondolkodik, annak „kussolnia kell”, mert a levegő egyre fogy, és senki nem tesz semmit. – Ha nem tudunk mit mondani, akkor ne beszéljünk. Itt dagasztjuk a szart már órák óta – mondta Nagy Zsolt, és a Duna-parti forróságban aszalt hangulatra jellemzően ő kapta a rendezvény addigi legnagyobb tapsát.
A színész szavainak különös nyomatékot adtak a szomszédos sportpályáról átszűrődő Himnusz dallamai. Ez a párosítás abban a pillanatban túlszárnyalhatatlannak tűnt, így el is búcsúztam az ellenzéki pikniktől. A szigetet elözönlő tömegen átverekedve magam, eszembe jutott a „balliberális ősbűn”, vagyis amikor az első Szárszói Találkozón György Péter esztéta a Fidesz korrupciójával szembesítette a kérdéseken vérig sértődött Orbán Viktort. Az a konfliktus meghatározta az elmúlt harminc év politikáját. A SzázSzó Találkozónak aligha lesz ilyen hatása, legfeljebb néhány résztvevő kaphatott napszúrást.
