– Sok félelemmel várom, hogy a bosszútörvény bevezetése mit fog okozni – így értékelte Törley Katalin, a Tanítanék Mozgalom vezetője, a Kölcsey Ferenc Gimnázium polgári engedetlenség miatt elbocsátott pedagógusa azt, hogy kedden délelőtt elfogadták a státusztörvényt. A Magyar Hang a törvény elleni tüntetésen kérdezte Törleyt a Parlament előtt, a Kossuth téren.
Elmondta, egyáltalán nem csodálkozik, hogy megszavazták a törvényt, lehetett rá számítani, hiszen az előzmények sem voltak biztatók. – Nagyon nagy kérdés, hogyan fog elindulni a tanév szeptemberben, hiszen már most is van egy elég komoly felmondási hullám, és még nem látjuk, pontosan hányan fognak felállni. Attól tartok, már megint azok fognak a legrosszabbul járni, akik már eddig is nagyon nehéz helyzetben voltak: azok az iskolák és az ott tanuló gyerekek, ahol már eddig sem volt szakos ellátottság – mondta. Arra is számít, hogy ezután lesz egy mindenhol tapasztalható általános minőségromlás is. – Láttuk, hogy a legkarakteresebb, nagy iskolák veszítik el vezető kollégáikat – tette hozzá. Szerinte kérdés az is, hogy a tanárhiány kezelésére belekezdenek-e az „embertelen átvezénylősdibe”, amin viszont teljesen szétverne iskolai műhelyeket, „az iskola nem úgy működik, hogy ide-oda beugrom”.
Törley Katalin azt viszont leszögezte: továbbra is folytatni fogják a tiltakozást. Szerinte fontos lenne a hálózatosodást folytatniuk, illetve olyan programokat szervezni, amelyek a rendszerben bent maradt pedagógusokon segítenek. Fontosnak tartja a tiltakozás klasszikus formáit is, mint amilyenek az utcai megmozdulások, illetve reméli, hogy a szakszervezetek is újra bele fognak állni a sztrájkokba. Kérdésünkre, hogy mi lehet az ellenállás jövője, ha a pedagógus társadalom nagy része nem áll bele, úgy válaszolt: reméli, egyszer csak a szülők megmozdulnak nagyobb arányban, „ők a szavazópolgárok, nekik kell a hatalomból kipréselni azt, hogy a megfelelő módon használja fel az adóforintjaikat”. Ugyanis a gyerekek alaptörvényben rögzített joga, vagyis hogy hozzáférhessenek minőségi oktatáshoz, már most is sérül sok helyen. Hogy most a szülők nagy része miért nem aktív arra azt mondta, erről szociálpszichológusokat kéne megkérdezni, tényleg van egy furcsa passzivitás a társadalomban, ami nemcsak a mostani időkre jellemző, hanem generációk óta jelen van.
És hogy mi történt vele azóta, hogy elbocsátották a Kölcseyből az engedetlenség miatt? A Tanítanék Mozgalmon belül is van sok munkája, emellett két alapítványnál is dolgozik. A Romaversitas Alapítványnál roma fiatalokat mentorálnak azért, hogy bekerüljenek a felsőoktatásba, a Polgár Alapítványnál pedig esélyegyenlőségről szóló, deszegregációs programot csinálnak. Ugyanakkor egyik munkahelyének sem része a tanítás, ami azért hiányzik neki. És hogy mikor menne vissza a közoktatásba? – Amikor kirúgtak, azt a feltételt szabtam, hogy mondja ki a bíróság, hogy ez aránytalan, diszkriminatív és igazságtalan volt. De most itt van ez a új törvény is, aminek a hatálya alá nem szuszakolnám be magamat. Egyelőre elvagyok keseredve, mert úgy érzem, hogy most távolabb került tőlem annak a lehetősége, hogy visszamehessek tanítani – mondta.
