Köztudott, hogy a budai Vár alatt számtalan szövevényes és terjedelmes föld alatti üreg és járatrendszer húzódik, amelyek különböző korszakokban alakultak ki, vagy építették ki azokat. Ez az üregrendszer több kilométer hosszúságú, és eltérő szinteken hálózza be a budai Várat. Napjainkban a rendszer egy része három helyen – a Sziklakórházban, a Dárda utca 2. szám és az Úri utca 9. szám alatt – bárki számára szabadon látogatható.
Egy évek óta zajló kutatás alapján, mely a barlangpincéket, alagutakat, járatokat célozza, több független forrásból arról értesültünk, hogy létezhet egy török kori, hadászati folyosóegyüttes a Vár alatt. Bár ma is található egy összefüggő barlangpince-rendszer a mélyben, de ez a második világháború időszakában a különálló helyiségek összekötéséből jött létre. Tehát sokkal későbbi, mint a török kori – feltételezett – járatrendszer. Régebbi leírásokból, cikkekből és szóbeli közlésekből már sejtettük, hogy a föld alatt a ma ismertnél jóval korábbi alagutak húzódhatnak. Különböző források egy – a Várat hosszában átszelő – egyenes folyosóból és abból két irányban nyíló rendszerről számoltak be, amely távolabbi helyekre is vezethetett. Egyes elbeszélések és korabeli cikkek alapján ezek a járatok még a várfalak alatt húzódó – néhány helyen feltehetően létező – aknafigyelő folyosókba is beköthettek, ezekhez hasonlóak az egri várban láthatóak. Összegyűjtött adataink alapján lehetséges, hogy a Halászbástyából és egyéb helyekről is megközelíthető volt e folyosórendszer.
Néhány éve kutató társunktól, Rohánszky Mihálytól kaptunk egy térképmásolatot. Ez egy nagyobb és egy kisebb, ceruzával, papírra másolt térképből és egy háromoldalas leírásból áll. A nagyobb térkép a budai Várat, míg a kisebb a Gellért-hegyet ábrázolja alaprajzi nézetben. A leírás alapján az eredeti térképet közvetlenül a második világháború után a Vérmezőn találták. Eredetileg ez egy dokumentum volt, de két kisebb részletben másolták le. A térkép valamilyen állatbőrre készült több szín használatával, de ebből egyéb részlet már nem volt olvasható. A másolatok is közvetlenül a második világháború után keletkezhettek. A térkép bal alsó sarkában legalul a következő szerepel: 974 jil. Ez keresztény időszámításban az 1566. év, hiszen a mohamedán és keresztény naptár nem egyezett meg. E fölött egy rosszul olvasható aláírás látható. Valószínűleg azért, mert az eredetin is nehezen volt kivehető: …fa Dzselalédje. A Budapesti Történeti Múzeum munkatársai szerint ez Musztafa Dzselálzáde lehet. Mint minden hasonló dokumentum hitelességét, a szakemberek ezt is megkérdőjelezik, azonban arra nincs semmilyen elmélet, hogy miért csinált volna valaki magának ilyen térképmásolatot, ha nem egy eredeti alapján készíti.
A továbbiakban az aláírás tette érdekessé a térképet, hiszen Dzselálzáde Szulejmán szultán titkára (diváni jegyző, rejsz efendi és nisandsi) volt, és így hivatalból mindig ott kellett lennie, ahol a szultán. Posztjából adódóan szinte mindenről tudomása volt, ami fontos lehetett, hiszen az utazások, hadjáratok során végig az uralkodó mellett volt. Tudjuk, hogy Szulejmán többször járt a Magyar Királyság területén, így Dzselálzáde is. 1566-ban Szigetvárnál is ott volt, ahol a szultán életét vesztette. Könnyen elképzelhető, hogy Dzselálzáde a szigetvári ostrom után utazott Budára, és esetleg elkészítette a vizsgált térképet. Dzselálzáde a rá következő évben Isztambulban halt meg, ott temették el.
A megtalált térkép másolata
A térképen a budai Vár és a Gül Eliász Tepe (mai nevén a Gellért-hegy) mellett több szaggatott vonal és felirat látható. A vonalakról feltételezhető, hogy föld alatti utakat ábrázol. Ez azért valószínű, mert az utcák soha sem alkottak olyan hálózatot mint a feltüntetett útvonalak, illetve több olyan helyen vezet át a várfal alatt, ahol biztosan tudjuk, hogy soha nem volt kapu. Összesen körülbelül 6 kilométernyi járatrendszer látható a térképen, amely egy hosszú folyosót és abból jobbra-balra kiágazó, a rondellákhoz és a várfalban lévő lőréses kazamatákhoz vezető folyosókat mutat. Ebből arra következtethetünk, hogy ezek hadászati járatok. Egyéb forrásokból tudjuk, hogy a várvédőket a föld alatt át lehetett csoportosítani egyik helyről a másikra, ezt a feltételezést a térkép is megerősíti.
A szaggatott vonalak mentén az utak (jol) nevei is olvashatók. A feliratok igen érdekesek, hiszen a bástyák, rondellák, tornyok korabeli (ótörök) neveit örökítik meg. A térkép a Váron túli helyekre is föld alatti kapcsolatot jelez: például a Naphegyre, a Vízivárosba, Óbuda és Hűvösvölgy felé, illetve a Gellért-hegyhez, sőt még azon túl is.
Isztambulban Mihályi Balázs kutató társunkkal a vonatkozó levéltárakban végzett tavalyi kutatásunk, illetve a szakemberekkel történt egyeztetésünk alapján a legvalószínűbb, hogy a térkép a keletkezése utáni évszázadokban a mai Törökország területén volt. Lehetséges, hogy a máig nem teljesen katalogizált és feldolgozott Topkapi (szultáni) levéltárból kerülhetett ki számtalan társával együtt a szultáni rendszer megszűntekor, és a budai Várban palotával rendelkező egykori nemesi család valamelyik sarja a Nagybazárban vehette meg hazai vonatkozású dokumentumot keresve – egy időben e körökből nagy divat volt Isztambulba utazni. Amikor a világháború során megrongálódott paloták romjait a kisvasúttal és csillékkel a Vérmezőre szállították, akkor kerülhetett a térkép a maradványok közé, hogy ott valaki szerencsés módon megtalálja. Az sajnos a másolatokból nem derül ki, hogy ki vagy kik fedezhették fel.
A térképen lévő feliratok eredetileg nyilván (régi) arab betűs török nyelven íródhattak, de ezt egy ismeretlen valószínűleg a megtalálásakor több nyelvhelyességi hibával lefordította (új) latin ábécés török nyelvre. Mi is ezekkel a feliratokkal és a legvalószínűbb fordításaikkal tesszük közzé ebben a cikkben. A feliratok között a legtöbb már ismert volt, de több olyan is szerepel, amely újdonságot jelentett a szakemberek számára. Ez is azt támasztja alá, hogy eredeti lehetett a térkép, melyet lemásoltak.
Felvetődik a kérdés, hogy ha a járatrendszer létezett, akkor azt kik és hogyan építették. Közismert, hogy Buda 1541-ben került török kézre, a térkép tehát éppen egy negyedszázaddal azt követő állapotot tükröz. Ennyi idő még kézi módszerekkel is elegendő egy ekkora járat építéshez főleg, hogy akkor a világ legjobb aknászai a törökök voltak. Lehetséges, hogy a tervezésben és építésben a kor legnagyobb török építésze, Mimar Sinan is részt vett. Őróla is tudjuk, hogy sokszor járt Magyarországon, és számos dolgot tervezett itt: Eszéken Dráva-hidat 1526-ban, Szegeden erődítményeket 1543-ban, Esztergomban további erődítéseket ugyancsak 1543-ban. Többen valószínűsítik, hogy Budán is többször járt, és különböző épületeket tervezett.
A térkép megtalálása után – közvetlenül a második világháborút követően –, az útvonal segítségével ugyancsak ismeretlenek kutatásba kezdtek. A leírásuk szerint Vas Zoltántól, a Központi Vezetőség vezető titkárától, később főpolgármestertől kaptak erre engedélyt. Három helyen jártak a föld alatt, ahol halottakat és fegyvereket találtak a mélyben. A három járatból egy beazonosítható és ma is létező, a másik kettő azonban ismeretlen. Ezek közül az egyik a Halászbástya alól indult.
Sajnos a járatrendszert a mai napig sem sikerült megtalálnunk (ha létezik még egyáltalán). Továbbá az eredeti térkép hollétét sem tudjuk, de feltételezzük, hogy Magyarországon lappang.
Ezúton kérjük az olvasókat, hogy akinek konkrét információja van e feltételezett járatrendszerről, illetve annak bejáratairól, vagy az eredeti török térkép hollétéről, jelentkezzen a következő elérhetőségen: Szabó Balázs, +36 (20) 950 3025.
A szerző építőmérnök, egyetemi tanársegéd
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/34. számában, annak is a Budai Hang mellékletében jelent meg augusztus 19-én.
