Több csapás érte tavaly a magyar baromfi ágazatot, ami miatt idén akár csődhullám is elindulhat – hívják fel a figyelmet ágazati szakértők. A madárinfluenza volt az egyik legjelentősebb negatív befolyásoló tényező, amely során több mint 5 millió kacsát, libát és pulykát kellett elpusztítani. S ha mindez nem lett volna elég, jött a koronavírus-járvány két hulláma, majd gyakorlatilag minden takarmányhoz szükséges alapanyag drágulásnak indult. A búzáért és a kukoricáért az egy évvel korábbinál 25–27 százalékkal kell többet fizetniük a felvásárlóknak, de drágult a szója, a napraforgó és a repce is.
A sertéságazat is két járvány – az új koronavírus mellett az afrikai sertéspestis (ASP) – szorításába került. – A tavalyi esztendő megtanított minket arra, hogy hiába tervezünk, bármi megtörténhet év közben – mondta lapunknak Éder Tamás, a Magyar Húsiparosok Szövetségének (Hússzövetség) társadalmi elnöke. Pedig a sertéstenyésztők számára jól indult 2020, hiszen 2019-ben, a csúcson az élősertés kilóját mintegy 550 forint körüli áron vették át a magyar vágóhidak. Ezt a kedvező időszakot zavarta meg először a koronavírus, majd a sertéspestis őszi németországi megjelenése.
– Ha a következő hónapokban elegendő embert sikerül beoltani a koronavírus ellen, akkor visszaállhat az élet a közel normális kerékvágásba. A hazánkban két és fél éve jelen lévő és Európában is egyre terjedő sertéspestistől azonban nem szabadulunk meg egyhamar. Mintha állóháborút vívnánk, nem látunk jeleket, hogy a közeljövőben sikerülne megállítani a vírus további terjedését a vaddisznóállományban – fejtegette a szakértő. Úgy látja, ha az Európai Unió legnagyobb sertéshús-előállítójának számító németek nem tudják megfogni a maguk ASP-járványát, s így nem szállíthatnak a Távol-Keletre, akkor több százezer tonna áru ragadhat be tartósan az európai piacra, lenyomva az árakat. Voltak olyan hetek az utóbbi időben, amikor idehaza egyes területeken 350 forint alá csúszott az élősertés kilója. Ez tükröződik számos hús- és húskészítmény fogyasztói árában is, a KSH adatai alapján mintegy 13-14 százalékkal estek az árak a nyári hónapokhoz képest.
A teljes húságazatot sújtja a koronavírus-járvány miatt bezáró szállodák és éttermek megrendeléseinek elmaradása is, hiszen hazánkban a szállodaipari és vendéglátó ágazatban értékesítik a húsfogyasztás 20-25 százalékát. Leginkább azok a szereplők szenvedték meg a korlátozásokat, amelyek a vendéglátóiparral és a közétkeztetéssel álltak szorosabb kapcsolatban. Ugyanakkor azok a – jellemző módon nagyobb – húsipari cégek, amelyek inkább a kiskereskedelemnek szállítottak, akár eladásaik növekedését is tapasztalhatták. A vendéglátóiparban elmaradt fogyasztás egy része ugyanis átterelődött a kiskereskedelembe, hiszen az emberek inkább otthon ettek. – Ez a fogyasztás azonban kisebb és más szerkezetű, mint az éttermi vagy szállodai – hangsúlyozta Éder. Ha étterembe megyünk, sokszor olyan húsételeket rendelünk, amelyeket otthon nem csinálnánk meg. Ilyenek a víziszárnyasok (kacsa, liba), a liba- és a kacsamáj, a steakhús, a hal vagy a sertésszűzérme.
Egyes szakértők szerint válságállóbb lehetne a magyar húságazat, ha az elmúlt 15-20 évben hasonló pályát járt volna be, mint például a lengyel élelmiszer-gazdaság. Éder szerint a lengyelek az integráció erősítésében értek el látványos eredményt: a takarmánytermeléstől a végtermék előállításáig olyan szervezett láncok alakultak ki, amelyek tulajdonosi vagy szerződéses formában rendezett tartós együttműködésen alapulnak. Ezek a láncok méretgazdaságosság szempontjából is versenyképesek, és a lengyelek ma már a saját üzleteink polcain is jelentős versenytársakká váltak – jegyezte meg. Eközben idehaza – az utóbbi négy évet leszámítva – hosszú időn keresztül nem a versenyalapú agrárpolitika határozta meg az ágazat fejlődési irányait, ami miatt jelentős lemaradásba kerültünk. Így a magyar üzletekben olyan területeken váltak a lengyel termékek – például az alma, a meggy, a sertés- és a baromfi hús – a hazaiak versenytársaivá, ahol ez 20-25 évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna. – Egyébként épp a magyar baromfi ágazatról mondható el, hogy kissé előrébb tart, mint a többi, mert az ágazat szereplői hamarabb elindultak az integrációk útján. A sertéságazatban az elmúlt 8–10 évben kezdtek kialakulni a versenyképesebb termelési láncok, és az utóbbi időben a magyar élelmiszer-gazdaság egyre több területén lehet jó példát találni az együttműködésre.
Éder sokatmondónak tartja, hogy az elmúlt években azokon a területeken erősödött meg az integráció, ahol a termékek áfáját már 5 százalékra csökkentette a kormány. Ilyen alacsony forgalmi adó mellett már nem éri meg a piaci szereplőknek, hogy – kívül maradva a szerveződéses rendszeren – esetleg megpróbáljanak élni a különböző kreatív adóelkerülési megoldásokkal. Ám 27 százalékos áfa mellett még nem mindenki érzi annak szükségét, hogy csatlakozzon valamely integrációs szervezethez.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2021/3. számában jelent meg január 15-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2021/3. számban? Itt megnézheti!
