Az Egyesült Államok és Kína között zajló csipháború az egyik tünete annak az 1990-es években elkezdődött folyamatnak, amikor a nyugati, fejlett világ, a „centrum” a gyártókapacitásait a „perifériára” telepítette ki, és ez most visszaüt. Mert számos, korábban perifériának számító régió felzárkózott az elmúlt évtizedekben, így megszűnt a globális világrend ilyetén működése. Erről beszélt lapunk Reptér című külpolitikai podcastjában Csizmazia Gábor. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Amerika Kutatóintézetének tudományos munkatársa szerint az elmúlt évek válságai – covid-járvány, ellátási láncok akadozása – rádöbbentették az amerikai gazdasági szereplőket és a kormányzatot is arra, hogy új életet kell lehelni a hazai gyártásba. Ezt már a republikánus Trump-adminisztráció is észrevette, és próbáltak is tenni érte, ahogy a jelenlegi demokrata Biden-adminisztráció is folytatta.
Ami a csipgyártást illeti, az EU-hoz hasonlóan az Egyesült Államok is arra törekszik, hogy kormányzati támogatásokkal ösztönözze a hazai gyártás erősítését. Emellett pedig minden eszközzel azon vannak, hogy a „szövetségesek” – így Hollandia, Tajvan, Dél-Korea vagy Japán – csúcstechnológiai kapacitásai se kerülhessenek például Kínába.
A Fehér Ház idén októberben Kína mesterséges intelligenciával (MI) kapcsolatos katonai fejlesztéseire mint nemzetbiztonsági kockázatra hivatkozva megtiltotta több amerikai nagy gyártónak – Intel, AMD, Nvidia – hogy a legfejlettebb mikrocsipjeiket Kínában értékesíthessék. Az amerikai cégeknek ugyanakkor ez nagyon nincs ínyére. Szerintük „az amerikai félvezető-ökoszisztémát károsítják anélkül, hogy javítanák a nemzetbiztonságot, ráadásul a tengerentúli ügyfeleket arra ösztönzik, hogy máshol nézzenek potenciális gyártók után”. Csizmazia Gábor ezzel összefüggésben megjegyezte: az amerikai gyártók nem először mennek neki a Fehér Háznak ez ügyben. Az NKE kutatója a műsorban arról is beszélt, hogy az a trend látszik kibontakozni, hogy a Fehér Ház évente felülvizsgálja, és ha kell, alakítja az MI-fejlesztési versennyel összefüggő nemzetbiztonsági előírásokat, így a különböző technológiai exporttilalmakat, vagy ezzel összefüggésben a különböző kínai cégek fekete listára tételét.
Valóban amerikai technológiával fejlődik a kínai mesterséges intelligencia? Meg lehet-e fékezni a kínai ipari kémkedést? Egyáltalán hogy is néz ki ez a dolog? A félvezetők szempontjából fontos nyersanyagok kínai exporttilalma mennyire tehet be a gyártásnak? Ez és az ellátási láncokban jelenlévő nehézségek mennyire hajtják fel a digitális eszközök árait? Várható-e újabb drágulás? Ebben a koordináta rendszerben diplomáciailag pró és kontra mit hoz a magyar kormány Kína felé tett lépései? A Reptér legújabb adását alább tudják meghallgatni:
