Az érintettek nagy része azt gondolja, a nyugdíjba vonulás pontos időpontjának nem nagyon van köze ahhoz, hogy pontosan mekkora lesz az ellátás összege. Pedig egyáltalán nem mindegy, hogy milyen a gazdasági helyzet a nyugdíjba vonulást megelőző esztendőben. Az általános gazdasági helyzet azért fontos, mert az általa meghatározott körülményekhez, lehetőségekhez igazodik egy fontos mutató, a valorizációs mutató értéke. Ez a mutató az egyébként nagyon bonyolult nyugdíjszámítási folyamatnak egyik fontos tényezője.
A nyugdíj megállapításakor az 1988 óta – amikortól minden adófizetőre vonatkozóan rögzítettek a bruttó és nettó átlagkeresetek – elért éves nettó átlagkereseteket veszik figyelembe. Ennek az értéke azonban annál kevesebbet ér, minél korábbi évről van szó, hiszen szinte minden évben emelkedik az átlagkereset. Ezért szükség van arra, hogy az adott év nettó keresetét valorizálják, vagyis igazítsák a jelenkori értékhez. Erre szolgál a valorizációs mutató, amellyel megszorozva az előző év átlagkeresetét, szintre hozzuk az adott évi értéket.
Ezért azok számára, akik már jogosultak arra, és úgy döntenek, hogy kérik a nyugdíj megállapítását, a 2021-es és a korábbi évek nettó átlagkereseteit kell a tavalyi, azaz 2022-es átlagkeresethez igazítani. Az idei valorizásicós mutatót a kormány egy héttel ezelőtt bocsátotta társadalmi vitára, és keddig várja az észrevételeket. Miután a mutató értéke törvény által meghatározott, hiszen az a nettó átlagkeresethez kötött, a vita meghirdetésével a kormány minden bizonnyal az Európai Unió azon követelését igyekszik kielégíteni, hogy döntései előtt társadalmi egyeztetést folytasson.
Miután a kormány a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatait figyelembe véve 2022-ben 17,5 százalékos nettó átlagkereset növekedéssel számol, a meghirdetett mutató értéke idén 1,175 lesz, vagyis a nyugdíj megállapításakor a tavalyelőtti és a korábbi évek átlagkereseteit ezzel az értékkel kell megszorozni a 2022-es nettó kereset kiszámításához, majd ezt figyelembe venni a nyugdíj megállapításánál.
Ebből az is következik, hogy egyáltalán nem mindegy, melyik évben megy nyugállományba valaki. Aki például idén jogosult erre, az jól jár, hiszen a neki járó ellátás kiszámításánál figyelembe veszik a tavalyi 17,5 százalékos nettó átlagbér emelkedést. Ezzel szemben aki egy évvel korábban választotta a nyugdíjat, az meg kellett elégedjen az akkor mért 8,7 százalékos értékkel, azaz 1,087-es valorizációs szorzóval.
Azért is fontos a valorizáció értékének figyelembe vétele, mert a nyugdíjas infláció idén magasabb értéket mutat, mint a pénzromlás általános értéke. A KSH februári adatai szerint a februári nyugdíjas fogyasztóiár-index 26,9 százalékos volt, ami bőven, egészen pontosan másfél százalékponttal meghaladja az általános drágulás 25,4 százalékos nagyságát. Tovább nehezíti a nyugdíjasok életét és megélhetését, hogy a számukra legfontosabb termékek, az élelmiszerek drágulása 44,3 százalék volt februárban, szemben az átlagos élelmiszerinfláció 43,3 százalékos értékével. Az sem segíti a nyugdíjasok helyzetét, hogy a kormány rendszeresen alulbecsüli a várható infláció mértékét, ezért jellemzően csak utólagosan emeli az ellátás összegét az infláció mértékéig, ami törvényi kötelezettség, így gyakorlatilag a nyugdíjasok hiteleznek a kormány számára. Tavaly például három alkalommal – januárban, júliusban és novemberben – kaptak összesen 14 százalékos nyugdíjemelést, amely azonban elmaradt a hivatalosan megállapított 14,5 százalékos inflációtól, nem is beszélve a KSH által közölt 15,2 százalékos nyugdíjasinflációról.
Ez utóbbi számításával kapcsolatosan az is problémás, hogy annak kiszámításánál a két évvel ezelőtti nyugdíjaskosár adatait veszik figyelembe. A számok azt mutatják, hogy a számítás alapjául szolgáló mutatóban mintegy 30 százalék jut az élelmiszerekre, hozzávetőlegesen nyolc százalék az energiára és 5-6 százalék körüli az orvosi és gyógyszerkiadásokra, ami ma, amikor az egekben az infláció, nem igaz, hiszen mind élelmiszerre, mind energiára ennél nagyobb arányban költik nyugdíjukat az időskorúak. Különösen rossz ez a szám a kisnyugdíjasok körében, hiszen az alacsonyabb nyugdíjnak nagyobb hányadát kell elkölteni az alapvető élelmiszerekre, egyéb termékekre és szolgáltatásokra.
Farkas András, a Nyugdíjguru szakértője kérdésünkre elmondta, hogy az év eleji 15 százalékos nyugdíjemelés ellenére idén is igen nagy eséllyel szükség lesz az ellátások évközi növelésére, hiszen a kormány is 15-19,5 százalék közötti inflációra számít, az elemzői becslések átlaga pedig inkább 20 százalék közelében alakul. Ezért Farkas András úgy gondolja, valamikor június környékén 2-2,5 százalékos, majd novemberben ugyanekkora emelés lehet esedékes, így 2023-ban összesen 4-4,5 százalékos évközi emelés járhat a nyugdíjasoknak.
Amennyiben mindezek alapján valaki úgy véli, nem érdemes abban az évben – ez esetben idén – kérni nyugdíjazását, amelyikben eléri a 65 éves korhatárt, akkor végleges döntése előtt két dolgot kell megfontolnia, illetve figyelembe vennie. Egyrészt, hogy minden hónappal, amit a 65 éves nyugdíjkorhatár elérését követően munkában tölt, fél százalékkal emelkedik majd ellátása ahhoz képest, mintha pontosan 65 évesen vonult volna nyugállományba. Vagyis minden munkában töltött plusz év az egyébként járónál hat százalékkal magasabb nyugdíjat eredményez. A másik, amit megtehet, hogy kéri a nyugdíj folyósítás nélküli megállapítását, azaz rögzítését. Ennek lényege, hogy kéri ugyan nyugdíja megállapítását a szokásos módon, de azt nem veszi igénybe, mert tovább szeretne dolgozni. Ennek a megoldásnak az az előnye, hogy az így kiszámított nyugdíjérték biztos, azaz annak – a nyugdíjkorhatár elérését követő nyugdíjemelésekkel együtt számított összegével együtti – folyósítását kérheti a tényleges nyugdíjbavonuláskor. Így elkerülheti, hogy egy éppen gyengébb valorizációs szorzójú évben történő nyugdíjazás miatt – bár tovább dolgozik, mégis – hátrányos helyzetbe kerüljön, azaz kevesebb nyugdíjat kapjon, mintha 65 éves korában kérte volna nyugdíjazását.
