Ha van olyan nagykönyv, amiben megírják a fideszes országlás krónikáját, akkor az iskolaépületek egyházi átvétele annak aranyoldalain szerepel. Miről is van szó?
Egy tavaly év végi törvénymódosítás értelmében az egyházak lényegében benyújthatják igényüket azokra az önkormányzati tulajdonban lévő ingatlanokra, amiben „hitéleti, szakrális vagy köznevelési feladatot” látnak el. A döntéshozóknak aligha az egyházak jártak a fejükben, amikor szavaztak erről. A vallást ebben az ügyben alighanem kultúrharcos gumicsontnak szánta a hatalom: a lényeg nagy valószínűség szerint az állam kivonulásának előkészítése és elfedése volt. Mert ha van valami, amiből könnyű identitáspolitikai iszapbirkózást rendezni, akkor az pont az a konfliktushalmaz, ami kibontakozni látszik az életbelépő törvény kapcsán. És miközben a „világnézetileg semleges oktatás” megszállott hívei és a kötelező hittanórák, valamint a túlárazott közbeszerzések és a borítékos visszaosztás apologétái felsorakoznak egymással szemben, addig szép lassan megszületnek az újabb magyar államtalanítás jó példái. Mert persze: látjuk a botrányokat, de egészen biztosan lesznek (sőt, már most is vannak) jó példák, létrejönnek hasznos műhelyek, és lesznek képviselő-testületek, ahol pezsgőt bontanak majd, hogy egy finanszírozhatatlan ingatlannal, feladatkörrel kevesebbről kell gondoskodniuk a jövőben.
Ez a történet minden valószínűség arról szól, hogy az állam egyre kevesebb pénzt akar befektetni az oktatásba. Már akkor is látszott ez, amikor kitalálták, hogy a brüsszeli bürokraták és a magyar baloldal miatt nincs pénz a pedagógusbérek emelésre. Hasonló történik alighanem az oktatásban, mint amikor az állam szeretetszolgálatok gondjára bízta azt a háromszáz települést, ahonnan kivonult, majd a háta mögé szórt egy marék aprót, és a kormányzati autó hátsó üléséről ájtatosan köszönetet mondott a munkát helyette elvégző önkénteseknek. Szalagátvágáskor aztán persze majd újra megjelenik.
Az orbáni ország-működtetésből egyenesen következne egy ilyen kivonulás. Akár meg is tehetnénk tétjeinket, hogy melyik lesz majd a következő terület, ami immáron hivatalosan az út szélén marad, csak hát az a helyzet, hogy úriember nem fogad biztosra.
