„Ami közös volt ezekben a (hibrid) rendszerekben, hogy az ellenzék rákényszerült, hogy médiapolitizálás helyett valódi pártszervezeteket, valódi, saját kommunikációs csatornákat építsen ki, eddig ezt a munkát az ellenzék nem végezte el”. Filippov Gábor mondta ezt a 444-nek adott videóinterjújában és erős késztetést érzek, hogy a jászberényi időközi önkormányzati választáson született eredmény kapcsán arról írjak, hogy az előző mondatban mennyire fontos a kétszer használt „valódi” szó. Mert január 15-én tényleg a helyi közügyekre építő, vagyis ma már szokatlannak ható, de attól még nagyon is valódi politizálás nyert egy országosan erőltetett téma, az úgynevezett „dollárbaloldalazás” ellen.
Utóbbiban a kormánypárti propaganda készségesen állt a Fidesz (és a KDNP) által támogatott jelölt rendelkezésére, akit a kampányban nem csak az Orbán-pártok helyi erői, hanem országos politikusok is támogattak – méghozzá Fásy Ádámmal kiegészülve. A hatalom médiapolitizálására válaszul a később elsöprő győzelmet arató csapat végiggyalogolta Jászberényt, aminél közvetlenebb, „sajátabb”, „valódibb” kommunikációs csatorna nem létezik.
Mindez persze igaz is, de sokkal fontosabb körülménynek gondolom, hogy mégis mikor mondta mindezt Filippov Gábor: 2018 decemberében. Azóta eltelt közel öt év, volt számos időközi voksolás, egy önkormányzati- és egy EP-választás, egy politikai csodafegyverként elkönyvelt előválasztás, tavaly áprilisban egy országgyűlési választás, és az ezeken született eredmény nagy részben pont abból fakad, hogy mennyire alulkezeli az ellenzék a településszintű helyi közügyeket, és hogy a kommunikáció alatt elsősorban szelfizést ért, nem pedig a választók meghallgatását.
Így jutottunk el oda, hogy egy helyi ellenzéki csoportosulás úgy tud elsöprő győzelmet aratni, ha egyrészt az országos politika Orbán-ellenes nagyágyúi „nem mennek le vidékre” segíteni, másrészt pedig a kiépítetlenül maradt pártszervezetek híján inkább a pártlogókat a plakátjairól lehagyva, lokálpatrióta szervezetbe tömörülve teszi a dolgát a sikerért. Hogy ebben a vasárnapi kétharmadban mennyire nagy szerepe volt annak, hogy megvalósult sok véleményvezér álma, miszerint az összellenzék a Demokratikus Koalíció nélkül állt össze; azt azért nehéz megállapítani, mert amit a Gyurcsány-párt helyi figurája Jászberényben összehozott, az egy egészen egyedi eset. (Bár kétségkívül megér a kérdés egy elemzést a jövőben, és itt most nem az egész tűrhető Bödőcs-paródiával jelentkező Gyurcsány Ferenc versének elemzésére gondolok.)
Fontos az is, hogy Budaiék győzelméhez kellett egy speciális terep is, és hát Jászberény az. Gyakorlatilag munkanélküliség-mentes iparváros, viszonylag közel a fővároshoz, ahol kevesen függenek a pártállamtól, illetve annak sokszor kiskirályként viselkedő helytartójától. Ilyen környezetben pedig a büszke, öntudatos – és sokszor felheccelt – választók tényleg oda teszik az ikszet, ahova a lelkiismeretük és a közéleti meggyőződésük diktálja. Csak hát, ahogy a közéletünk alakulni látszik, egyre inkább úgy tűnik, hogy egyre kevesebb ilyen Jászberénye lesz Magyarországnak a jövőben.
Olvassa reggeli véleménycikkünket, valamint az elmúlt nap legfontosabb híreit és a következő órák várható eseményeit összefoglaló „képbehozónkat” kora reggel már a postafiókjába érkező hírlevelünkben! A kávé koffein a testnek, a Magyar Hang reggeli hírlevele koffein a szellemnek! Iratkozzon fel és kezdje velünk a napot!
