Az előválasztásról az a központi üzenete a Fidesznek, hogy nem más, mint show, színjáték, aminek az eredményét már előre lehet tudni. Nem úgy, mint a nemzeti konzultációkét vagy a migrációs népszavazásét, igaz? Nem beszélve a gyermevédelmi népszavazásról, ahol olyan kérdésekről faggatják majd a polgárokat, amelyeket már most is törvény szabályoz.
Elnézve a konzultációk sorát, nem úgy tűnik, mintha a Fidesz meg akarná óvni a választókat az olyan akcióktól, ahol valójában nem a véleményükre kíváncsiak. Sokkal inkább úgy fest, hogy attól tartanak, hogy az ellenzéki show jobban tetszik majd néhány bizonytalan szavazónak, mint az övéké.
Ha nem így lenne, valószínűleg a Stop Gyurcsány-petició sem jött volna létre. Az ellenzék aláírásgyűjtő pultokkal jelent meg az utcán, ezért hát a Fidesz is. Hogy hányan fognak az előválasztáson szavazni, mi a tétje, és mi az ellenzék ajánlata a választóknak, arról hosszas vitákat lehet folytatni. Ahogy arról is, hogy az ATV-n rendezett miniszterelnök-jelölti vita vitának nevezhető-e, vagy inkább meghívásnak, hogy a jelöltek zavartalanul fejtegethessék választási ígéreteiket és a jogállamiságról szóló, helyenként igencsak elrettentő elképzeléseiket.
Az, hogy a műsor mindezek – és a közélet állapota – ellenére is aránylag sok nézőt érdekelt, arra utalhat, hogy a közönség észlelte, hogy ez legalább megjelenési formáját tekintve valamiféle vita volt, jelöltek között. Emlékeztetett arra, ami egy demokráciában történni szokott. Az, hogy a Fidesz tizenkét év alatt mindent megtett, hogy legyaluljon mindenféle nyilvános vitát, sőt, bármiféle párbeszédet is, nem csak a polgárosodást vetette vissza és a demokratikus kultúrának ártott, de lehet, hogy már untatja is a közönséget. Hiányzik a politikából a dráma. A Fidesz meg is tett mindent, hogy gondoskodjék világraszóló drámákról különböző ellenségképek – most éppen a melegek – előrángatásával. De azért ez nem ad olyan élményt, mint a politikai verseny.
Senkit sem szeretnék megbotránkoztatni ezzel a hasonlattal, mindenfajta állatkínzást elítélek, de ez akkor is olyan, mintha egy kakasviadalon a kakas ellen egy kispárnát indítanának. Lehet, hogy lesz az összecsapásnak néhány látványos pillanata, de a végeredmény nem kétséges, és az is biztos, hogy a kispárna nem fog visszacsípni. Nem növeli a közéleti izgalmakat az sem, hogy a Fidesz jobban hasonlít egy kórusra, mint egy pártra, ahol különböző egyéniségek és nézőpontok vannak jelen.
És bár papíron továbbra is politikai verseny van Magyarországon, a Fidesz a közvagyon és az elméletileg semleges állami intézmények felhasználásával olyan szemérmetlenül számolta fel ennek a feltételeit, hogy ma szó szerint a csapból is ő folyik. Az egyenlőtlen viszonyokban és az ellenzéki térfél alakulásában ennek legalább akkora szerepe van, mint az ellenzék elmúlt három ciklusbeli gyenge szereplésének. De a monoton, egyirányú üzenetek és a kommunikációs tér leuralása nem csak antidemokratikussá, hanem végtelenül unalmassá is tette a közéletet. A verseny élményét nem lehet úgy megteremteni, ha valaki folyton egyedül akarja látni magát a futópályán.
